Emberek! Annyira, de annyira gyönyörüséges sálat kaptam a Gábortól!
Ugyan én néztem ki és mutattam meg neki a kirakatban, így nem tegnap a fa alatt láttam elöször, de akkor fogtam elöször! Hát ez maga a menyország! Ennyire szépet én még nem éltem. Majd csinálok róla fotót és felteszem, van hozzá kesztyü is.
Valahogy arra tippeltem, hogy ékszeres ládikót fogok kapni, de ezt a sálat semmi sem überelheti!
Samstag, 25. Dezember 2010
Samstag, 18. Dezember 2010
Fin
Jajj, de korán van és hideg ... de az utolsó olyan szombat, melyen dolgozok!:-)
- ma reggel ezzel kezdtem az elsö e-mail-emet a kolléganömnek.
És valóban, ha minden igaz, akkor a közeljövöben nincs szombati munka, nincs este 9-kor hazaérés és társaik. December 31-ig ki kell üríteni a boltot, bezárunk.
3 évet töltöttem a Retronál, számomra nem csak 2010-nek, hanem egy "életszakasznak" is vége lesz pár napon belül. Nem bánom. Elég volt. Sajnálom a kihasználatlan potenciált, amit ez a cég magában rejt, sajnálom, hogy itt kell hagyjam ezt a városrészt (habár ezt ki tudja?), sajnálom a kedves törzsvásárlókat, de tudom, hogy jobb lesz.
Ez nem volt az álmaim munkahelye, mégha "fönök" is voltam és viszonylag szabadon garázdálkodhattam.
Voltak hónapok, amikor heti 60 órában kellett itt talpalnom, de cserébe máskor nyugodtan kiszaladhattam megebédelni Gáborral, inni egy kávét a barátnömmmel, bevásárolni, és én mondtam meg, hogy mikor megyek szabira (ami nem volt kevés). Sokat tanultam, igaz a vezetési "gyengeségeimen" még van mit dolgozni. Sokat bosszankodtam, de hol az a munkahely, ahol ez ne így lenne?! Sok kedves embert ismertem meg, a többi egýeb kategóriába sorolható meg kit érdekel?
Összességében nem volt rossz idöszak, de érzem, hogy még jobb jön. Fogom a pozitív hullámokat!
Egyelöre fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni, de leginkább azt nem tudom, hogy mit is szeretnék csinálni.
Kellene valami irány, valami terv ... vagy hagyatkozzak a jól bevált sodortatom magam a sorssal módszeremre? Azt mondják nem, hogy az út a lényeg, és nem a cél? Ezek alapján bármerre indulhatok.
Alapvetöen úgyis tudom, hogy egy szerencsejancsi vagyok - maradjunk is ennyiben!:-)
Rejtö
"Nem érdemes folytatni ...
Ez a két ember rajtaütésszerüen egymásnak ítéltetett. A sorsnak az a statáriális eljárása, amelyet szerencsének neveznek, az a mitikus elem, amely, ha két idegen embernek egy közös helyzetében megjelenik, úgy egymáshoz kényszeríti öket, azzal az ellenállhatatlan teremtö müfajjal, mely a mese és a metafizika közötti átmenetében a legparancsolóbb, és úgy hívják, hogy legenda, most teljessé tette a közösségüket."
Olyan régen olvastam Rejtöt, hogy már el is felejtettem a zsenialitását.
Ez a két ember rajtaütésszerüen egymásnak ítéltetett. A sorsnak az a statáriális eljárása, amelyet szerencsének neveznek, az a mitikus elem, amely, ha két idegen embernek egy közös helyzetében megjelenik, úgy egymáshoz kényszeríti öket, azzal az ellenállhatatlan teremtö müfajjal, mely a mese és a metafizika közötti átmenetében a legparancsolóbb, és úgy hívják, hogy legenda, most teljessé tette a közösségüket."
Olyan régen olvastam Rejtöt, hogy már el is felejtettem a zsenialitását.
2010 á la Facebook
Csak mert ez úgy tetszett, és a végét (ENDE) nem lehetett volna ennél jobban kitalálni sem:-)
Párbeszéd
Lina: Kata, mennyi idö után kezd el végre HATNI ez a vitamin?
Kata: HÁT, olyan HAT HÉT!?!
Gábor: HAT HÉT HIT?
Kata: HÁT, olyan HAT HÉT!?!
Gábor: HAT HÉT HIT?
Montag, 13. Dezember 2010
Dirk Wittenborn: Unter Wilden (Vadak között)
Egy drogos anyával élö 15 éves fiú története, aki belecsöppen a társadalom felsöbb köreibe.
Kíváncsi lennék rá, hogy tényleg így élnek-e ezek a gazdag családok, ahogy azt a könyv bemutatja.
Hazugságok, gyilkosságok, drog - mindez jól eltakarva a csodás külsöségek, a pénz segítségével.
Persze kivételek mindenhol vannak, ahogy ebben a regényben is.
Freitag, 10. Dezember 2010
Helyesbítés
Kedves Mikulás!
Bocsáss meg a tegnapi bejegyzésemért, közben rájöttem, hogy természetesen nem te voltál a hibás!
Ott van a kutya elásva, hogy én nem is neked címeztem a levelem, hanem a Deutsche Bahn-nak.
Így honnan tudhattad volna, hogy mi a szitu?!
Hüséges csodálód, Lina
Bocsáss meg a tegnapi bejegyzésemért, közben rájöttem, hogy természetesen nem te voltál a hibás!
Ott van a kutya elásva, hogy én nem is neked címeztem a levelem, hanem a Deutsche Bahn-nak.
Így honnan tudhattad volna, hogy mi a szitu?!
Hüséges csodálód, Lina
Donnerstag, 9. Dezember 2010
Félreértés
Szerintem engem a Mikulás félreértett ... vagy valami jó poénnak szánta, hogy megmutassa ki is az úr a háznál.
Simán eljutottam X átszállással Brüsszelbe - eddig stimmelt volna a kívánságos dolog, ha visszafelé nem töltünk az autóban vagy huszonakárhány órát. Hóesés, maximális sebesség 80 km/h - úgy pár km erejéig az út elején, majd 50-60 km/h. Namármost Brüsszel innen 800 km.
Olyan fél 2 körül volt éjszaka, amikor mindketten úgy gondoltuk, hogy na most ebböl elég volt, és megálltunk az elsö adandó hotelnál. Úgy tekintem, hogy ez volt az évi rendes nyaralásunk. Még 250 km lett volna hátra, de akárhogy is számoltuk, az 5 óra utat jelentett volna még:-(
Ma mindenesetre az autópályáról jöttem dolgozni, úgy érzem magam, mintha másnapos lennék, remegnek a lábaim.
Idén már nem megyek a város határain kívül!
Simán eljutottam X átszállással Brüsszelbe - eddig stimmelt volna a kívánságos dolog, ha visszafelé nem töltünk az autóban vagy huszonakárhány órát. Hóesés, maximális sebesség 80 km/h - úgy pár km erejéig az út elején, majd 50-60 km/h. Namármost Brüsszel innen 800 km.
Olyan fél 2 körül volt éjszaka, amikor mindketten úgy gondoltuk, hogy na most ebböl elég volt, és megálltunk az elsö adandó hotelnál. Úgy tekintem, hogy ez volt az évi rendes nyaralásunk. Még 250 km lett volna hátra, de akárhogy is számoltuk, az 5 óra utat jelentett volna még:-(
Ma mindenesetre az autópályáról jöttem dolgozni, úgy érzem magam, mintha másnapos lennék, remegnek a lábaim.
Idén már nem megyek a város határain kívül!
Montag, 6. Dezember 2010
Film - Ich sehe den Mann deiner Träume/ You will meet a tall dark stranger
Woody Allen új filmje, melyet már hetekkel elöre vártunk. Ugyan nem volt rossz, de lassan mintha ismételné magát az öreg ... ez azonban mit sem változtat azon, hogy szeretjük a filmjeit:-)
Szivatnak ...
grrrrgggrrrahhhbrummmaaaa
kész vagyok.a brüsszeli bejegyzést újra kellett írnom, mert ki akartam jelölni valamit és ahelyett, hogy kijelölte volna, kitörölte. Már azon is jól felhúztam magam ... de az még mind semmi, mert épp most írtam egy másikat, és ezzel is ugyanez történt.
Van valakinek arról fogalma, hogy miért tünik el minden (és nem is lehet sehogy visszahozni), ha a shift+le nyíl kombinációt nyomom??
Normális esetben így lehet kijelölni. Most azóta próbálkoztam egy sort és úgy tünik, hogy azt csinálja, hogy kijelöli, aztán az utolsó sor után eltünteti az egészet. A google sem tünik segítökésznek az ügyben. Ez valami blogspot sajátosság? És amúgy is, miért nincs is vissza nyíl?
Mindenesetre nem vagyok képes ma még1x valamit is újra megírni ... csak tudatni akartam, hogy 16 óra utazás után megérkeztem (ha esetleg még az elözö bejegyzésböl nem lett volna világos), de többet ilyet nem csinálok! nem érte meg azt a cipö árát!
Brüsszel
Újra és újra beleszeretek ebbe a városba!
Minden alkalommal elvarázsol, magával ragad. Minden lépésnél meg kell állnom és rácsodálkoznom a másságára. Tetszenek a csupán 2-3 méter széles karcsú épületek, az emelkedös utcák, a sok téglafelület a házakon, a sarki "sajtozók", apró éttermek. Szeretem a sokszínüségét, soknyelvüségét, azt hogy olyan franciás, de mégsem francia.
Ámulatba ejt, felfedezö kisgyerekké tesz ...ahhhh, Brüsszel!
Koszos, kaotikus, szervezetlen, drága - mondják az itt élö barátaink.
De én nem élek itt! Én csak évente párszor belecsöppenek ebbe az elvarázsolt világba és élvezem, és hálás vagyok azért, hogy itt lehetek!
Remélem sokszor lesz még dolgunk egymással Brüsszel!
Minden alkalommal elvarázsol, magával ragad. Minden lépésnél meg kell állnom és rácsodálkoznom a másságára. Tetszenek a csupán 2-3 méter széles karcsú épületek, az emelkedös utcák, a sok téglafelület a házakon, a sarki "sajtozók", apró éttermek. Szeretem a sokszínüségét, soknyelvüségét, azt hogy olyan franciás, de mégsem francia.
Ámulatba ejt, felfedezö kisgyerekké tesz ...ahhhh, Brüsszel!
Koszos, kaotikus, szervezetlen, drága - mondják az itt élö barátaink.
De én nem élek itt! Én csak évente párszor belecsöppenek ebbe az elvarázsolt világba és élvezem, és hálás vagyok azért, hogy itt lehetek!
Remélem sokszor lesz még dolgunk egymással Brüsszel!
Freitag, 3. Dezember 2010
Én bízom ...
Én biz´isten bízom a "Német Állami Vasutakban"! (remélem hallják az érintettek, kimondom hangosan is)
Kedves Deutsche Bahn! Én most hétvégén hozzád fordulok és nem a Mikuláshoz! Kérlek, vigyél engem Brüsszelbe, méghozzá úgy, hogy ne kelljen mondjuk valami állomáson éjszakáznom! Köszönöm!:-)
Szorítsatok nekem, hogy ne essen a hó és ne legyen éppen vasárnap felsövezeték-szakadás, ugyanis nagy kalandra indulok. Miután nem vagyok hajlandó kifizetni egy nyavalyás vonatjegyért München-Brüsszel vonatkozásában 160€-ót, útra kelek a "szép hétvége- jegy" elnevezésü csodával, ami 37 €. Ezzel eljutok a határig, majd következö 19 €-ért tovább Brüsszelbe, azaz összesen 56€. (ja, és ezért még másik 4 ember is utazhatna velem együtt - valakinek kedve?? Jó buli lesz!)
Ugyan 160 €-ért ott lennék 6 óra alatt, így meg rázathatom magam 10-11 óra hosszat, de ér nekem annyit (pont kitelik belöle egy cipö:-) az a pár óra különbség.
Az egyetlen szépséghibája a dolgonak, hogy ezzel a jeggyel nem szállhatok fel IC/ICE-re, értsd 7, azaz hétszer kell átszállnom. Már az elsö késénél bukik szinte az egész terv.
Épp most lettem kész a B-C-D tervek felállításával, azaz teleírtam 2 db A4-es lapot a lehetséges késöbbi indulásokkal mind a 7 átszállóhelyre gondolva:-)
Remélem megértitek, miért kérem, hogy gondoljatok rám vasárnap! --- ne, állj! Ne is rám gondoljatok! Inkább küldjetek pozitív gondolathullámokat a vonatoknak és a nemhiába híressé vált német precizitásnak, pontosságnak!
Ui.: CSillu: 3 napig nem tudok súlyt mérni, ne nézd a blogom 2 óránként, nem lesz bejegyzés!:-).... ja és facebook-on sem leszek:-(
Ugyan 160 €-ért ott lennék 6 óra alatt, így meg rázathatom magam 10-11 óra hosszat, de ér nekem annyit (pont kitelik belöle egy cipö:-) az a pár óra különbség.
Az egyetlen szépséghibája a dolgonak, hogy ezzel a jeggyel nem szállhatok fel IC/ICE-re, értsd 7, azaz hétszer kell átszállnom. Már az elsö késénél bukik szinte az egész terv.
Épp most lettem kész a B-C-D tervek felállításával, azaz teleírtam 2 db A4-es lapot a lehetséges késöbbi indulásokkal mind a 7 átszállóhelyre gondolva:-)
Remélem megértitek, miért kérem, hogy gondoljatok rám vasárnap! --- ne, állj! Ne is rám gondoljatok! Inkább küldjetek pozitív gondolathullámokat a vonatoknak és a nemhiába híressé vált német precizitásnak, pontosságnak!
Ui.: CSillu: 3 napig nem tudok súlyt mérni, ne nézd a blogom 2 óránként, nem lesz bejegyzés!:-).... ja és facebook-on sem leszek:-(
A térdzokni
A harisnyát gyülölöm minden formájában, a most divatos leggingsekért (lásd: cicanadrág) meg nem vagyok hajlandó 10 €-ót kiadni, úgyhogy nem marad más: térdzokni.
De miért van az, hogy a huszadik térdzoknit veszem és hiába minden?
Egytöl egyig lecsúsznak a vádlimon.
Ezért ma reggel úgy döntöttem - többek között azon tény nyomására, hogy nem volt tiszta térdzokni a fiókban, kint pedig méteres hó - hogy kibabrálok én ezekkel a gonoszokkal! Valahol a szekrény legmélyén rakosgatok már évek óta egy lábszárvédö ilyen izét ... tudjátok, az a kötött csö. Na szóval jól kigondoltam, hogy minek nekem térdzokni, ha felvehetek egy rendes bokazoknit és felhúzhatom a lébszárvédöt?? Éééés, láss csodát, müködik! Nem csúszik le és még melegebb is, mint egy sima zokni. Söt, ezt még napközben, ha melege támadna a lábamnak, még könnyedén le is vehetem!
Éljenek a lábszárvédök!
Szívesen lophatjátok az ötletet -mert tuti, hogy nektek ez nem jutott eszetekbe, mert kicsit sem kézenfekvö!:-)
Egytöl egyig lecsúsznak a vádlimon.
Ezért ma reggel úgy döntöttem - többek között azon tény nyomására, hogy nem volt tiszta térdzokni a fiókban, kint pedig méteres hó - hogy kibabrálok én ezekkel a gonoszokkal! Valahol a szekrény legmélyén rakosgatok már évek óta egy lábszárvédö ilyen izét ... tudjátok, az a kötött csö. Na szóval jól kigondoltam, hogy minek nekem térdzokni, ha felvehetek egy rendes bokazoknit és felhúzhatom a lébszárvédöt?? Éééés, láss csodát, müködik! Nem csúszik le és még melegebb is, mint egy sima zokni. Söt, ezt még napközben, ha melege támadna a lábamnak, még könnyedén le is vehetem!
Éljenek a lábszárvédök!
Szívesen lophatjátok az ötletet -mert tuti, hogy nektek ez nem jutott eszetekbe, mert kicsit sem kézenfekvö!:-)
Donnerstag, 2. Dezember 2010
Önpusztítás
Rájöttem, hogy van bennem egy jó adag önpusztító hajlam.
Két konkrét eset van, amiböl erre következtetek.
1. képes vagyok olyan szinten össznyomkodni a fejemet, hogy utána legszívesebben sírva fakadnék, ha tükörbe nézek. Mikor leülök és belenézek a nagyítós tükörbe, olyan, mintha megbüvölne. Tudom, hogy nem kéne, tudom, hogy szörnyen fogok utána kinézni, de nem tudom abbahagyni.
Simán képes vagyok a semmiböl sebet csinálni, tüvel szúrkálni, összetörni a bört.
Mintha valami skizo lenne a fejemben, aki arra késztet, hogy rombolj!
2. evés/ivás: érzem, hogy tele a gyomrom, nem vagyok éhes, de eszek. Nem kívánom már azt a harmadik kávét, de mégis kell! Mintha az agyam parancsot adna ki, hogy tedd tönkre a testet.
Lehet az agyam nem szereti a testemet? Van valami hibás programozásom? A hardware vagy a sofware a felelös? Vagy ilyen mindenkinek van? (de akkor miért nem látom a Gábort soha a nagyítós tükröm elött üldögélni?)
Néha megijedek magamtól!
Két konkrét eset van, amiböl erre következtetek.
1. képes vagyok olyan szinten össznyomkodni a fejemet, hogy utána legszívesebben sírva fakadnék, ha tükörbe nézek. Mikor leülök és belenézek a nagyítós tükörbe, olyan, mintha megbüvölne. Tudom, hogy nem kéne, tudom, hogy szörnyen fogok utána kinézni, de nem tudom abbahagyni.
Simán képes vagyok a semmiböl sebet csinálni, tüvel szúrkálni, összetörni a bört.
Mintha valami skizo lenne a fejemben, aki arra késztet, hogy rombolj!
2. evés/ivás: érzem, hogy tele a gyomrom, nem vagyok éhes, de eszek. Nem kívánom már azt a harmadik kávét, de mégis kell! Mintha az agyam parancsot adna ki, hogy tedd tönkre a testet.
Lehet az agyam nem szereti a testemet? Van valami hibás programozásom? A hardware vagy a sofware a felelös? Vagy ilyen mindenkinek van? (de akkor miért nem látom a Gábort soha a nagyítós tükröm elött üldögélni?)
Néha megijedek magamtól!
Könyvtár
És igen, 8 év itt tartózkodás után, életemben elöször beíratkoztam Németországban a könyvtárba.
Mondhatni évek óta húzom-halasztom eme rendkívül idöigényes, azaz 5 perces dolgot. És még csak 3 éve ülök itt és bámulom az utca másik oldalán (mondjuk úgy 20 méterre tölem) az embereket, akik sorban állnak, hogy visszaadhassák/kivihessék könyveiket. És még csak 1 éve lakunk az új lakásban, ahol naponta elmegyek az ottani könyvtár kirakata elött.
De most sikerült!
Kaptam egy szép narancssárga müanyag kártyát, rajta a regisztrációs számommal, egy PIN kódot az online dolgokhoz (mert bizony, még olyat is lehet, hogy online lefoglalni vagy meghosszabbítani).
A néni kedvesen elmondta (és adott róla egy információs füzetecskét), hogy mit mennyi ideig lehet kikölcsönözni, mennyi idöre lehet meghosszabbítani, és még külön arra is felhívta a figyelmemet, hogy a DVD-ket nem lehet hosszabbítani!
Olyan jó érzés! Utoljára iskolás koromban jártam könyvtárba és imádtam.... ugyan mindig félve mentem, mert Marika néni, a könyvtáros rendszerint dorgálva fogadott, hogy már megint mennyit késtem!:-) És legtöbbször annyi könyvet válogattam össze, hogy nem bírtam velük hazamenni (akkor is szemben laktam a könyvtárral:-)
És ami még nagyon tetszik, hogy egész München területére érvényes, azaz 24 városi könyvtárba sétálhatok be vele. Ja, és csak 18 €-ba kerül egy évre!! És nem naptári évre kérem szépen, hanem 12 hónapra érvényes! Azaz nem vettek le most csak az 1 hónap kedvéért egy egész éves díjjal.
Máris keringenek a fejemben a végeláthatatan listák, hogy miket is fogok én kihozni. És adieu helyhiány a lakásban! Ezentúl nem kell évente egy új könyvespolcot venni.
Ez ma egy jó nap!
Mondhatni évek óta húzom-halasztom eme rendkívül idöigényes, azaz 5 perces dolgot. És még csak 3 éve ülök itt és bámulom az utca másik oldalán (mondjuk úgy 20 méterre tölem) az embereket, akik sorban állnak, hogy visszaadhassák/kivihessék könyveiket. És még csak 1 éve lakunk az új lakásban, ahol naponta elmegyek az ottani könyvtár kirakata elött.
De most sikerült!
Kaptam egy szép narancssárga müanyag kártyát, rajta a regisztrációs számommal, egy PIN kódot az online dolgokhoz (mert bizony, még olyat is lehet, hogy online lefoglalni vagy meghosszabbítani).
A néni kedvesen elmondta (és adott róla egy információs füzetecskét), hogy mit mennyi ideig lehet kikölcsönözni, mennyi idöre lehet meghosszabbítani, és még külön arra is felhívta a figyelmemet, hogy a DVD-ket nem lehet hosszabbítani!
Olyan jó érzés! Utoljára iskolás koromban jártam könyvtárba és imádtam.... ugyan mindig félve mentem, mert Marika néni, a könyvtáros rendszerint dorgálva fogadott, hogy már megint mennyit késtem!:-) És legtöbbször annyi könyvet válogattam össze, hogy nem bírtam velük hazamenni (akkor is szemben laktam a könyvtárral:-)
És ami még nagyon tetszik, hogy egész München területére érvényes, azaz 24 városi könyvtárba sétálhatok be vele. Ja, és csak 18 €-ba kerül egy évre!! És nem naptári évre kérem szépen, hanem 12 hónapra érvényes! Azaz nem vettek le most csak az 1 hónap kedvéért egy egész éves díjjal.
Máris keringenek a fejemben a végeláthatatan listák, hogy miket is fogok én kihozni. És adieu helyhiány a lakásban! Ezentúl nem kell évente egy új könyvespolcot venni.
Ez ma egy jó nap!
Montag, 29. November 2010
Fejes Endre: Jo estét nyár, jó estét szerelem
Mígcsaknem valóban szerelmes lesz az egyik "áldozatba" ...
Donnerstag, 25. November 2010
Mozdulj!
Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én manapság úgy érzem, hogy lemaradok a mindenféle technikai fejlesztésekröl. Hallottam már róla, hogy van olyan Nintendo játék, hogy X-Box meg Wii és társai, de besoroltam a"nekünk soha nem lesz ilyenünk, mert minek" kategóriába. Ugyanúgy, mint a navit is.
Mígcsaknem tizenéves unokahúgaim bemutatták a Wii Sports Balance-Board-jukat (ez úgy egy éve volt). Hihetetlen jól szórakoztunk és közben szinte észrevétlenül égettük a kalóriákat. Azóta is eszembe jut úgy havonta egy hétre, hogy kéne nekem egy olyan cucc. Lehet társaságban is használni, söt, úgy a legjobb! A lehetöségek tárháza, hogy mit csinálsz vele, majdhogynem kifogyhatatlan (ha vén pénzed új és új játékokat venni hozzá). Szóval dilemma ide- dilemma oda, eddig még nem szántam rá magam, hogy megvegyem.
Erre a héten átmegyünk az egyik ismerösékhez, akik vagy 2 hete próbálnak bennünet elcsábítani, hogy ugyan, nézzük már meg az új szerzeményüket. Na nézzük!
Szerzemény egy X-BOX Kinect nevezetü játék, amit most dobtak piacra és mondhatni, eddig nem látott határokat feszeget a számítógépes játékok között. Három kamera (infrasugár) veszi a tested és viszi át a mozgásokat a képernyöre. Hát nagyon vicces! De még az, hogy vicces, de hogy hogy leizzadtunk! Háromszor K.O.-ra ütöttek a boxban, egyszer megnyertem egy parti pinpongot, rugtam vagy ezer gólt, kivédtem 5000 labdát és és és ... nem is tudom, hogy mikor esett jól ennyire mozgás. Úgy emlékszem utoljára általános iskolában, amikor a fiúk ellen kosaraztunk. Egyszerüen élveztem! Nem akartam abba hagyni!
Namost. Ez a kütyüre össze-vissza vagy 400€-ba kerülne. Brutál sok. Ismerösék gyözködnek, hogy de képzeljem el, egy jó fitneszteremért is kiadok ennyit! Ebben talán igazuk is van, de 400 €?? Fúú, nem tudom. De van benne személyi tréner, aki összeállítja a programot, rádszól, ha nem jól csinálod, méri az elégetett kalóriákat .... 400 € ... Gáborral együtt is játszhatunk ... 400 € ... társaságot is lehet hívni és sportos partyt rendezni! ... 400 € ... de kell nekem .... megunod, nem fogod használni max 1-2 hétig! .... de akarom! .... ott fog porosodni! .... de ezzel sportolnék még többet! ... dehogy! ... de de de de... huhhhh
Mígcsaknem tizenéves unokahúgaim bemutatták a Wii Sports Balance-Board-jukat (ez úgy egy éve volt). Hihetetlen jól szórakoztunk és közben szinte észrevétlenül égettük a kalóriákat. Azóta is eszembe jut úgy havonta egy hétre, hogy kéne nekem egy olyan cucc. Lehet társaságban is használni, söt, úgy a legjobb! A lehetöségek tárháza, hogy mit csinálsz vele, majdhogynem kifogyhatatlan (ha vén pénzed új és új játékokat venni hozzá). Szóval dilemma ide- dilemma oda, eddig még nem szántam rá magam, hogy megvegyem.
Erre a héten átmegyünk az egyik ismerösékhez, akik vagy 2 hete próbálnak bennünet elcsábítani, hogy ugyan, nézzük már meg az új szerzeményüket. Na nézzük!
Szerzemény egy X-BOX Kinect nevezetü játék, amit most dobtak piacra és mondhatni, eddig nem látott határokat feszeget a számítógépes játékok között. Három kamera (infrasugár) veszi a tested és viszi át a mozgásokat a képernyöre. Hát nagyon vicces! De még az, hogy vicces, de hogy hogy leizzadtunk! Háromszor K.O.-ra ütöttek a boxban, egyszer megnyertem egy parti pinpongot, rugtam vagy ezer gólt, kivédtem 5000 labdát és és és ... nem is tudom, hogy mikor esett jól ennyire mozgás. Úgy emlékszem utoljára általános iskolában, amikor a fiúk ellen kosaraztunk. Egyszerüen élveztem! Nem akartam abba hagyni!
Namost. Ez a kütyüre össze-vissza vagy 400€-ba kerülne. Brutál sok. Ismerösék gyözködnek, hogy de képzeljem el, egy jó fitneszteremért is kiadok ennyit! Ebben talán igazuk is van, de 400 €?? Fúú, nem tudom. De van benne személyi tréner, aki összeállítja a programot, rádszól, ha nem jól csinálod, méri az elégetett kalóriákat .... 400 € ... Gáborral együtt is játszhatunk ... 400 € ... társaságot is lehet hívni és sportos partyt rendezni! ... 400 € ... de kell nekem .... megunod, nem fogod használni max 1-2 hétig! .... de akarom! .... ott fog porosodni! .... de ezzel sportolnék még többet! ... dehogy! ... de de de de... huhhhh
Dienstag, 23. November 2010
Gyerekképek
Miért van az, hogy bármely közösségi oldalt nézegetve rákattintok arra a gombra, hogy ismerösök új képei, vagy csak spontán be-bekukucskálok valakihez, akkor az esetek 90 %-ban gyerekeket látok??
Azt értem én, hogy az ember büszke a gyerköcre (és rendben is van így), hogy csodásnak, okosnak, szépnek látja az utódot ... de nem lehetne ezt más körökben kiélni? Pl. a Nagyszülök tuti szívesen végignéznek 1000 képet is a legdrágább unokáról.
Az is rendben van, hogy a korom, és ezáltal az ismeröseim kora alapján is, épp ott tartunk, hogy szaporodásnak indultunk.
De a közösségi oldalak azért vannak, hogy MI, azaz MI, és nem a gyerekünk tartsa a kapcsolatot a barátaival, hírt adjon Magáról. Mégha a Magáról-ban, a gyereke is benne van.
Úgy utálom, hogy kíváncsi lennék az emberekre, a barátaimra és ehelyett homokozó, tortát evö, síró, nevetö, menni tanuló kölköket látok! Félreértés ne essék, nem a gyerköcökkel van a bajom, szeretem én öket, és remélem nekem is lesz hozzájuk szerecsém, de egy szülö ne CSAK a gyereke által akarja már magát definiálni! Ha már bejelentkezik valahova, akkor legalább a képek fele (vagy legalább pár darab) legyen már magáról és ne csak a gyerekröl.
Nnaaa, ezt már régen le akartam írni!:-)
Azt értem én, hogy az ember büszke a gyerköcre (és rendben is van így), hogy csodásnak, okosnak, szépnek látja az utódot ... de nem lehetne ezt más körökben kiélni? Pl. a Nagyszülök tuti szívesen végignéznek 1000 képet is a legdrágább unokáról.
Az is rendben van, hogy a korom, és ezáltal az ismeröseim kora alapján is, épp ott tartunk, hogy szaporodásnak indultunk.
De a közösségi oldalak azért vannak, hogy MI, azaz MI, és nem a gyerekünk tartsa a kapcsolatot a barátaival, hírt adjon Magáról. Mégha a Magáról-ban, a gyereke is benne van.
Úgy utálom, hogy kíváncsi lennék az emberekre, a barátaimra és ehelyett homokozó, tortát evö, síró, nevetö, menni tanuló kölköket látok! Félreértés ne essék, nem a gyerköcökkel van a bajom, szeretem én öket, és remélem nekem is lesz hozzájuk szerecsém, de egy szülö ne CSAK a gyereke által akarja már magát definiálni! Ha már bejelentkezik valahova, akkor legalább a képek fele (vagy legalább pár darab) legyen már magáról és ne csak a gyerekröl.
Nnaaa, ezt már régen le akartam írni!:-)
Sonntag, 21. November 2010
Klezmer
TEgnap este koncerten voltunk. Olyan szerencsések lehettünk, hogy meghallgathattuk a Maxwell Street Klezmer Band-et.
El voltam/vagyok varázsolva. Fantasztikus volt. Az énekesnö ámulatba ejtett. Az a hang, az a fellépés, az a temperamentum! Nem tudtam róla levenni a szemem. Molett hölgyike, aki a létezö legnagyobb magabiztossággal röpködött fel s´alá a színpadon, táncolt, pörögött-forgott.
Én is akarok olyan csillogó szoknyát, mint ami neki volt!
Anyukám a hegedüst fogadta örökbe, Gábor kedvence a klarinétos volt.
Nézzétek meg öket, ha tehetitek .. na persze csak, ha kicsit is szeretitek a klezmer zenét!
Freitag, 19. November 2010
Mozzanat
Reggeli készülödés közben megkérem Gábort, hogy rakja már be a könyvemet a táskámba, nehogy otthon hagyjam.
Gábor keres egy megfelelö használt papírlapot (mert mi annyira környezetbarátok vagyunk, hogy többször felhasználunk egy papírt!:-). Ollót fog, kiválasztja a papírlap azon részét, ahol nincs rajta semmi és precíz kézmuzdulatokkal kivág egy kis négyzetet, amit behelyez a könyvbe könyvjelzönek.
Olyan jó volt ezt végignézni. Olyan koncentrációval végezte, mintha valami mestermü készülne.
Az a mozzanat, ahogy kivágta, ahogy berakta a könyvbe! de nem csak úgy valahogy, hanem szakszerüen, pontosan beillesztve.
Legszívesebben bekeretezném azt a kis fecnit!:-)
Gábor keres egy megfelelö használt papírlapot (mert mi annyira környezetbarátok vagyunk, hogy többször felhasználunk egy papírt!:-). Ollót fog, kiválasztja a papírlap azon részét, ahol nincs rajta semmi és precíz kézmuzdulatokkal kivág egy kis négyzetet, amit behelyez a könyvbe könyvjelzönek.
Olyan jó volt ezt végignézni. Olyan koncentrációval végezte, mintha valami mestermü készülne.
Az a mozzanat, ahogy kivágta, ahogy berakta a könyvbe! de nem csak úgy valahogy, hanem szakszerüen, pontosan beillesztve.
Legszívesebben bekeretezném azt a kis fecnit!:-)
Mittwoch, 17. November 2010
Umständlich verliebt - Love Happens
Teganp este munka után moziba mentünk Krisztikével és Istvánnal
Jobb volt, mint amire gondoltam. Eleve szkeptikusan indultunk neki a Jennifer Aniston miatt, de
végül kevésbé volt Hollywood, mint hittük - ami persze nem jelenti, azt, hogy nem az volt!:-)
"szokásos" szerelmes történet. Pont jó egy hétközbeni kikapcsolódásra.
Jobb volt, mint amire gondoltam. Eleve szkeptikusan indultunk neki a Jennifer Aniston miatt, de
végül kevésbé volt Hollywood, mint hittük - ami persze nem jelenti, azt, hogy nem az volt!:-)
"szokásos" szerelmes történet. Pont jó egy hétközbeni kikapcsolódásra.
Kezdeti méretek
Na kösse fel a gatyát, aki át akar ölelni!:-)
Derék a legvékonyabb helyen: 97 cm
Derék, ahol a nadrágot hordom, azaz kicsivel a köldök alatt: 109 cm
Csípö a legszélesebb helyen: 114 cm
Mell alatt: 96 cm
Mell: 111 cm
Comb: 66 cm
Kar: 34 cm
Vádli: 40 cm
Nyak: 38 cm (ha már a kezemben volt, mindent megmértem:-)
Hát akkor ebböl lesz mit eltüntetni!
Derék a legvékonyabb helyen: 97 cm
Derék, ahol a nadrágot hordom, azaz kicsivel a köldök alatt: 109 cm
Csípö a legszélesebb helyen: 114 cm
Mell alatt: 96 cm
Mell: 111 cm
Comb: 66 cm
Kar: 34 cm
Vádli: 40 cm
Nyak: 38 cm (ha már a kezemben volt, mindent megmértem:-)
Hát akkor ebböl lesz mit eltüntetni!
Samstag, 13. November 2010
Vadállat rejtély megoldva
Na. Ma kissé késve értem be, mert a szomszéd néninek azonnali közlési ingere volt, miután összefutottunk a folyosón. És természetesen azt, amit fél perc alatt el lehetett volna mondani, kb. fél óráig regélte ... mi persze már fél lábbal az ajtóban, az órára pislogva, de azért kíváncsian. Mégiscsak a mi ügyünk is a vadállat.
Hát kérem szépen, mint kiderült a vadállat az a néni unokájának valami ismeröse, aki azt állítja, hogy kölcsön adott az ifjú hölgynek és azt a pénzt azóta sem látta újra. Hát ezért most ö úgy döntött, hogy meglakol a bünös.... és a nagymamája is. Ez úgy derült ki, hogy volt olyan hülye, hogy egyszer elfelejtette a mobilján a számot letiltani, amikor hívogatta a nénit. Néni belendül, visszahív, üzenetrögzítö bekapcs, telefon tulajdonosa illemtudóan nevét megnevezve értesít, hogy épp nem elérhetö!:-) Néni kombinál, érdekességképpen elmesél unokának (és mindenki másnak) a történetet, miután unoka tájékoztat, hogy hát azt az embert ö ismeri! söt! mi az hogy ismeri? az az ember öt is zaklatja! Halálfejes papírokat dobálva a postládájába és hasonló vicces dolgok. Néni mégegyszer felhív ember, megmondja neki magáét, azóta nyugi van.
Azért a biztonság kedvéért unoka feljelentést tett és ma a néni is épp a rendörségre tartott, hogy nehogy a rendörök lemaradjanak a történtekröl.
Én is így voltam ezzel, nehogy lemaradjatok életem fontos történéseiröl. Hát itt van, tessék! Fogyasszátok egészséggel.
Hát kérem szépen, mint kiderült a vadállat az a néni unokájának valami ismeröse, aki azt állítja, hogy kölcsön adott az ifjú hölgynek és azt a pénzt azóta sem látta újra. Hát ezért most ö úgy döntött, hogy meglakol a bünös.... és a nagymamája is. Ez úgy derült ki, hogy volt olyan hülye, hogy egyszer elfelejtette a mobilján a számot letiltani, amikor hívogatta a nénit. Néni belendül, visszahív, üzenetrögzítö bekapcs, telefon tulajdonosa illemtudóan nevét megnevezve értesít, hogy épp nem elérhetö!:-) Néni kombinál, érdekességképpen elmesél unokának (és mindenki másnak) a történetet, miután unoka tájékoztat, hogy hát azt az embert ö ismeri! söt! mi az hogy ismeri? az az ember öt is zaklatja! Halálfejes papírokat dobálva a postládájába és hasonló vicces dolgok. Néni mégegyszer felhív ember, megmondja neki magáét, azóta nyugi van.
Azért a biztonság kedvéért unoka feljelentést tett és ma a néni is épp a rendörségre tartott, hogy nehogy a rendörök lemaradjanak a történtekröl.
Én is így voltam ezzel, nehogy lemaradjatok életem fontos történéseiröl. Hát itt van, tessék! Fogyasszátok egészséggel.
Jódóga
Ma este egy kellemes kis belvárosi kávézóban ücsörögtünk Anyukámra várva, aki ma érkezett.
Elöttem egy kehely eperfagyi friss eperrel, kezemben egy jó kis könyv. Szemben Gábor, elötte úgyszintén egy színes fagyicsoda, ölében a laptop, amin az éves fényképalbumhoz rakosgatja a képeket ... Nyugalom, semmi dolgunk, élvezzük a pillanatot. Kell ennél több?
Istenem, de jó dolgunk is van! Köszönöm!:-)
Elöttem egy kehely eperfagyi friss eperrel, kezemben egy jó kis könyv. Szemben Gábor, elötte úgyszintén egy színes fagyicsoda, ölében a laptop, amin az éves fényképalbumhoz rakosgatja a képeket ... Nyugalom, semmi dolgunk, élvezzük a pillanatot. Kell ennél több?
Istenem, de jó dolgunk is van! Köszönöm!:-)
Mittwoch, 10. November 2010
Dienstag, 9. November 2010
Könyv: Robert Kiyosaki - Adósság-kalauz
Rájöttem, hogy jól kezelem a pénzügyeimet - amit persze eddig is tudtam!
Azért szeretem ezeket az okos könyvecskéket!:-) Kicsit felrázzák az ember agyát.
Egy átlagos lány
A közelmúltban megismerkedtünk egy leányzóval, aki 12 évig drogos volt. Na heroin nem volt a játékban, de minden más. Most 3 éve tiszta. Hihetetlen nyitottsággal áll az élethez, dolgozik magán folyamatosan, gondolkozik, fejlödik. Tetszik nekem.
Olyan érdekes öt hallgatni és rájönni, hogy ez a lány én is lehettem volna ... vagy bárki közülünk.
Eddig valami furcsak "állatfajnak" tekintettem a drogosokat, elöítélettel gondolva, hogy szegények biztos rossz családi körülmények közül jönnek, történt valami nagy törés az életükben stb. (nem velük szemben, hanem a körülményeikkel szemben voltak elöítéleteim)
Soha nem gondoltam komolyan bele, hogy drogossá válni manapság annyira egyszerü.
Ennek a lánynak nem voltak alkoholista szülei, nem verték, nem voltak az átlagnál szegényebbek, stb. Ez a lány egy a sok átlagos lány közül, hús és vér tinédszer volt, iskolába járt, pasizott, bulizott ... csak mindezt drogokkal.
Azt hiszem, eddig a Marson laktam. Mert igenis bármikor bárkivel megtörténhet bármi!
Olyan érdekes öt hallgatni és rájönni, hogy ez a lány én is lehettem volna ... vagy bárki közülünk.
Eddig valami furcsak "állatfajnak" tekintettem a drogosokat, elöítélettel gondolva, hogy szegények biztos rossz családi körülmények közül jönnek, történt valami nagy törés az életükben stb. (nem velük szemben, hanem a körülményeikkel szemben voltak elöítéleteim)
Soha nem gondoltam komolyan bele, hogy drogossá válni manapság annyira egyszerü.
Ennek a lánynak nem voltak alkoholista szülei, nem verték, nem voltak az átlagnál szegényebbek, stb. Ez a lány egy a sok átlagos lány közül, hús és vér tinédszer volt, iskolába járt, pasizott, bulizott ... csak mindezt drogokkal.
Azt hiszem, eddig a Marson laktam. Mert igenis bármikor bárkivel megtörténhet bármi!
NEM
Szombaton magyar összeröffenésre voltunk hivatalosak, amit ismeröseink rendeztek egy magyar étteremben. Mint kiderült ez egy "árukapcsolásos" este, amiröl elfelejtettek szólni!
Mi nagy elánnal hívtunk társaságot, aztán csak gyöztünk égni.
DE! Hatalmas büszkeséggel közlöm, hogy NEM-et mondtam a biztosításos maminak!
Amikor odejött az asztalhoz és közölte, hogy akkor most fáradjunk át a másik terembe, mert ö elöadást tart, szeretné bemutatni a munkáját, én azt mondtam, hogy NEM. Meg vagyok szivatva, éhes vagyok, utálok minden biztosítási ügynököt, akkor nehogy már azzal töltsem a szombat estémet, hogy öt hallgatom!
Látnotok kellett volna a körülöttem ülök arcát.... és a mamiét is!
Hösnek éreztem magam! - én voltam az egyetlen, aki meg merte tenni!:-) Azóta hajlongva fogadnak a társaságban!:-)
(háttérinfó azoknak, akik nem ismernek: én vagyok az a hülye, aki mindenre igent mond, mindenkinek segít, mindenkit meghallgat stb. stb.- mégha egy csöpp kedve sincs hozzá)
Ünnepeljetek Feleim!:-)
Mi nagy elánnal hívtunk társaságot, aztán csak gyöztünk égni.
DE! Hatalmas büszkeséggel közlöm, hogy NEM-et mondtam a biztosításos maminak!
Amikor odejött az asztalhoz és közölte, hogy akkor most fáradjunk át a másik terembe, mert ö elöadást tart, szeretné bemutatni a munkáját, én azt mondtam, hogy NEM. Meg vagyok szivatva, éhes vagyok, utálok minden biztosítási ügynököt, akkor nehogy már azzal töltsem a szombat estémet, hogy öt hallgatom!
Látnotok kellett volna a körülöttem ülök arcát.... és a mamiét is!
Hösnek éreztem magam! - én voltam az egyetlen, aki meg merte tenni!:-) Azóta hajlongva fogadnak a társaságban!:-)
(háttérinfó azoknak, akik nem ismernek: én vagyok az a hülye, aki mindenre igent mond, mindenkinek segít, mindenkit meghallgat stb. stb.- mégha egy csöpp kedve sincs hozzá)
Ünnepeljetek Feleim!:-)
A vadállat története folytatódik
Nahát idöközben kiderült - miután éjszaka közepén összefutottunk a szomszéd nénivel pizsamában, ö pongyolában, épp rohanva az folyosó ablakához, hogy esetleg látjuk a vadállatot:-) - hogy valószínü valaki pikkel említett pongyolás nénire. Ugyanis egy alkalmat leszámítva, amikor nálunk szorították be, minden alkalommal nála történik a csengetés. Ebben rendszer van! És azt is elmesélte, hogy névtelen telefonálói is vannak éjszakánként.
Kérdem én, kinek árt egy ilyen néni?? Merthogy az tény, hogy egy buzgómócsing, de azért összességében nem egy szörnyeteg. Ugyan mindent lát és hall és észlel a házban, de ennek azért meg vannak az elönyei is (azt is elmesélte, hogy egyszer a biciklitárolóban elkapott egy tolvajt éjszaka!)
Ma éjszaka 3-kor csinálták. Változatosak, a rugalmasságukra nem is panaszkodnék.
Néni tegnap volt a rendörségen, azt mondták neki, hogy fokozott figyelemmel fognak az utcán járörözni. Arra gondoltunk, hogy ha ma is lesz, akkor mi is bemegyünk, nehogy azt higgyék a rendörök, hogy a néni képzelödik, mondván már öreg és üldözési mániás.
Szorítsatok nekünk, hogy megunja a vadállat!
Kérdem én, kinek árt egy ilyen néni?? Merthogy az tény, hogy egy buzgómócsing, de azért összességében nem egy szörnyeteg. Ugyan mindent lát és hall és észlel a házban, de ennek azért meg vannak az elönyei is (azt is elmesélte, hogy egyszer a biciklitárolóban elkapott egy tolvajt éjszaka!)
Ma éjszaka 3-kor csinálták. Változatosak, a rugalmasságukra nem is panaszkodnék.
Néni tegnap volt a rendörségen, azt mondták neki, hogy fokozott figyelemmel fognak az utcán járörözni. Arra gondoltunk, hogy ha ma is lesz, akkor mi is bemegyünk, nehogy azt higgyék a rendörök, hogy a néni képzelödik, mondván már öreg és üldözési mániás.
Szorítsatok nekünk, hogy megunja a vadállat!
Samstag, 6. November 2010
A jó nö és egy vadállat
Jelentem, ma is jó nö vagyok!:-)
Az egyetlen baki, hogy fekete táskák vannak a szemem alatt, mert valami vadbarom azt játszotta az éjszaka (negyedjére kb. 1 hét alatt), hogy valamikor fél 2 körül, elkezd csengetni az egész házban és beszorítja valakinek a csengöjét, ami aztán addig bimm-bammol, amíg valaki le nem megy és kiszedi, amit beleszorítottak.
Namár most harmadjára is mi voltunk ezek a valakik. Egy alkalommal nálunk akasztotta ki, a másik háromszor a felettünk lévönél, aki épp nincs a lakásban, mert újítják.
Én nem tudom, hogy milyen emberek ezek. Már azon gondolkodtunk, miután nem tudtunk visszaaludni, hogy örszemet kellene állítani vagy beszólni a rendörségre, hogy figyeljék a házat.
Mert mi mást lehetne egy ilyennel csinálni? Van valami ötletetek?
Eleve nem tudom összerakni jólnevelt fejemben, hogy ki csinál ilyet. Ha valami gyerekes csíny lenne ... de melyik gyerek van az éjszaka közepén az utcán egyedül?? Ha meg felnött, akkor meg .... hát nem tudom tényleg.
Csak reménykedni tudok, hogy valamikor csak leáll, megunja.
Az egyetlen baki, hogy fekete táskák vannak a szemem alatt, mert valami vadbarom azt játszotta az éjszaka (negyedjére kb. 1 hét alatt), hogy valamikor fél 2 körül, elkezd csengetni az egész házban és beszorítja valakinek a csengöjét, ami aztán addig bimm-bammol, amíg valaki le nem megy és kiszedi, amit beleszorítottak.
Namár most harmadjára is mi voltunk ezek a valakik. Egy alkalommal nálunk akasztotta ki, a másik háromszor a felettünk lévönél, aki épp nincs a lakásban, mert újítják.
Én nem tudom, hogy milyen emberek ezek. Már azon gondolkodtunk, miután nem tudtunk visszaaludni, hogy örszemet kellene állítani vagy beszólni a rendörségre, hogy figyeljék a házat.
Mert mi mást lehetne egy ilyennel csinálni? Van valami ötletetek?
Eleve nem tudom összerakni jólnevelt fejemben, hogy ki csinál ilyet. Ha valami gyerekes csíny lenne ... de melyik gyerek van az éjszaka közepén az utcán egyedül?? Ha meg felnött, akkor meg .... hát nem tudom tényleg.
Csak reménykedni tudok, hogy valamikor csak leáll, megunja.
Freitag, 5. November 2010
Jó nö
Biztos ismeritek ti is ezt az érzést, amikor úgy áll a hajatok, ahogy kell neki, jól áll a ruha, amit felvesztek aznap, lapos a hasatok és izmos a combotok és és és ...
Na ma ilyen napom van. Tetszik, amit a tükörben látok.
Ha érdekelnének, akkor az összes pasi itt feküdne a lábam elött, mindegyik megfordulna utánam és csak én kellenék nekik.:-)
Ma jó nö vagyok!:-)
ja és a nap a is süt, egy szál pólóban lehet lenni!
Na ma ilyen napom van. Tetszik, amit a tükörben látok.
Ha érdekelnének, akkor az összes pasi itt feküdne a lábam elött, mindegyik megfordulna utánam és csak én kellenék nekik.:-)
Ma jó nö vagyok!:-)
ja és a nap a is süt, egy szál pólóban lehet lenni!
Na és este kiegészítésül egy kép a jó nöröl! - persze a fotó mutatta valóság kicsit más, mint a fejemben megszületett.
Mittwoch, 3. November 2010
Mozi: I Am Love
Nahát nekem igazán nagyon széles a befogadóképességem, de ez már túl volt a határon.
Lehet, hogy bunkó tudatlan filmnézö vagyok, de nem tudtam értékelni.
Így utólag már értem, hogy miért csak összesen 3 moziban játszották az egész városban.
Lehet, hogy bunkó tudatlan filmnézö vagyok, de nem tudtam értékelni.
Így utólag már értem, hogy miért csak összesen 3 moziban játszották az egész városban.
Mozi: Wall Street - Geld schläft nicht
Kicsit unatkoztam alatta, de jól bemutatta, hogy mire képesek az emberek a pénz, a nyereség érdekében.
Freitag, 29. Oktober 2010
Perverz
Az az érzésem, hogy sokszor már perverz az a kielégülés, amivel nekilátok lefordítani egy jogi szöveget. Van, aki a verseket találja szépnek, nekem a jogi szövegek csábítóak (persze a verseket is szeretem:-). Minden egyes mondat egy kihívás, egy kirakós játék.... ahhha, ez az alany, ez a tárgy stb., és építkezem a szavakból. Hozzáteszek, elveszek, átformázok. És a végén összeáll a kép.
Ha megengedtek egy kis ízelítöt, a mai müvemböl (ez volt az eredeti szöveg töredéke, amit németre kellett fordítani): (Eszter! Remélem Tamás nem olvassa a blogomat, és von felelösségre a felhasznált szövege miatt! De ezt be kellett raknom:-)
A Felek célja hogy a Pályázat elnyerése érdekében együttműködésüket szabályozzák, továbbá megállapodjanak azokban a feltételekben, amelyek a Pályázat elnyerése esetén XY felé egy szakmailag kifogástalan, magas színvonalú szolgáltatás folyamatos nyújtását biztosítják, és amely feltételek lehetővé teszik, hogy a Pályázat elnyerése esetén XY-nal kötendő szerződés alapján – a továbbiakban: Szerződés – XY és a jelen konzorcium tagjai egymással, valamint XY-nal előnyösen tudjanak együttműködni.
A Felek megállapodnak abban, hogy jelen együttműködésük keretében harmadik személyekkel és az Ajánlatkérővel szemben minden egyes Fél az egész szolgáltatással tartozik (egyetemleges felelősség), de abban az esetben, amennyiben bármelyikük az adott szolgáltatást teljesíti, vagy a kötelezettséget beszámítással megszűnteti, úgy a jogosulttal szemben a többi Fél kötelezettsége is megszűnik.
A fordítás egy müvészet! - szeretem.
Ha megengedtek egy kis ízelítöt, a mai müvemböl (ez volt az eredeti szöveg töredéke, amit németre kellett fordítani): (Eszter! Remélem Tamás nem olvassa a blogomat, és von felelösségre a felhasznált szövege miatt! De ezt be kellett raknom:-)
A Felek célja hogy a Pályázat elnyerése érdekében együttműködésüket szabályozzák, továbbá megállapodjanak azokban a feltételekben, amelyek a Pályázat elnyerése esetén XY felé egy szakmailag kifogástalan, magas színvonalú szolgáltatás folyamatos nyújtását biztosítják, és amely feltételek lehetővé teszik, hogy a Pályázat elnyerése esetén XY-nal kötendő szerződés alapján – a továbbiakban: Szerződés – XY és a jelen konzorcium tagjai egymással, valamint XY-nal előnyösen tudjanak együttműködni.
A Felek megállapodnak abban, hogy jelen együttműködésük keretében harmadik személyekkel és az Ajánlatkérővel szemben minden egyes Fél az egész szolgáltatással tartozik (egyetemleges felelősség), de abban az esetben, amennyiben bármelyikük az adott szolgáltatást teljesíti, vagy a kötelezettséget beszámítással megszűnteti, úgy a jogosulttal szemben a többi Fél kötelezettsége is megszűnik.
A fordítás egy müvészet! - szeretem.
Dienstag, 26. Oktober 2010
Ilyet még nem tettem
Képzeljétek! Ma reggel tornáztam!:-)
Namár nem a torna a csoda, mert azt már tegnapelött is megtettem, hanemaz , hogy REGGEL.
Kipattantam az ágyból, be a DVD, fel a tornacsuka és gyerünk Norbi. Reszkessetek zsírsejtek! (ez az ö dumája)
Rájöttem, hogy másképp nem fog menni. Este mikor 9-kor hazaesek és még vacsizni is kell, már képtelen vagyok megmozdulni. Így idöhiányból kifolyólag reggelre tettem az edzést. Még nem is veszítek vele sok idöt, mert máskor is felébredek a Gábor óracsörgésére (ö fél órával korábban kel). Most annyi, hogy nem maradok arra a maradék 30 percre fekve, hanem kihasználom.
Plusz elönye a dolognak, hogy nem vacogva ülök a reggelizö asztalhoz ... és ha jól emlékszem valahol azt olvastam, hogy reggel éget a legjobban a szervezet, mert akkorára kiürült a szénhidrát és kénytelen a zsírhoz nyúlni (na ez most lehet, hoyg nem így van, de nekem ilyesmi módon maradt meg:-)
Gondoljatok rám reggelente (fél 8-tól 8-ig), hogy a jövöben is legyen kitartásom kipattanni!
Namár nem a torna a csoda, mert azt már tegnapelött is megtettem, hanemaz , hogy REGGEL.
Kipattantam az ágyból, be a DVD, fel a tornacsuka és gyerünk Norbi. Reszkessetek zsírsejtek! (ez az ö dumája)
Rájöttem, hogy másképp nem fog menni. Este mikor 9-kor hazaesek és még vacsizni is kell, már képtelen vagyok megmozdulni. Így idöhiányból kifolyólag reggelre tettem az edzést. Még nem is veszítek vele sok idöt, mert máskor is felébredek a Gábor óracsörgésére (ö fél órával korábban kel). Most annyi, hogy nem maradok arra a maradék 30 percre fekve, hanem kihasználom.
Plusz elönye a dolognak, hogy nem vacogva ülök a reggelizö asztalhoz ... és ha jól emlékszem valahol azt olvastam, hogy reggel éget a legjobban a szervezet, mert akkorára kiürült a szénhidrát és kénytelen a zsírhoz nyúlni (na ez most lehet, hoyg nem így van, de nekem ilyesmi módon maradt meg:-)
Gondoljatok rám reggelente (fél 8-tól 8-ig), hogy a jövöben is legyen kitartásom kipattanni!
Montag, 25. Oktober 2010
3
méreg, bosszúság, harag - anger - Zorn, Ärger, Wut
valakit idegesíteni - to anger so. - jmdn ärgern
tanyázik, lakik - to dwell - hausen, wohnen, verweilen
mell, mellkas, öl - bosom - Brust, Busen, Schoß
vki./vmi. ölén, keblén - in the bosom of ... - im Schoß der/des ...
valakit idegesíteni - to anger so. - jmdn ärgern
tanyázik, lakik - to dwell - hausen, wohnen, verweilen
mell, mellkas, öl - bosom - Brust, Busen, Schoß
vki./vmi. ölén, keblén - in the bosom of ... - im Schoß der/des ...
Sonntag, 24. Oktober 2010
Norbi
Na ma végre megtörtént. Elökerült a Norbi DVD. Olyan régen porosodik a polcon, hogy már nem is emlékeztem a sok hülye dumájára ... de mindegy, a lényeg, hogy megcsináltam.
Újra beindult a motor. Elsönek ugyan pöfögve, szuszogva, de megy a verkli.
Samstag, 23. Oktober 2010
3
garbó - polo-neck sweater/jumper - Rollkragenpullover
csábító - alluring/slinky/seductive - verführerisch
társasjáték - parlour game - Gesellschaftsspiel
csábító - alluring/slinky/seductive - verführerisch
társasjáték - parlour game - Gesellschaftsspiel
Freitag, 22. Oktober 2010
Mai lecke
átverés, csalás - scam - Beschiss, Betrug
tárgyalni - to negotiate - verhandeln
tény - fact - Tatsache
tárgyalni - to negotiate - verhandeln
tény - fact - Tatsache
Donnerstag, 21. Oktober 2010
Valós tömeg
Elég lesz ez az egy kép is, mindent elmond. A többi már szóra sem érdemes emellett:-)
Még elferdíteném a valóságot.
Még elferdíteném a valóságot.
leírhatatlan - indescribable - unbeschreiblich
The sense of euphoria directly after the brain pacemaker operation was indescribable
Das hochgefühl direkt nach der Hirnschrittmacher-Operation war unbeschreiblich.
másrészt, másrészröl - on the other hand - andererseits
On the other hand the importance of demonstration projects abroad is underestimated.
Andererseits wird die Bedeutung von Demonstrationsprojekten im Ausland unterschätzt.
pokoli - infernal - höllisch, fürchterlich
And indeed, most migraineurs say thay only experience the infernal headache on one side of their head.
In der Tat: Die meisten Migräniker berichten, dass sie die höllischen Kopfschmerzen nur auf einer Seite des Kopfes empflinden.
The sense of euphoria directly after the brain pacemaker operation was indescribable
Das hochgefühl direkt nach der Hirnschrittmacher-Operation war unbeschreiblich.
másrészt, másrészröl - on the other hand - andererseits
On the other hand the importance of demonstration projects abroad is underestimated.
Andererseits wird die Bedeutung von Demonstrationsprojekten im Ausland unterschätzt.
pokoli - infernal - höllisch, fürchterlich
And indeed, most migraineurs say thay only experience the infernal headache on one side of their head.
In der Tat: Die meisten Migräniker berichten, dass sie die höllischen Kopfschmerzen nur auf einer Seite des Kopfes empflinden.
A mai
Minden nap megtanulok 3 új angol szót.....
úgyhogy megyek is és gyorsan kikeresem a maiakat.
Valakinek valami pénteki ötlet? ... lassan kifogyok belölük.
úgyhogy megyek is és gyorsan kikeresem a maiakat.
Valakinek valami pénteki ötlet? ... lassan kifogyok belölük.
A tegnapi
Tegnap kicsit lemaradtam a dolgokról, most pótolom:
tegnapi döntés: minden nap felmegyek minimum egyszer a negyedikre (ma már voltam, és lehet, hogy ötödik is van?) Na mindegy, szóval a ház legfelsö szintjére.
- ugyan fél éve lakunk már itt, de még nem jártam a mi szintünknel fentebb (1. emelet), nem mintha olyan izgalmas dolgok lennének ott fent, de kimondottan felfedezönek éreztem magam + mint egy betörö, mint aki tilosban jár. Idegen emberek folyosója és ajtajai!:-)
- igencsak lihegtem és lefelé picit remegett a lábam, éreztem az izmaimat.
Azt hiszem idövel kedvem lesz többször is feljárni.
tegnapi döntés: minden nap felmegyek minimum egyszer a negyedikre (ma már voltam, és lehet, hogy ötödik is van?) Na mindegy, szóval a ház legfelsö szintjére.
- ugyan fél éve lakunk már itt, de még nem jártam a mi szintünknel fentebb (1. emelet), nem mintha olyan izgalmas dolgok lennének ott fent, de kimondottan felfedezönek éreztem magam + mint egy betörö, mint aki tilosban jár. Idegen emberek folyosója és ajtajai!:-)
- igencsak lihegtem és lefelé picit remegett a lábam, éreztem az izmaimat.
Azt hiszem idövel kedvem lesz többször is feljárni.
Mittwoch, 20. Oktober 2010
Megosztás
Új fület hoztam létre a napi súlybejegyzéshez, hogy ne untassam vele azt, aki nem kíváncsi rá.:-)
Wedding date
Wedding date - Männer sind zum Mieten da!
Habkönnyü, amerikai romantika (ennek megfelelöen) csapnivaló kritikákkal, de nekem belopata szívembe magát.
Szombat este, végigdolgozott munkahét után intellektuális kihivásokra nem vágyva, buta szemekkel bámulva a képernyöt. Mellettem Gábor és Mirjam. Hárman a szófán kuncogung, takaró alatt, Gábor sört iszogatva (idézet: illöen a romatikához.-).
Szerelem legyen veletek!
A kezdeti nehézségek
Elkészültek az "elötte fotók"! Sajnos felntölteni még nem sikerült öket, de hátha ma este lesz 5 percem rá (vendégek jönnek). A végén olyan rohanásban telt az este, hogy csak a hatásos képekre szorítkoztam ... azaz fürdöruha. Huhhh. Sokkoló hatás annak ellenére, hogy a fotózás közben halálra röhögtük magunkat. Gábor nagyon beleélte magát, hogy most itt a háj a lényeg, úgyhogy ennek megfelelöen igen valósághüek a képek!:-) Nem is tudom, hogy nem a 18 éven felülieknek kategóriába tartoznak-e.
És képzeljétek! új életem elsö napján elfelejtettem magam megmérni. Késésben voltam, mert még ágyat kellett húzni a vendégeknek és csak az órára koncentráltam, hogy ne késsek el.
Holnap megmérem magam, gondolom egy nap alatt nem fogok annyit fogyni, hogy ez hiteltelenítené a kezdeti súlyom!:-)
(gondolkodva a következö mondaton kinézek az ablakon és pont azt látom, ami az oldalamon is fogad. Cseresznye. A cseresznye órám. Egy gyümölcsszállító kocsi áll épp itt és a cseresznyét használták pontoknak az Ü betüre a reklámnál az oldalán:-) - nyami, milyen jó kis káposztákat pakolnak ki pont.)
Na még jelentkezem ...
És képzeljétek! új életem elsö napján elfelejtettem magam megmérni. Késésben voltam, mert még ágyat kellett húzni a vendégeknek és csak az órára koncentráltam, hogy ne késsek el.
Holnap megmérem magam, gondolom egy nap alatt nem fogok annyit fogyni, hogy ez hiteltelenítené a kezdeti súlyom!:-)
(gondolkodva a következö mondaton kinézek az ablakon és pont azt látom, ami az oldalamon is fogad. Cseresznye. A cseresznye órám. Egy gyümölcsszállító kocsi áll épp itt és a cseresznyét használták pontoknak az Ü betüre a reklámnál az oldalán:-) - nyami, milyen jó kis káposztákat pakolnak ki pont.)
Na még jelentkezem ...
Dienstag, 19. Oktober 2010
Elhatározás
Úgy dönöttem, hogy a nagy elhatározások hete van. Minden napra 1.
A Mai: lefogyok.
Nem érdekel tovább a tudatalattim, aki folyamatosan a lefogyás lehetségességének ellenkezöjét tukmálja nekem. Olyan nincs, hogy nincs. Menni fog.
Ehhez szükségesek bizonyos lépések. Nyilvánosságot szeretnék adni a dolgonak, hogy biztathassatok elgyengült pillanataimban ... hogy nyomást gyakoroljatok rám azzal, hogy beszámolok nektek róla. (Nem szeretném csak és kizárólag enne szentelni a blogot, nem szeretném, ha ez itt egy ilyen nöi, mit fözzünk és mennyit együnk támájú maszlaggá fajulna. Gondoltam rá, hogy csinálok külön erre egy másik blogot, de minek szétszabdalni? Ez is én vagyok.)
Szóval Csajok! (mivel egyelöre csak nönemüek vagytok) legtitkosabb adataimat bízom rátok és ezáltal mindenkire. Lehet szörnyülködni, fújjogni ... de majd csak néztek, ha fogynak a kilók!:-)
Ma estére fotózást terveztem be. Hazamegyek és belebújok kedvenc hacukáimba (méret: 44-46/XL-XXL) és megkérem az emberem, hogy játszon fotóst. Persze kell lennie a képek között valami szük ruhásnak is ... azt még kidongolom, mi lenne a legjobb, leghatásosabb. Fürdöruha? - Még elrisztom az esetleges új olvasókat!
Na majd holnap meglátjátok, vagy még ma. Feltöltöm a képeket, ezzel örökítve meg az éterben a régi kövér énemet. Aki máris, ebben a pillanatban a múlté. Megszünik létezni ... úgy kb. 1 év alatt.
Elötörténet:
- születtem miniként: 2600 g/47 cm - ma már lehet, hogy koraszülöttnek titulálnának ezzel:-)
- babyként még elég formás voltam, úgy kb. 2 éves koromig. (igaz, az x lábaim már akkor is jól látszottak)
- ovi: itt kezdödtek a problémák. Az orvosi kiskönyvben ez áll: 4 évesen 32 kg
Namár akinek van gyereke, az kb. be tudja saccolni, hogy ez mennyire rengeteg!
Az elmondások alapján traumatizált voltam az ovitól, Anyukám azt meséli, hogy ö a kerítés egyik oldalán, én a másikon bögtem. Itt keletkezhetett a fruszrációból evésem?? Mindenesetre az tuti, hogy nem lehetett egy vidám dolog számomra, mert igen rendesen töröltem abból a 3 idöböl mindent. Alig van emlékem az oviból.
- általános iskola: mondom, hogy az ovi lehet a hibás minden rosszért, mert mire elmúlt a nyár és kezdödött a suli, megint normálisan néztem ki. Nem azt mondom, hogy egy nádszál voltam, de nem lógtam ki a sorból.
Ez így volt egészen 18 éves koromig. Így visszatekintve normál súlyú voltam. Ami nem azt jelenti, hogy úgy néztem ki, mint egy anorexiás, de benne voltam a szórásban (a felsö harmadban:-).
63 kg-val érettségiztem. Akkorára elértem a mostani magasságom is már: 170 cm (na majd rakok fel ebböl az idöböl is 1-2 képet ... hogy képben legyetek súlybeli mivoltomról)
Voltak akkor is zabálós napjaim, de 65 fölé soha nem mentem.... bármi is volt, visszaállt 63-ra.
- aztán leszakadás otthonról, fösuli, kollégiumi kaja (legtöbbször zacskós). Ez odáig fajult, hogy karácsonyra 68-69 lettem.
Azóta pedig le a lejtön. Na nem egyszerre, hanem úgy szép lassan, lépésenként.
Fösuli, kijövetel - 70-72
Valamikor közben 80-ra fel (észrevétlenül)
Majd a jólét: 85
Közben egy-két próbálkozás, küzdelem: megint 80 (ekkortájt volt a cél (2006-ban), hogy a Csillu esküvöjére 70 legyen....nem lett:-(
Aztán egyszercsak már 90
Még pár próbálkozás: 85
és most?
most jöjjön a valóság:
Kb. 1 hete mértem magam utoljára és akkor 91 kg mutatott a mérleg:-(
Túl a szakadékon ... túl a 9-en.
Így döntenem kell, döntöttem. Ez így nem mehet tovább. Hová jutok így? Hogy fogok kinézni 10 év múlva? Hogy fogok kinézni, ha szülök egy gyereket? De nem is ezen van a hagsúly, hogy kinézni. Nem. Hogy lehetek így egészséges? SEHOGY! és ez az. Látom a családom, tudom a genetikai hozományom, nem akarok úgy öreg lenni, ahogy ök!
Nem akarok szívinfarktust kapni, mind Anyukám, hogy egy hajszálom múljon esetleg az életem. Nem akarok a 4 fal közé zárva lenni, mert már alig tudok felállni és szégyellek emberek közé menni, mert 160 kg vagyok, mint a nagynéném. Nem akarok ötven egynéhány évesen új ereket kapni a szívembe, mint a nagybátyám. Nem akarok 25 évesen gyomorgyürüt 160 kilósan, mint az unokatestvérem. Nem, ezeket egyiket sem akarom!!
Egészségesen szeretnék megöregedni, nem gyógyszereken élni, világot látni, a gyerekeimmel futóversenyt rendezni, hegyet mászni .. és még sorolhatnám.
és mivel már sok ilyen" hogyan csináljuk" oldalt, könyvet és társaikat olvastam, tudom, hogy célok kellenek (a vizualizációt részben megoldom a képekkel, amiket majd feltöltök)
Ezért álljanak itt a céltábla körei:
Karácsonyra, azaz kb. 2 hónap alatt: - 5 kg
Húsvétra (április 1), azaz valamivel több, mint 5 hónap alatt: - 10 kg
Gábor 45. szülinapjára (júni 9.), azaz 7 hónap alatt: - 15 kg
Az én 32. szülnapomra (szeptember 2), azaz 10 hónap alatt: -20 kg
Jövö karácsonyra, azaz 14 hónap: 25 kg
És akkor elértem a célt: több-kevesebb 65 kg
Ja és a hogyan: sport, sport, sport + elválasztós étrendnek egy fajtája (reggeli szénhidrát, ebéd vegyesen, vacsora fehérje)
Lányok, szorítsatok nekem!
A Mai: lefogyok.
Nem érdekel tovább a tudatalattim, aki folyamatosan a lefogyás lehetségességének ellenkezöjét tukmálja nekem. Olyan nincs, hogy nincs. Menni fog.
Ehhez szükségesek bizonyos lépések. Nyilvánosságot szeretnék adni a dolgonak, hogy biztathassatok elgyengült pillanataimban ... hogy nyomást gyakoroljatok rám azzal, hogy beszámolok nektek róla. (Nem szeretném csak és kizárólag enne szentelni a blogot, nem szeretném, ha ez itt egy ilyen nöi, mit fözzünk és mennyit együnk támájú maszlaggá fajulna. Gondoltam rá, hogy csinálok külön erre egy másik blogot, de minek szétszabdalni? Ez is én vagyok.)
Szóval Csajok! (mivel egyelöre csak nönemüek vagytok) legtitkosabb adataimat bízom rátok és ezáltal mindenkire. Lehet szörnyülködni, fújjogni ... de majd csak néztek, ha fogynak a kilók!:-)
Ma estére fotózást terveztem be. Hazamegyek és belebújok kedvenc hacukáimba (méret: 44-46/XL-XXL) és megkérem az emberem, hogy játszon fotóst. Persze kell lennie a képek között valami szük ruhásnak is ... azt még kidongolom, mi lenne a legjobb, leghatásosabb. Fürdöruha? - Még elrisztom az esetleges új olvasókat!
Na majd holnap meglátjátok, vagy még ma. Feltöltöm a képeket, ezzel örökítve meg az éterben a régi kövér énemet. Aki máris, ebben a pillanatban a múlté. Megszünik létezni ... úgy kb. 1 év alatt.
Elötörténet:
- születtem miniként: 2600 g/47 cm - ma már lehet, hogy koraszülöttnek titulálnának ezzel:-)
- babyként még elég formás voltam, úgy kb. 2 éves koromig. (igaz, az x lábaim már akkor is jól látszottak)
- ovi: itt kezdödtek a problémák. Az orvosi kiskönyvben ez áll: 4 évesen 32 kg
Namár akinek van gyereke, az kb. be tudja saccolni, hogy ez mennyire rengeteg!
Az elmondások alapján traumatizált voltam az ovitól, Anyukám azt meséli, hogy ö a kerítés egyik oldalán, én a másikon bögtem. Itt keletkezhetett a fruszrációból evésem?? Mindenesetre az tuti, hogy nem lehetett egy vidám dolog számomra, mert igen rendesen töröltem abból a 3 idöböl mindent. Alig van emlékem az oviból.
- általános iskola: mondom, hogy az ovi lehet a hibás minden rosszért, mert mire elmúlt a nyár és kezdödött a suli, megint normálisan néztem ki. Nem azt mondom, hogy egy nádszál voltam, de nem lógtam ki a sorból.
Ez így volt egészen 18 éves koromig. Így visszatekintve normál súlyú voltam. Ami nem azt jelenti, hogy úgy néztem ki, mint egy anorexiás, de benne voltam a szórásban (a felsö harmadban:-).
63 kg-val érettségiztem. Akkorára elértem a mostani magasságom is már: 170 cm (na majd rakok fel ebböl az idöböl is 1-2 képet ... hogy képben legyetek súlybeli mivoltomról)
Voltak akkor is zabálós napjaim, de 65 fölé soha nem mentem.... bármi is volt, visszaállt 63-ra.
- aztán leszakadás otthonról, fösuli, kollégiumi kaja (legtöbbször zacskós). Ez odáig fajult, hogy karácsonyra 68-69 lettem.
Azóta pedig le a lejtön. Na nem egyszerre, hanem úgy szép lassan, lépésenként.
Fösuli, kijövetel - 70-72
Valamikor közben 80-ra fel (észrevétlenül)
Majd a jólét: 85
Közben egy-két próbálkozás, küzdelem: megint 80 (ekkortájt volt a cél (2006-ban), hogy a Csillu esküvöjére 70 legyen....nem lett:-(
Aztán egyszercsak már 90
Még pár próbálkozás: 85
és most?
most jöjjön a valóság:
Kb. 1 hete mértem magam utoljára és akkor 91 kg mutatott a mérleg:-(
Túl a szakadékon ... túl a 9-en.
Így döntenem kell, döntöttem. Ez így nem mehet tovább. Hová jutok így? Hogy fogok kinézni 10 év múlva? Hogy fogok kinézni, ha szülök egy gyereket? De nem is ezen van a hagsúly, hogy kinézni. Nem. Hogy lehetek így egészséges? SEHOGY! és ez az. Látom a családom, tudom a genetikai hozományom, nem akarok úgy öreg lenni, ahogy ök!
Nem akarok szívinfarktust kapni, mind Anyukám, hogy egy hajszálom múljon esetleg az életem. Nem akarok a 4 fal közé zárva lenni, mert már alig tudok felállni és szégyellek emberek közé menni, mert 160 kg vagyok, mint a nagynéném. Nem akarok ötven egynéhány évesen új ereket kapni a szívembe, mint a nagybátyám. Nem akarok 25 évesen gyomorgyürüt 160 kilósan, mint az unokatestvérem. Nem, ezeket egyiket sem akarom!!
Egészségesen szeretnék megöregedni, nem gyógyszereken élni, világot látni, a gyerekeimmel futóversenyt rendezni, hegyet mászni .. és még sorolhatnám.
és mivel már sok ilyen" hogyan csináljuk" oldalt, könyvet és társaikat olvastam, tudom, hogy célok kellenek (a vizualizációt részben megoldom a képekkel, amiket majd feltöltök)
Ezért álljanak itt a céltábla körei:
Karácsonyra, azaz kb. 2 hónap alatt: - 5 kg
Húsvétra (április 1), azaz valamivel több, mint 5 hónap alatt: - 10 kg
Gábor 45. szülinapjára (júni 9.), azaz 7 hónap alatt: - 15 kg
Az én 32. szülnapomra (szeptember 2), azaz 10 hónap alatt: -20 kg
Jövö karácsonyra, azaz 14 hónap: 25 kg
És akkor elértem a célt: több-kevesebb 65 kg
Ja és a hogyan: sport, sport, sport + elválasztós étrendnek egy fajtája (reggeli szénhidrát, ebéd vegyesen, vacsora fehérje)
Lányok, szorítsatok nekem!
Montag, 18. Oktober 2010
Amundsen és a Sarkok
Szombaton valamiért bevonzottam Amundsent az életembe.
Ugyan hallottam már róla azelött is, de ha megkérdeztetek volna, hogy mit is csinált pontosan, nem tudtam volna megmondani. Nem az a személy, aki minden nap eszembe jutna.
Aztán szombaton jött a postával egy prospektus, amiben utazásokat ajánlottak az Északi- és a Déli- sarkra. Fantasztikus képek, máris indulnék ... ha nem 10-20.000 eurókba kerülne fejenként:-(
Bogarat tett a fejembe, arra gondoltam, ezért érdemes lenne élni. Istenem azok a jéghegyek!
Egész nap ott volt, ott körözött a fejem fölött, aztán este néztünk valami müsort, ahol szinte hajszál potosan ugyanazok a képek köszöntöttek vissza, amiket a prospektusban láttam reggel.
Köztük Amundsen.
Hát íme, ö az:
Hátha még arra is rájövök hamarosan, hogy mit szeretne tölem, mi az üzenet a személyében:-)
Ugyan hallottam már róla azelött is, de ha megkérdeztetek volna, hogy mit is csinált pontosan, nem tudtam volna megmondani. Nem az a személy, aki minden nap eszembe jutna.
Aztán szombaton jött a postával egy prospektus, amiben utazásokat ajánlottak az Északi- és a Déli- sarkra. Fantasztikus képek, máris indulnék ... ha nem 10-20.000 eurókba kerülne fejenként:-(
Bogarat tett a fejembe, arra gondoltam, ezért érdemes lenne élni. Istenem azok a jéghegyek!
Egész nap ott volt, ott körözött a fejem fölött, aztán este néztünk valami müsort, ahol szinte hajszál potosan ugyanazok a képek köszöntöttek vissza, amiket a prospektusban láttam reggel.
Köztük Amundsen.
Hát íme, ö az:
Hátha még arra is rájövök hamarosan, hogy mit szeretne tölem, mi az üzenet a személyében:-)
Biztos jele
Biztos jele a télnek, hogy pár napja állandóan fázik a lábam és elkezdtem írni a karácsonyi kívánságlistámat.
Mi lenne velünk, ha nem lenne Karácsony a sok hideg között? Brrr....
Mi lenne velünk, ha nem lenne Karácsony a sok hideg között? Brrr....
Samstag, 16. Oktober 2010
Motiváció
Szeretem az önfejlesztö, tanácsadó könyveket.
Nem azért, mert mindent betartanék, amiket leírnak, egy része humbuk.
De mégis van bennük valami, hatást érnek el, elgondolkodtatnak, motiválnak.
Az utóbbi idöben ugyen kevés ilyet olvastam, de tegnap reggel úgy gondoltam, most jó lesz. Kint szürkeség, hideg ... ide nekem önfejlesztés, okosodás, vagy ha más nem, olvasgatás a jó meleg takaró alatt.
"Szakmámból adódóan" elönyben részesítem a pénzügyi vonatkozású tanácsadókat, anno a marketing tanárunk "fertözött meg" ezekkel. Olyan szemináriumokat tartott, mint pl. A siker titka, vagy máskor olvasókört szervezett, ahol mindenkinek ki kellett választani egy bizonyos listából egy tanácsadó könyvet ... az volt az elsö ilyenem. (Gazdag papa, szegény papa)
Nem használom vallásként a leírtakat, gyakran még hinni sem hiszek bennük, de az biztos, hogy motiválóan hatnak. Ma nem úgy ébredtem, hogy a fene vigye, már megint fel kell kelnem, hanem kipattantam és úgy éreztem ide nekem Világ, ma bármire képes vagyok!
Ha másért nem, ezért megéri öket olvasni.
..... ja de, van másik aspektusa is. Nem tudom, hogy ezeknek köszönhetem-e, de úgy érzem, hogy a kezemben tartom az anyagi ügyeimet. Nincs adósságom, nem is volt ... és nem is lesz.
Felelösséget vállalok magamért. Ha szar van, akkor tudom, hogy azért van, mert nem tettem meg mindent, amit kellett volna. A hozzáállásommal van a gond.
Ja igen, jut eszembe! hiszek a gondolatok erejében is! - (ezt már lehet, hogy ezekböl a könyvekböl vettem?;-)
Kicsit elsodródtaam ... de ma megváltom a Világot!
Nem azért, mert mindent betartanék, amiket leírnak, egy része humbuk.
De mégis van bennük valami, hatást érnek el, elgondolkodtatnak, motiválnak.
Az utóbbi idöben ugyen kevés ilyet olvastam, de tegnap reggel úgy gondoltam, most jó lesz. Kint szürkeség, hideg ... ide nekem önfejlesztés, okosodás, vagy ha más nem, olvasgatás a jó meleg takaró alatt.
"Szakmámból adódóan" elönyben részesítem a pénzügyi vonatkozású tanácsadókat, anno a marketing tanárunk "fertözött meg" ezekkel. Olyan szemináriumokat tartott, mint pl. A siker titka, vagy máskor olvasókört szervezett, ahol mindenkinek ki kellett választani egy bizonyos listából egy tanácsadó könyvet ... az volt az elsö ilyenem. (Gazdag papa, szegény papa)
Nem használom vallásként a leírtakat, gyakran még hinni sem hiszek bennük, de az biztos, hogy motiválóan hatnak. Ma nem úgy ébredtem, hogy a fene vigye, már megint fel kell kelnem, hanem kipattantam és úgy éreztem ide nekem Világ, ma bármire képes vagyok!
Ha másért nem, ezért megéri öket olvasni.
..... ja de, van másik aspektusa is. Nem tudom, hogy ezeknek köszönhetem-e, de úgy érzem, hogy a kezemben tartom az anyagi ügyeimet. Nincs adósságom, nem is volt ... és nem is lesz.
Felelösséget vállalok magamért. Ha szar van, akkor tudom, hogy azért van, mert nem tettem meg mindent, amit kellett volna. A hozzáállásommal van a gond.
Ja igen, jut eszembe! hiszek a gondolatok erejében is! - (ezt már lehet, hogy ezekböl a könyvekböl vettem?;-)
Kicsit elsodródtaam ... de ma megváltom a Világot!
Nem tudom mit csinálnak ,de vicces
Tegnapelött új bolt nyílt a szomszédságunkban és egész nap hostess lányok és fiúk álltak az ajtó elött és csalogatták a vásárlókat.
Fogalmam nincs, hogy milyen módszert használtak, mit mondtak, mit tettek, de én egész nap mosolygós arcokat láttam elmenni a mi kirakatunk elött. Az elsö egy-két ember láttán még csodálkoztam is, hogy na mifene, milyen vidámak ma az emberek! ... mire leesett, hogy ennek valami oka van. Aztán kicsivel késöbb arra is rájöttem, hogy mi az oka. Ezek ott odaát nagyon viccesek lehettek, valami jó szöveggek állíthatták meg az embereket, mire azok mosolyogni kezdtek és a mosoly kitartott pár métert, hogy nekem is jusson belöle (a kirakaton keresztül)
Valahogy kellemes volt a nap:-)
És kimondottan érdekesnek találtam, hogy én a hostesseket nem látom, csak azt, hogy mit érnek el.
Ügyesek voltatok!
Fogalmam nincs, hogy milyen módszert használtak, mit mondtak, mit tettek, de én egész nap mosolygós arcokat láttam elmenni a mi kirakatunk elött. Az elsö egy-két ember láttán még csodálkoztam is, hogy na mifene, milyen vidámak ma az emberek! ... mire leesett, hogy ennek valami oka van. Aztán kicsivel késöbb arra is rájöttem, hogy mi az oka. Ezek ott odaát nagyon viccesek lehettek, valami jó szöveggek állíthatták meg az embereket, mire azok mosolyogni kezdtek és a mosoly kitartott pár métert, hogy nekem is jusson belöle (a kirakaton keresztül)
Valahogy kellemes volt a nap:-)
És kimondottan érdekesnek találtam, hogy én a hostesseket nem látom, csak azt, hogy mit érnek el.
Ügyesek voltatok!
Donnerstag, 7. Oktober 2010
Az érintés
Tegnap a fodrásznál (igen! úgy látszik valami aktív agyi fázist kaptam el ott) rájöttem, hogy miért is szeretem ezt a fodrász srácot ... és még pár más embert is.
Amellett, hogy nem beszél sokat (gyülölöm, ha bájcsevegni kell), finomak a mozdulatai.
Nem kapkod, nem csapkod, kecses - igen, azt hiszem ez a legjobb szó rá. Kecses ... óvatos, finom.
Kedvesen ér hozzám, anélkül, hogy rosszul érezném magam - hiszen egy idegen fogdos!
Nem tudom, hogy ilyesmit tanítanak-e az ilyen szakmákban, ahol emberekkel kell testi kapcsolatba lépni, hogy hogyan érjünk a vendéghez/pácienshez. De mindenesetre kellene!
Milyen nehéz lehet azt a középutat megtalálni, hogy ne legyen durva, de ne legyen túl érzéki se.
A másik az új fogorvosom. Eközött a két ember között húztam párhuzamot és jöttem rá eme fantasztikus felfedezésmre. Ezek számomra annyira intim dolgok. Annyira nem mindegy az, hogy hogyan ér hozzám egy idegen. Hiszen az ö kezeire bízom az egészségem/szépségem.
És akkor még most jut eszembe a kozmetikus nénim is! (aki kicsit olyan, mintha pszichológus is lenne:-)
Mindigis lenyügöznek azok az emberek, akik "kézi" munkát végeznek. Képes lennék napokat egy fodrásznál tölteni és csak csodálni a munkájukat. Én biztos nem mernék senkinek a hajához hozzányúlni .... vagy egy asztalos, egy orvos, egy varrónö. Csodákat visznek végre napról napra!
Köszönöm Mario, köszönöm Gábor, köszönöm Frau Geier, hogy elégedett lehetek a munkátokkal!:-)
Task ide, task oda
Mindenfelé híresztelik, hogy az egyik alapvetö különbség a nöi és a férfi agy között, hogy a nök tudnak egyszerre több dologra figyelni.
Nahát nekem vagy férfi agyam van (amit pl. abból is levezethetek, hogy én tájékozódom kettönk közül jobban) vagy ez egy hülyeség.
Vegyük példának a csipszevési szokásomat. Nem tudok egyszerre nézni és enni - söt, gyaloglás közben sem tudok enni. És vezetés közben sem.
Nálam úgy néz a moziban a csipsz elfogyasztása, hogy igyekszem a film kezdetére magamba nyomni az egész "megabig" csomagot. Ez igen nagy eröfeszítést igényel, így rendszeresen nem sikerül és lemaradok a film elejéröl - ugyanis vagy eszek, vagy nézek. Ja, és ilyenkor a hallásom is kikapcsol. Kérdem én, hogy lehet hallani a párbeszédet, ha egyszer belül hallom a csipsz ropogását?? Kedvesem rendszeresen kiröhög ezen szokásom miatt, mert ö legszívesebben hozzá sem ér a csomaghoz, míg el nem kezdödik a film és mérgelödik, ha már a vége elött elfogy.
Akkor ki itt a multitasking?
Tegnap még arra is rájöttem, hogy az érzékeim sem müködnek egymás nélkül. Már mindig is idegesített, ha a fodrásznál beszélnek hozzám. Kb. minden mondatra vissza kell kérdeznem, mert nem értem/hallom, amit beszél. Eddig még sosem gondoltam rá, hogy miért van ez, míg tegnap megvilágosodtam. Szegény pára mindig mögöttem áll, azaz nem látom öt, nem látom a száját - max. a tükörböl, dehát a szemüvegemet is le kell tennem. Úgy érzem magam, mintha valami búrába zártak volna. Nem látok, nem hallok.
Mégcsak most veszem észre, hogy mind a két fentebb leírt történetem a hallással függ össze - Úr Isten! Lehet, hogy hallásvizsgálatra kellene mennem? Lehet, hogy igenis van nekem is multim, csak süket vagyok?? Ufff.
Nahát nekem vagy férfi agyam van (amit pl. abból is levezethetek, hogy én tájékozódom kettönk közül jobban) vagy ez egy hülyeség.
Vegyük példának a csipszevési szokásomat. Nem tudok egyszerre nézni és enni - söt, gyaloglás közben sem tudok enni. És vezetés közben sem.
Nálam úgy néz a moziban a csipsz elfogyasztása, hogy igyekszem a film kezdetére magamba nyomni az egész "megabig" csomagot. Ez igen nagy eröfeszítést igényel, így rendszeresen nem sikerül és lemaradok a film elejéröl - ugyanis vagy eszek, vagy nézek. Ja, és ilyenkor a hallásom is kikapcsol. Kérdem én, hogy lehet hallani a párbeszédet, ha egyszer belül hallom a csipsz ropogását?? Kedvesem rendszeresen kiröhög ezen szokásom miatt, mert ö legszívesebben hozzá sem ér a csomaghoz, míg el nem kezdödik a film és mérgelödik, ha már a vége elött elfogy.
Akkor ki itt a multitasking?
Tegnap még arra is rájöttem, hogy az érzékeim sem müködnek egymás nélkül. Már mindig is idegesített, ha a fodrásznál beszélnek hozzám. Kb. minden mondatra vissza kell kérdeznem, mert nem értem/hallom, amit beszél. Eddig még sosem gondoltam rá, hogy miért van ez, míg tegnap megvilágosodtam. Szegény pára mindig mögöttem áll, azaz nem látom öt, nem látom a száját - max. a tükörböl, dehát a szemüvegemet is le kell tennem. Úgy érzem magam, mintha valami búrába zártak volna. Nem látok, nem hallok.
Mégcsak most veszem észre, hogy mind a két fentebb leírt történetem a hallással függ össze - Úr Isten! Lehet, hogy hallásvizsgálatra kellene mennem? Lehet, hogy igenis van nekem is multim, csak süket vagyok?? Ufff.
Eat, Pray, Love
Egyik kedvenc mozinkban loptunk magunknak egy mozizós, csipszevös délutánt. Eat, Pray, Love (Julia Roberts)
Krízisben lévö nöci (talán harmincas közepe- 40) rájön, hogy nem akar tovább a férjével élni, kiégett. Útra kel magát keresni ... a többit elmondja a cím.
Ismerös mesélte, hogy olvasta a könyvet, ami alapján készült és ö többet várt a filmtöl. (következö beszerzendö könyvem lesz)
Tingilanginak túl komoly, komolynak túl tingilangi. Azért nekem tetszett, pont jó volt akkor ott.
Csak szegény Gábor érezte magát kicsit furcsán, miután a moziban lévö kb. 20 ember között ö volt az egyetlen férfi:-) (és ráadásul ö volt az, aki jobban meg akarta nézni kettönk közül)
Krízisben lévö nöci (talán harmincas közepe- 40) rájön, hogy nem akar tovább a férjével élni, kiégett. Útra kel magát keresni ... a többit elmondja a cím.
Ismerös mesélte, hogy olvasta a könyvet, ami alapján készült és ö többet várt a filmtöl. (következö beszerzendö könyvem lesz)
Tingilanginak túl komoly, komolynak túl tingilangi. Azért nekem tetszett, pont jó volt akkor ott.
Csak szegény Gábor érezte magát kicsit furcsán, miután a moziban lévö kb. 20 ember között ö volt az egyetlen férfi:-) (és ráadásul ö volt az, aki jobban meg akarta nézni kettönk közül)
Freitag, 24. September 2010
Mittwoch, 22. September 2010
Illatok
Újra és újra rácsodálkozom, hogy miket tárolunk az agyunkban ...vagyis hogy az amit tárolunk, milyen reakciókat vált ki.
Épp a postára tartottam ma, mikor elhaladtam egy utcai virágárus mellett. Egy pillanatra 13 éves voltam és ott voltam a virágboltban, ahol Anyukám dolgozott. Imádom ezt a tömény virágillatot. Szerettem elmenni oda Anyukámhoz és ott tölteni suli után a fél délutánt, nézve, hogyan varázsol gyönyörü csokrokat.
Hány ilyen illatot tárol vajon az agyunk? Egyeseket fel tudok sorolni tudatosan, de milyen érdekes, amikor váratlanul jön elö valami.
Tudom pl., hogy a kotyogós kávéfözöben fött kávé illata mindig Apukámat és a hétvégéket juttatja eszembe. Ahogy félálomban fekszem az ágyban és beszáll a frissen kikotyogott kávé illata. Jó érzés volt tudni, hogy ott van a konyhában. Minden a helyén van a világban. (na erre bögés ....) Asszem a hétvégén veszek egy kotyogóst ... akarom azt az illatot!
Akkor ott van még a müncheni metrók illata. Ahhoz ugyan nem kötödik semmi konkrét élmény, de akkor is annyira egyedi és szeretem. Semelyik más város metrójában (ahol eddig jártam) nincs ilyen illat.
Aztán az egyes parfümök ... az olajos mühely szag, a konyhai vasárnapi ebéd ínycsiklandozó illatfelhöi, nyáron a napolaj ... stb.stb.
Éljen a szaglószervünk!
Épp a postára tartottam ma, mikor elhaladtam egy utcai virágárus mellett. Egy pillanatra 13 éves voltam és ott voltam a virágboltban, ahol Anyukám dolgozott. Imádom ezt a tömény virágillatot. Szerettem elmenni oda Anyukámhoz és ott tölteni suli után a fél délutánt, nézve, hogyan varázsol gyönyörü csokrokat.
Hány ilyen illatot tárol vajon az agyunk? Egyeseket fel tudok sorolni tudatosan, de milyen érdekes, amikor váratlanul jön elö valami.
Tudom pl., hogy a kotyogós kávéfözöben fött kávé illata mindig Apukámat és a hétvégéket juttatja eszembe. Ahogy félálomban fekszem az ágyban és beszáll a frissen kikotyogott kávé illata. Jó érzés volt tudni, hogy ott van a konyhában. Minden a helyén van a világban. (na erre bögés ....) Asszem a hétvégén veszek egy kotyogóst ... akarom azt az illatot!
Akkor ott van még a müncheni metrók illata. Ahhoz ugyan nem kötödik semmi konkrét élmény, de akkor is annyira egyedi és szeretem. Semelyik más város metrójában (ahol eddig jártam) nincs ilyen illat.
Aztán az egyes parfümök ... az olajos mühely szag, a konyhai vasárnapi ebéd ínycsiklandozó illatfelhöi, nyáron a napolaj ... stb.stb.
Éljen a szaglószervünk!
Samstag, 18. September 2010
Beleszólás
Ma azon dilemmáztam, hogy van-e jogunk beleszólni barátaink életébe?
Hol van az a határ, hogy beleszólás?
Mi különbözteti meg a jótanácsot a beleszólástól vagy a vélemény-nyilvánítástól?
Ha egyszer a barátom, akkor nem azért vagyunk barátok, mert megmondhatom neki?
Vagy esetleg akkor sem tartozik rám, hogy hogy rendezi az éltét? Szimplán csak bunkó vagyok és foglalkozzak a saját dolgaimmal?
Pl. mondhatom azt a barátnömnek, hogy szerintem ne vegye meg azt a táskát 100€-ért, mert éppen most mászott ki két év alatt az adósságaiból és gondoljon csak bele mennyire szar volt?!
Vagy pl. van jogom azt mondani Csillunak, hogy szerintem jót tenni neki már kicsit kimozdulni 2 év GYES után?
Megkérdezhetem egy régi osztálytársamat, hogy ö mit szól a férje fajgyülöletéhez? (mert szerintem gusztustalan?)
Meddig lehet elmenni? Meddig tart a barátság és honnan sértés/beszólás, amit teszek?
Freitag, 17. September 2010
A három testör (Film 2005)
Athos, Porthos, Aramis - Egy mindenkiért, mindenki egyért!Dumas regénye alapján az x-edik feldolgozás, ami nem igazán sikerült fényesre, de esti szórakozásnak megteszi.
Úgy jellemezném, hogy (idöben) a Matrix után készült film, értitek?
DVD-n néztük, két este, két rész.
Ma ajándék napom volt (azaz nem mentem be dolgozni), úgyhogy teljes mértékben élveztem minden percét, beleértve a dévédézést is.
George Sand - Elle Et Lui (1859)
Alfred der Musset-vel való szerelme történetét írja le (kisebb-nagyobb változtatásokkal).
Egy igazi müvészek közötti, se veled-se nélküled szerelem.
Maga a sztori inkább szomorkás, mint vidám, de a nyelvezete (legalábbis) németül fantasztikus.
Élmény volt olvasni, söt bevallom, szinte csak ezért olvastam végig. Cirkalmas szerelmes vallomások, semmi "cool" vagy "bejössz", szeretnék így írni!
Most olvasom a Wikin, hogy ez az álnéven író nö 180 könyvet írt, és mintegy 40.000 levelet. Nem rossz teljesítmény, de azt hiszem nem fogom elolvasni minden müvét.
Fent említettet nem találom egy magyar oldalon sem, úgyhogy valószínüsíthetö, hogy nem jelent meg magyarul.
Egy igazi müvészek közötti, se veled-se nélküled szerelem.
Maga a sztori inkább szomorkás, mint vidám, de a nyelvezete (legalábbis) németül fantasztikus.
Élmény volt olvasni, söt bevallom, szinte csak ezért olvastam végig. Cirkalmas szerelmes vallomások, semmi "cool" vagy "bejössz", szeretnék így írni!
Most olvasom a Wikin, hogy ez az álnéven író nö 180 könyvet írt, és mintegy 40.000 levelet. Nem rossz teljesítmény, de azt hiszem nem fogom elolvasni minden müvét.
Fent említettet nem találom egy magyar oldalon sem, úgyhogy valószínüsíthetö, hogy nem jelent meg magyarul.
Donnerstag, 16. September 2010
A BÓK
Segítettem a Gábornak megcsinálni egy fordítást, amiért nagyon hálás volt és szerette volna háláját kimutatni:
Te egy hös vagy! AKKKKKORRA agyad van!
Én ezen akkorát derültem, azt hiszem, ha valami cirkalmas bókot mondott volna, sem esett volna jobban!
Te egy hös vagy! AKKKKKORRA agyad van!
Én ezen akkorát derültem, azt hiszem, ha valami cirkalmas bókot mondott volna, sem esett volna jobban!
Montag, 6. September 2010
Bevillanások
Nem tudom honnan jönnek és miért pont akkor, amikor, de néha bevillannak dolgok az agyamba.
Régi dolgok, amik normálisan amúgy nem jutnak eszembe.
Például ma baktatok hazafelé, amikor egyszercsak látom magam 15 évesen, ahogy állok a fürdöszobában zárt ajtó mögött és borotválom a hajam. Na nem az egészet, csak alul. Ugyanis éppen Bonanza Banzai rajongó vagyok és az Ákosnak is így van, nekem is így kell. Lett is.
Akkor még volt elég hajam, hogy ezt ne lehessen észrevenni, ha leengedem. Egész sokáig húztam, mire anyukám felfedezte:-) Kicsit kiakadtak, de úgy saccolom amúgy jól szórakoztak rajtam. De én nagyon büszke voltam rá, mégha csak titokban is tudtam mutogatni.
Aztán közvetlen ezután a villanás után a következö. Vasárnap dél, család ül az asztal körül, ebéd. Egyszercsak közeledik valaki a kertkapu felé és bedob valamit a postaládába, majd távozik. Nahát ez a fiú nekem hozott szerelmes levelet. Ekkortájt is kb. 15 voltam, hát mondanom sem kell, hogy mennyire égett a fejem.
Elözö nap történt, hogy nagy rábeszélések árán hagytam magam hazakísérni a tinidiscóból. Kicsit sem tetszett a fiú (bocsi Szabi), de a kedves barátaim annyira gyözködtek, hogy milyen jó fej és nagyon tetszem neki! hát mit lehet tenni?! Máig meg van az a levél. Cuki volt, még fényképet is rakott magáról bele. Sajnos másnap el kellett keserítenem, mert megvallottam lelkem igazát, hogy én nem akarok töle semmit. Most ott van az iwiw ismeröseim között:-)
Szeretek ilyenkor ezekre gondolni. Istenem, de lüke voltam!
2 film
Egy hét alatt sem jöttem rá, hogy hogy csinálhatnám meg ezt a filmsarok dolgot, úgyhogy mégiscsak itt jegyzem fel a filmeket is.
Csak rövidre fogva:
Inception (2010-Science-Fiction-Heist-Movie (ez a szó eddig nem szerepelt az aktív szókincsemben)) - Leonardo DiCaprio, Joseph Gordon-Levitt, Ellen Page
Leonardo DiCaprio új filmje
Kicsit Matrix feeling, de nagyon jól megcsinált film. Moziban néztük egy fincsi csipsz kíséretében kedd délután a munkából rohanva, mondván, hogy legalább fél éve nem voltunk moziban és most már muszáj!!
The Road to Wellville/Promenád a gyönyörbe (1994-vígjáték): Anthony Hopkins, Bridget Fonda, Matthew Broderick
Na ez tényleg egy hülyeség. Otthon dvd-n választottam ki a rengeteg nem látott közül.
A borító alapján valami teljesen másra számoltam. Végig csodálkozva ültem a tv elött, hogy hogy lehet ekkora badarságot forgatni. Azért szórakoztató volt.
Csak rövidre fogva:
Inception (2010-Science-Fiction-Heist-Movie (ez a szó eddig nem szerepelt az aktív szókincsemben)) - Leonardo DiCaprio, Joseph Gordon-Levitt, Ellen Page
Leonardo DiCaprio új filmje
Kicsit Matrix feeling, de nagyon jól megcsinált film. Moziban néztük egy fincsi csipsz kíséretében kedd délután a munkából rohanva, mondván, hogy legalább fél éve nem voltunk moziban és most már muszáj!!
The Road to Wellville/Promenád a gyönyörbe (1994-vígjáték): Anthony Hopkins, Bridget Fonda, Matthew Broderick
Na ez tényleg egy hülyeség. Otthon dvd-n választottam ki a rengeteg nem látott közül.
A borító alapján valami teljesen másra számoltam. Végig csodálkozva ültem a tv elött, hogy hogy lehet ekkora badarságot forgatni. Azért szórakoztató volt.
Montag, 30. August 2010
Anna Gavalda: Ein geschenkter Tag (Kis kiruccanás)
Krisztike barátnöm tölünk kapta nemrég ajándékba a könyvet (én választottam, mert tudtam, hogy olvasott már mást is az írónötöl és tetszett neki - mellesleg nekem is:-) Így történt, hogy most kikölcsönöztem töle.
Röpke vasárnapi olvasmány 140 kis méretü oldalon nagy betükkel.
A hangulata is vasárnapi. Kicsit melankolikus, kicsit szomorkás ... na de azért nem annyira!
4 testvér (2 fiú, 2 lány, koruk elképzelésem szerint 25 és 35 között) hétvégére hivatalosak az egyik unokatestvér esküvöjére. Csak az esküvö színhelyén derül ki, hogy az egyik fiú sajnos nem tudott eljönni, így spotán úgy dönt a másik három, hogy szónélkül meglógnak az esküvöröl és meglátogatják a negyediket.
Újra gyerekek lesznek erre a két napra, miközben rádöbbennek, hogy éppen most nönek fel. Mindöjük érzi, hogy ugyan a testvéri kötelék örökre megmarad, de ez volt az utolsó közös csínytevés.
Nem hagy maradandó nyomot, de megérte azt a pár órát.
Lao-ce
Tao Te King
9
Aki tölt színültig:
jobb, ha elöbb abbahagyja.
Aki túl-élesre fen:
élét hamar kicsorbítja.
Arannyal, ékkövel teli kamra:
megörizni senkise bírja.
Kincs, gög, rang egyszerre:
mekkora szerencsétlenség!
Alkotni, adni, majd visszavonulni:
ez az égi bölcsesség
53
Ha van igaz tudásom:
a nagy út-at járom,
s csak attól félek, hogy letérek.
A nagy út sima,
de az embereket vonzzák az ösvények.
Ha pompás a palota:
a szántóföldek begyepesülnek,
a magtárak kiürülnek.
Dísz-köntösben járnak,
éles kardokat hordoznak,
étellel-itallal be nem telnek,
fölösleges javakat halmoznak:
rablás, dicsekvés a neve.
Nem ez az út-nak szelleme.
Sonntag, 29. August 2010
Én
Anyukám diái között fedeztem fel ezt a kincset és 30 év után olyan volt, mintha magamra találtam volna.
Még mindig ennek a cseresznye-fülbevalós kislánynak érzem magam.
Robert Merle: Malevil
Toplistás. Nem tudom egészen pontosan megmagyarázni, hogy miért, de ott a helye a polcon.
Alapvetöen az az érzésem, hogy nem egy különösebb könyv, de mégis! Valami megfogott.
A hangulat, az elképzelés? Nem tudom. Az biztos, hogy letenni nem nagyon tudtam.
Helyszín Franciaország, vidék.
Idö: 1970-es évek
Történet:
Emberünk (Emmanuel) tanító. Miután a családjával nem nagyon tud mit kezdeni, a nagybátyjánál tölti gyermekkora meghatározó részét. A szomszédságban van egy elhagyatott várrom (Malevil). Itt alakít bandát (a Kör), ez a titkos búvóhely.
Nagybácsi késöbb meghal, a gazdasága Emmanuelre marad, aki az örökségböl megvásárolja a szomszédos Malevilt is. Itt éldegél - éldegélne, ha nem jönne a szörnyedelem. Bomba robban (atom?) (azt nem lehet tudni, hogy mekkora kihatású, de Fanciaország minimum odaveszett).
Ö, a szolgálója és a Kör tagjai (akik azóta is barátok) éppen a vár pincéjében tartózkodnak, amikor történik a robbanás, így túlélik. És életben marad pár állat is.
Egy ideig azt gondolják, hogy ök az egyetlenek messze-távol, mígnem támadás éri öket.
... nem szeretném az egész történetet leírni, a lényeg, hogy természetesen nem ök a kizárólagos túlélök. Újra kell kezdeni az életet, új rendet kell felállítani, új társadalmat létrehozni. De álljunk csak meg! Kezdhetjük újra, felépíthetjük újra a társadalmat, gyárthatunk gépeket, fegyvereket, de az hová is vezetett legutóbb?
Fantasztikus a jellemek, szerepek kialakítása. Pszichológiai mestermü. Csak ajánlani tudom!
Alapvetöen az az érzésem, hogy nem egy különösebb könyv, de mégis! Valami megfogott.
A hangulat, az elképzelés? Nem tudom. Az biztos, hogy letenni nem nagyon tudtam.
Helyszín Franciaország, vidék.
Idö: 1970-es évek
Történet:
Emberünk (Emmanuel) tanító. Miután a családjával nem nagyon tud mit kezdeni, a nagybátyjánál tölti gyermekkora meghatározó részét. A szomszédságban van egy elhagyatott várrom (Malevil). Itt alakít bandát (a Kör), ez a titkos búvóhely.
Nagybácsi késöbb meghal, a gazdasága Emmanuelre marad, aki az örökségböl megvásárolja a szomszédos Malevilt is. Itt éldegél - éldegélne, ha nem jönne a szörnyedelem. Bomba robban (atom?) (azt nem lehet tudni, hogy mekkora kihatású, de Fanciaország minimum odaveszett).
Ö, a szolgálója és a Kör tagjai (akik azóta is barátok) éppen a vár pincéjében tartózkodnak, amikor történik a robbanás, így túlélik. És életben marad pár állat is.
Egy ideig azt gondolják, hogy ök az egyetlenek messze-távol, mígnem támadás éri öket.
... nem szeretném az egész történetet leírni, a lényeg, hogy természetesen nem ök a kizárólagos túlélök. Újra kell kezdeni az életet, új rendet kell felállítani, új társadalmat létrehozni. De álljunk csak meg! Kezdhetjük újra, felépíthetjük újra a társadalmat, gyárthatunk gépeket, fegyvereket, de az hová is vezetett legutóbb?
Fantasztikus a jellemek, szerepek kialakítása. Pszichológiai mestermü. Csak ajánlani tudom!
Tárhely
Bövítem a memóriafunkciókat: filmek.
Csak pár szóra és a címre minimalizálom a bejegyzést. Manapság minden megtalálható a neten, úgyhogy a történetek leírását hanyagolom. (ugyan ez logikátlan, mert a könyvek tartalmát is elolvashatnátok máshol, mégis leírom - nem baj, felvállalom konzekvenciamentes létem)
Teljesen öncélú kezdeményezés. Alább említett "szita sem" memóriám megsegítéseképpen.
(miután Eszternek köszönhetöen kiderült, hogy lehet almappákat készíteni, megeshet, hogy külön helyezem el ezt a témát.)
Szép vasárnapot nektek!
Csak pár szóra és a címre minimalizálom a bejegyzést. Manapság minden megtalálható a neten, úgyhogy a történetek leírását hanyagolom. (ugyan ez logikátlan, mert a könyvek tartalmát is elolvashatnátok máshol, mégis leírom - nem baj, felvállalom konzekvenciamentes létem)
Teljesen öncélú kezdeményezés. Alább említett "szita sem" memóriám megsegítéseképpen.
(miután Eszternek köszönhetöen kiderült, hogy lehet almappákat készíteni, megeshet, hogy külön helyezem el ezt a témát.)
Szép vasárnapot nektek!
Freitag, 27. August 2010
"Nyaralás Apával"
Dora Heldt: Urlaub mit Papa (Nyaralás Apával)
Habkönnyü nyári olvasmány különösebb gondolkodnivaló nélkül.
Ami aránylag élvezhetövé teszi, az a jól kidolgozott helyzetkomikumok.
45 éves single csajszi kénytelen elvinni az Apukáját magával nyaralni, mivel Anyuka kórházba kell menjen - és Apukát (73) nem lehet otthon hagyni egyedül. Éhen-szomjan halna.
(vagyis nem teljesen nyaralás, hanem egy barátnönek panziója van egy szigeten és neki kell segíteni kiépíteni az új bárt - persze közben lehet kicsit pihenni, strandolni is, más barátok is ott lesznek).
Apuka kezdetben nem örül a kiruccanásnak, utál minden újat. De ha segíteni kell, az más! Szívesen elviszi magával a böröndben az 5 különbözö fúróját, baltáját, kalapácsát. Hát így kezdödik és kb. folytatódik is. Titokban cigizés, titokban randizás - mindez 45 évesen!
Azt hiszem ehhez nincs nagyon mit hozzátenni.
Olvastam már ennél sokkal butább könyveket is, de ez 100%, hogy nincs a legjobb 100 között (de ezer sem:-)
Egy strandon fekvös, nyaralós napot megér (habár nekem nem sikerült napos napot kifogni a Balcsin, hogy ott süttethessem magam, úgyhogy inkább ágyban fekvös lett.)
Habkönnyü nyári olvasmány különösebb gondolkodnivaló nélkül.
Ami aránylag élvezhetövé teszi, az a jól kidolgozott helyzetkomikumok.
45 éves single csajszi kénytelen elvinni az Apukáját magával nyaralni, mivel Anyuka kórházba kell menjen - és Apukát (73) nem lehet otthon hagyni egyedül. Éhen-szomjan halna.
(vagyis nem teljesen nyaralás, hanem egy barátnönek panziója van egy szigeten és neki kell segíteni kiépíteni az új bárt - persze közben lehet kicsit pihenni, strandolni is, más barátok is ott lesznek).
Apuka kezdetben nem örül a kiruccanásnak, utál minden újat. De ha segíteni kell, az más! Szívesen elviszi magával a böröndben az 5 különbözö fúróját, baltáját, kalapácsát. Hát így kezdödik és kb. folytatódik is. Titokban cigizés, titokban randizás - mindez 45 évesen!
Azt hiszem ehhez nincs nagyon mit hozzátenni.
Olvastam már ennél sokkal butább könyveket is, de ez 100%, hogy nincs a legjobb 100 között (de ezer sem:-)
Egy strandon fekvös, nyaralós napot megér (habár nekem nem sikerült napos napot kifogni a Balcsin, hogy ott süttethessem magam, úgyhogy inkább ágyban fekvös lett.)
Dienstag, 24. August 2010
A halogatás
A halogatás nagy úr! Rokon a lustasággal. A csapdájába estem.
Mit tanultam belöle? Ha több hetes keresgélés után rákadsz egy jó álláshírdetésre, akkor ne 5 hét múlva küldd el rá a pályázatot, mert addigra betöltik az állást! És nem te leszel a kiválasztott!
Mit tanultam belöle? Ha több hetes keresgélés után rákadsz egy jó álláshírdetésre, akkor ne 5 hét múlva küldd el rá a pályázatot, mert addigra betöltik az állást! És nem te leszel a kiválasztott!
Ha leáll a közlekedés és életre kel a város
Ritkán történik olyan manapság (legalábbis nálam), hogy valami külsö tényezö befolyásolja a napomat. Nem emberre gondolok, hanem valami teljesen tölem független esemény.
Múlthéten hazafelé siettem (mindig sietek, mert 1. vár a kedvesem, 2. éhes vagyok:-).
Minden a megszokott módon. Bolt bezár, felöltöz, pár perc séta a metróhoz ... ahol érdes férfihang tájékoztatja a tisztelt utazóközönséget a recsegö mikrofonon keresztül, hogy üzemzavar miatt X és Y megálló között leállt a forgalom, nem járnak a metrók. Pár percig álldogálltam, mert nem teljesen értettem, hogy akkor most mi is van. Úgy tünt a többiek sem. Egyesek beszálltak az éppen az állomáson várakozó szerelvénybe, mások meg csak álltak. Bácsi újra elmondja mondókájat, mire feleszmélek, de csak egészen lassan jut el az agyamig, hogy akkor most más megoldást kell találnom a hazamenetelre.
Kisebb pánik, huhh, hogy megyek haza? - persze mímelt pánik, mert nagyon jól tudom, hogy villamossal is mehetek, csak a villamosig kell gyalogolnom fél órát! Tiltakozásképpen még van egy-két gyenge próbálkozásom, pl. megnézem a térképet, hátha van valami buszféle! Túl komplikált ... hát akkor gyerünk, úgyis keveset sportolsz!
Namost két választásom volt: vagy végig mérgelödöm a fél órát + másik fél órát a villamoson, vagy pozitívan fogom fel a dolgot és élvezem az esti sétát. Második mellett döntöttem. Habár még egy ideig gondolkodtam, hogy valakit fel kellene hívni és elpanaszkodni a dolgot, hogy jajjjajj istenem, nekem most fél órát gyalogolnom kell- ezzel könnyítve terhemen. Nem tettem! Kihúztam magam és mosolyogva bandukoltam. Annyira büszke voltam magamra. Micsoda hös vagyok! Mit nekem üzemzavar?!
A legjobb volt az egész sétában, hogy úgy éreztem valami furcsaság történik a városban. Az utcák hirtelen tele lettek, akár azt is mondhatnám, ha kicsit túlozni akarnék, hogy tömeg lett.
Olyan érdekes volt nézni, hogy ki így, ki úgy, de útra keltek. Onnantól tanulmánynak tekintettem a sétámat. Ki hogyan reagál a szituációra:
1. Telefon a fülén: Szia Kincsem, kések, nem mennek a metrók!/ Hello, hogy jutok hozzátok busszal? /Képzeld! micsoda szemétség...!/
2. Összeráncolt szemöldök, tekintet a földre irányítva, mérges léptek.
3. Mosolygós arc, bámészkodik, élvezi a napsütést. (mert még az is volt!)
Ezen harmadikba tartoztam én is. Igaz fél 10 lett, mire hazaértem, de megérte. Egy ideig egy fiatal fiú után mentem, aki útközben zsoglörködött. Lehet megérezte, hogy a nyomában vagyok, mert egyre gyakrabban ejtette el a labdákat ... így kénytelen voltam aztán kikerülni és megelözni.
Jól esett a séta, olyan boldognak éreztem magam (sport-boldogsághormon!)
Most egy héttel késöbb sajnos már nem tudom elkapni a hangulatot, de olyan volt, mintha életre kelt volna a város. Mintha az emberek kijöttek volna földalatti rejtekhelyeikröl.
(tanulság a dologban, hogy írjam meg a bejegyzést akkor, amikor még friss az élmény - mert most csak belegabalyodtam itt és se füle, se farka)
Azért itt van, kirakom. Ilyen is kell.
Múlthéten hazafelé siettem (mindig sietek, mert 1. vár a kedvesem, 2. éhes vagyok:-).
Minden a megszokott módon. Bolt bezár, felöltöz, pár perc séta a metróhoz ... ahol érdes férfihang tájékoztatja a tisztelt utazóközönséget a recsegö mikrofonon keresztül, hogy üzemzavar miatt X és Y megálló között leállt a forgalom, nem járnak a metrók. Pár percig álldogálltam, mert nem teljesen értettem, hogy akkor most mi is van. Úgy tünt a többiek sem. Egyesek beszálltak az éppen az állomáson várakozó szerelvénybe, mások meg csak álltak. Bácsi újra elmondja mondókájat, mire feleszmélek, de csak egészen lassan jut el az agyamig, hogy akkor most más megoldást kell találnom a hazamenetelre.
Kisebb pánik, huhh, hogy megyek haza? - persze mímelt pánik, mert nagyon jól tudom, hogy villamossal is mehetek, csak a villamosig kell gyalogolnom fél órát! Tiltakozásképpen még van egy-két gyenge próbálkozásom, pl. megnézem a térképet, hátha van valami buszféle! Túl komplikált ... hát akkor gyerünk, úgyis keveset sportolsz!
Namost két választásom volt: vagy végig mérgelödöm a fél órát + másik fél órát a villamoson, vagy pozitívan fogom fel a dolgot és élvezem az esti sétát. Második mellett döntöttem. Habár még egy ideig gondolkodtam, hogy valakit fel kellene hívni és elpanaszkodni a dolgot, hogy jajjjajj istenem, nekem most fél órát gyalogolnom kell- ezzel könnyítve terhemen. Nem tettem! Kihúztam magam és mosolyogva bandukoltam. Annyira büszke voltam magamra. Micsoda hös vagyok! Mit nekem üzemzavar?!
A legjobb volt az egész sétában, hogy úgy éreztem valami furcsaság történik a városban. Az utcák hirtelen tele lettek, akár azt is mondhatnám, ha kicsit túlozni akarnék, hogy tömeg lett.
Olyan érdekes volt nézni, hogy ki így, ki úgy, de útra keltek. Onnantól tanulmánynak tekintettem a sétámat. Ki hogyan reagál a szituációra:
1. Telefon a fülén: Szia Kincsem, kések, nem mennek a metrók!/ Hello, hogy jutok hozzátok busszal? /Képzeld! micsoda szemétség...!/
2. Összeráncolt szemöldök, tekintet a földre irányítva, mérges léptek.
3. Mosolygós arc, bámészkodik, élvezi a napsütést. (mert még az is volt!)
Ezen harmadikba tartoztam én is. Igaz fél 10 lett, mire hazaértem, de megérte. Egy ideig egy fiatal fiú után mentem, aki útközben zsoglörködött. Lehet megérezte, hogy a nyomában vagyok, mert egyre gyakrabban ejtette el a labdákat ... így kénytelen voltam aztán kikerülni és megelözni.
Jól esett a séta, olyan boldognak éreztem magam (sport-boldogsághormon!)
Most egy héttel késöbb sajnos már nem tudom elkapni a hangulatot, de olyan volt, mintha életre kelt volna a város. Mintha az emberek kijöttek volna földalatti rejtekhelyeikröl.
(tanulság a dologban, hogy írjam meg a bejegyzést akkor, amikor még friss az élmény - mert most csak belegabalyodtam itt és se füle, se farka)
Azért itt van, kirakom. Ilyen is kell.
Donnerstag, 19. August 2010
Nem kell mindig kaviár
Johannes Mario Simmel: Nem kell mindig kaviár
Csakhogy ne térjünk el ettöl a film-könyv vonaltól. Ebböl is készült sorozat (talán több is). Tényleg olyan olvasva is, mintha valami sorozat lenne. Megjelenhetett volna darabokban is, hiszen olyan 650 oldal körül van.
Kedvesem ajánlására vettem kezembe. Gondoltam ez jó lesz, ez is ilyen mindenhol emlegetett, idézett könyv. (Na ha én ezt a klubban elmesélem!)
Szórakoztató irodalom, végre valami vidám a szürkeségeim után.
Angol úriember (olyan igazi). Idö: második világháború. Bankár, imád fözni és minden nöt levesz a lábáról, sármos, fiatal.
Úgy van felépítve a könyv, hogy minden részhez van egy recept is (vagyis 3 fogás). Fözés közben jönnek a jó ötletei. Thomas Lieven a becses neve.
Miután az üzlettársa átveri, belekeveredik egy jó kis kalamajkába. Lényegében mindenféle izgalmas dolgok történnek vele, olyan kalandos történetek. Kicsit James Bond hangulat. A szuperhös. Elkötelezett pacifista (mindez a háború közepén!). 3-4 ország titkosszolgálata harcol érte, nagyon fifikás. Egyszer itt-egyszer ott szegödik el, de soha nem elhivatottságból, csakis kizárólag a béke kedvéért. ... na meg mert nem hagynak neki más megoldást. Ja igen! Ha valaki hiányolná, akkor ne tegye! Szerelem is van!:-)
Úgy 2-300 oldal után megkérdeztem magamtól, hogy most mi is jöhet még? De aztán jönnek új napok, új kalandok. A végére már jó, hogy vége. Nem lesz unalmas, de olyan, mint amikor az ember tudja, hogy úgyis minden jóra fordul. Hát ez itt is így van!
Szerintem érdemes olvasmány. Nagyon szeretném megszerezni a sorozatot belöle, de úgy tünik nem jelentették meg dvd-n:-( Annyira jól kidolgozott jellemek szerepelnek, olyan jók a szituációk, hogy biztos jót lehetett belöle csinálni.
(u.i. : közben lenyomoztam és németül van DVD-n. Yipiii, már tudom is, mit kérek a szülinapomra!:-) És képzeljétek itt 1977-ben sugározták! Nem mai anyag!:-)
Csakhogy ne térjünk el ettöl a film-könyv vonaltól. Ebböl is készült sorozat (talán több is). Tényleg olyan olvasva is, mintha valami sorozat lenne. Megjelenhetett volna darabokban is, hiszen olyan 650 oldal körül van.
Kedvesem ajánlására vettem kezembe. Gondoltam ez jó lesz, ez is ilyen mindenhol emlegetett, idézett könyv. (Na ha én ezt a klubban elmesélem!)
Szórakoztató irodalom, végre valami vidám a szürkeségeim után.
Angol úriember (olyan igazi). Idö: második világháború. Bankár, imád fözni és minden nöt levesz a lábáról, sármos, fiatal.
Úgy van felépítve a könyv, hogy minden részhez van egy recept is (vagyis 3 fogás). Fözés közben jönnek a jó ötletei. Thomas Lieven a becses neve.
Miután az üzlettársa átveri, belekeveredik egy jó kis kalamajkába. Lényegében mindenféle izgalmas dolgok történnek vele, olyan kalandos történetek. Kicsit James Bond hangulat. A szuperhös. Elkötelezett pacifista (mindez a háború közepén!). 3-4 ország titkosszolgálata harcol érte, nagyon fifikás. Egyszer itt-egyszer ott szegödik el, de soha nem elhivatottságból, csakis kizárólag a béke kedvéért. ... na meg mert nem hagynak neki más megoldást. Ja igen! Ha valaki hiányolná, akkor ne tegye! Szerelem is van!:-)
Úgy 2-300 oldal után megkérdeztem magamtól, hogy most mi is jöhet még? De aztán jönnek új napok, új kalandok. A végére már jó, hogy vége. Nem lesz unalmas, de olyan, mint amikor az ember tudja, hogy úgyis minden jóra fordul. Hát ez itt is így van!
Szerintem érdemes olvasmány. Nagyon szeretném megszerezni a sorozatot belöle, de úgy tünik nem jelentették meg dvd-n:-( Annyira jól kidolgozott jellemek szerepelnek, olyan jók a szituációk, hogy biztos jót lehetett belöle csinálni.
(u.i. : közben lenyomoztam és németül van DVD-n. Yipiii, már tudom is, mit kérek a szülinapomra!:-) És képzeljétek itt 1977-ben sugározták! Nem mai anyag!:-)
2
Hüüü! Van egy új olvasóm! Megduplázódott a követöim száma! Ez már kezd komolyra fordulni!
Köszönöm a figyelmet Füles!:-)
Köszönöm a figyelmet Füles!:-)
Dienstag, 3. August 2010
Rövidke történet - Generációk és technika
Nemrég vendégeink voltak, apuka + két csemete: kislány kb. 8 éves, kisfiú 9.
Este lefekvés elött.
Apa: gyerekek nyomás zuhanyozni aztán ágyba! Gyerünk, már nagyon késö van!
Kislány nagy könyörgések után végre megy a fürdöszobába, beszáll a kádba, majd pár másodperc múlva kiabálás: Apaaaaa!!! Gyere! Valaki jöjjön segíííííteni!
Apa szobából kiabálva: Jajj gyermekem! Mi van?
Kislány: Apaaaa, nem tudom, hogy kell vizet engedni, jajjjjj hiiiiiideggg!!
Apa még mindig a szobából kiabálva: Kislányom ne legyél már szerencsétlen!
Kislány: De Apaaa, nem tudom!
Apuci besétál, kiabálás vége, majd fél perc múlva Apuci mosolyogva jön ki, félrehív bennünket és halkan elsuttogja, hogy a gyerek valóban nem tudta kezelni a csapot!
Ez a gyerek még soha életében nem látott tekerös csapot! Fogalma nem volt róla, hogy hogyan müködik. Mi az, hogy külön hideg és meleg??
Hát ez volt a rövidke történet. Mi akkor jót mosolyogtunk rajta.
Este lefekvés elött.
Apa: gyerekek nyomás zuhanyozni aztán ágyba! Gyerünk, már nagyon késö van!
Kislány nagy könyörgések után végre megy a fürdöszobába, beszáll a kádba, majd pár másodperc múlva kiabálás: Apaaaaa!!! Gyere! Valaki jöjjön segíííííteni!
Apa szobából kiabálva: Jajj gyermekem! Mi van?
Kislány: Apaaaa, nem tudom, hogy kell vizet engedni, jajjjjj hiiiiiideggg!!
Apa még mindig a szobából kiabálva: Kislányom ne legyél már szerencsétlen!
Kislány: De Apaaa, nem tudom!
Apuci besétál, kiabálás vége, majd fél perc múlva Apuci mosolyogva jön ki, félrehív bennünket és halkan elsuttogja, hogy a gyerek valóban nem tudta kezelni a csapot!
Ez a gyerek még soha életében nem látott tekerös csapot! Fogalma nem volt róla, hogy hogyan müködik. Mi az, hogy külön hideg és meleg??
Hát ez volt a rövidke történet. Mi akkor jót mosolyogtunk rajta.
Donnerstag, 29. Juli 2010
A postás mindig kétszer csenget
James M.Cain: A postás mindig kétszer csenget (arra nem igazán jöttem rá, hogy miért ez a cím)
Na, a következö nem túl vidám mü. Úgy látszik most ilyeneket fogok ki. Ide nekem alapmüvek!
Ez is, hasonlóan az Utolsó tangó Párizsban-hoz, kicsit szürke, kicsit borongós, fejfájós.De nem is baj, hiszen nem mindenáron az az alapmüvek feldata, hogy szórakoztassanak. Söt!
Valószínü ezt is inkább mindenki filmként ismeri, de én ezesetben sem láttam még a filmet.
Viszont erre azt mondom, hogy mindenféleképpen szeretném megnézni, Kíváncsi vagyok, mit lehet egy ilyen történetböl kihozni, milyen a hangulat, amit közvetíteni próbál. Hátha más, mint amit én éreztem.
Történet: Amerika. Világban kószáló, enyhébb kriminális háttérrel rendelkezö srác betér egy ilyen tipikus amerikai útmenti étterembe (nem vagyok biztos benne, hogy ezt így konkrétan leírják, de nekem így jelent meg a fejemben). Fizetni nem tud az ebédért, de ez nem is gond, mert a görög tulaj éppen kisegítöt keres. Srácot nem nagyon izgatja a dolog, mígcsak meg nem látja hátul a konyhában a görög fiatal feleségét. Üzlet megkötve. Kaja, szállás - cserébe dolgozik az étteremben. Persze fiatal feleség és srác között viszony alakul ki. (különben miröl is szólna a könyv?:-)
Úgy tünik egymásba zúgnak, úgyhogy a görög kedz útba lenni. Megszökni nem akarnak, inkább kitalálják, hogy megölik. Elsö próba kicsit félresikerül, de megússzák. Srác arrább akar állni, el is indul, de nem jut messzire. Persze jön a kikerülhetetlen, visszamegy az étterembe.
Második gyilkossági próba sikerrel végzödik - teljes a boldogság, csak ne lennének a rossz álmok, ne lenne annyira közel a tett helyszíne, a rendörök, csak ne lenne lelkiismerete az embernek. Srác menne/szökne (maga elöl) - lány maradna -> konfliktus. Már nem bíznak egymásban, szinte ellenséggé válnak. Aztán úgy tünik mégiscsak happy end - vagy mégsem? Lány terhes, szerelem újra fellángol, nyaralni mennek. Lány rosszul lesz, útközben baleset, lány meghal.
Srác nem tudja magát kimagyarázni, nem hiszik el neki, hogy nem ez volt az eredeti terv. Megölni a görögöt, megölni a lányt. Börtön, halálbüntetés, írja a történetüket.
Terjedelme miatt mondanám, hogy könnyü olvasmány, de témájának köszönhetöen ez megdöl.
Ez sem a könnyü koszt kategória.
Mittwoch, 28. Juli 2010
Utolsó tangó Párizsban
Utolsó tangó Párizsban - a film forgatókönyve
Egyik reggel a könyvespolc elött fel-le kószálva keresgéltem. Már igencsak késésben voltam, de könyv nélkül nem indulok el! Kb. 30-40 perc az út a munkába, nem hagyhatom veszni ezt az értékes idöt azzal, hogy csak bámulok ki a fejemen. Viszont az útközben olvasandó könyvek egyik kritériuma, hogy ne legyenek nehezek:-) Tudom, hülyeség, de ez van, nincs kedvem cipekedni (kivéve, ha olyanról van szó, amit nem lehet lerakni). Szóval szemem pásztáz, áldozatot keres, lecsap. Kicsi, könnyü, "klasszikus" - jó lesz, futás!
A filmet még sosem sikerült megnéznem (pedig gondolataim szerint beletartozik az alapmüveltségbe). De most, hogy olvastam a könyvet, nem is biztos, hogy meg szeretném nézni.
Számomra borzalmasan lehangoló, szürke, fejfájós. (Kapott infók alapján a film is.)
Történet röviden:
férfi, nö - találkozik tekintetük az utcán, mindketten albérletet keresnek. Véletlenül ugyanazt a lakást nézik meg, közben valahogy az ágyban kötnek ki. Nem cserélnek címet, nem tudják egymás nevét, csak szeretkeznek. Találkák rendszeressé válnak, de mindig csak arról szólnak, néha elég brutálisan is akár, és mindig csak a lakásban.
Lánynak egyébként van barátja, lassan a fejére nö ez a találkozósdi - ágyba bújósdi.
Éppen kapóra jön, hogy egyik alkalommal, mikor megy a lakásban, a férfi már nincs ott, kiköltözött. Lány szeretne a barátjával odaköltözni.
Újra utcai találka, férfi lassan kezd felengedni, esetleg mégiscsak lehetne ebböl több is. Felesége épp nemrég lett öngyilkos. Lánynak elege van, véget akar vetni a dolgonak, férfi erösködik, lány lelövi.
Hát ennyi a történet. Lehet mégiscsak meg kellene nézni a filmet, mert így olvasva semmi jó érzést nem hagyott maga után. Szürke. Komor. Aztán az is lehet, hogy csak nem elég fejlett az érzékem az ilyen típusú könyvekhez.
Ajánlom, mert alapmü (a film)
Nem ajánlom, ha kikapcsolódásra, szórakozásra vágysz.
Egyik reggel a könyvespolc elött fel-le kószálva keresgéltem. Már igencsak késésben voltam, de könyv nélkül nem indulok el! Kb. 30-40 perc az út a munkába, nem hagyhatom veszni ezt az értékes idöt azzal, hogy csak bámulok ki a fejemen. Viszont az útközben olvasandó könyvek egyik kritériuma, hogy ne legyenek nehezek:-) Tudom, hülyeség, de ez van, nincs kedvem cipekedni (kivéve, ha olyanról van szó, amit nem lehet lerakni). Szóval szemem pásztáz, áldozatot keres, lecsap. Kicsi, könnyü, "klasszikus" - jó lesz, futás!
A filmet még sosem sikerült megnéznem (pedig gondolataim szerint beletartozik az alapmüveltségbe). De most, hogy olvastam a könyvet, nem is biztos, hogy meg szeretném nézni.
Számomra borzalmasan lehangoló, szürke, fejfájós. (Kapott infók alapján a film is.)
Történet röviden:
férfi, nö - találkozik tekintetük az utcán, mindketten albérletet keresnek. Véletlenül ugyanazt a lakást nézik meg, közben valahogy az ágyban kötnek ki. Nem cserélnek címet, nem tudják egymás nevét, csak szeretkeznek. Találkák rendszeressé válnak, de mindig csak arról szólnak, néha elég brutálisan is akár, és mindig csak a lakásban.
Lánynak egyébként van barátja, lassan a fejére nö ez a találkozósdi - ágyba bújósdi.
Éppen kapóra jön, hogy egyik alkalommal, mikor megy a lakásban, a férfi már nincs ott, kiköltözött. Lány szeretne a barátjával odaköltözni.
Újra utcai találka, férfi lassan kezd felengedni, esetleg mégiscsak lehetne ebböl több is. Felesége épp nemrég lett öngyilkos. Lánynak elege van, véget akar vetni a dolgonak, férfi erösködik, lány lelövi.
Hát ennyi a történet. Lehet mégiscsak meg kellene nézni a filmet, mert így olvasva semmi jó érzést nem hagyott maga után. Szürke. Komor. Aztán az is lehet, hogy csak nem elég fejlett az érzékem az ilyen típusú könyvekhez.
Ajánlom, mert alapmü (a film)
Nem ajánlom, ha kikapcsolódásra, szórakozásra vágysz.
Könyvek
Megszöktek a gondolataim, de úgy döntöttem, nem hagyom magam!
Ha már nem jut eszembe értelmes téma (azóta sem), akkor kénytelen vagyok valami mást kitalálni! És most rájöttem! Olvasónaplóként fogom használni a Blogomat.
Ebböl még az esetleges olvasóim (említett személyek száma jelenleg 1:-) is profitálhatnak. Hátha akad olyan olvasmány, amihez kedvet csinálok.
Már régen tervezgetem egy ilyen napló létrehozását, de eddig a percig nem találtam neki megfelelö keretet. Na majd most!
Igazából csak arról van szó, hogy elég sokat olvasok (legalábbis beképzelem magamnak), viszont az agyam egy szita. Vagy még rosszabb ... a szitán legalább a nagyobb darabok fennmaradnak. Nálam még ez sem igaz:-( Fekete lyuk a szürkeállományom.
De mostantól ez nem lesz gond, mert itt megörökítek minden olvasmányt, így bármikor emlékezhetek rá. Kitelepítem a memóriámat egy külsö adatbázisba.
Kellemes olvasást!
Ha már nem jut eszembe értelmes téma (azóta sem), akkor kénytelen vagyok valami mást kitalálni! És most rájöttem! Olvasónaplóként fogom használni a Blogomat.
Ebböl még az esetleges olvasóim (említett személyek száma jelenleg 1:-) is profitálhatnak. Hátha akad olyan olvasmány, amihez kedvet csinálok.
Már régen tervezgetem egy ilyen napló létrehozását, de eddig a percig nem találtam neki megfelelö keretet. Na majd most!
Igazából csak arról van szó, hogy elég sokat olvasok (legalábbis beképzelem magamnak), viszont az agyam egy szita. Vagy még rosszabb ... a szitán legalább a nagyobb darabok fennmaradnak. Nálam még ez sem igaz:-( Fekete lyuk a szürkeállományom.
De mostantól ez nem lesz gond, mert itt megörökítek minden olvasmányt, így bármikor emlékezhetek rá. Kitelepítem a memóriámat egy külsö adatbázisba.
Kellemes olvasást!
Mittwoch, 21. Juli 2010
Egy mókus
Milyen kevés kell néha ahhoz, hogy az ember jókedvre derüljön!
Ma reggel találkoztam egy mókussal. Tudtán kívül megmentette a napomat.
Éppen kirángatom magam a metróból, hurcolom testem a munkahely irányába: csak senki hozzám ne szóljon, csak ne kelljen egy mozdulatot se feleslegesen megtennem, csak teljen már el ez a mai nap! Fáradt vagyok, rossz a kedvem, sírósat álmodtam.
Erre ott áll velem szemben egy pici vörös mókus és néz. Én is megállok, nézem öt. Így állunk pár másodpercig, olyan mintha mosolyogna. Én sem tudok csúnyán nézni rá, hiszen ö nem tehet semmiröl, mosolyra húzom a számat. Ez úgy látszik mókusnak nem tetszik, lehet vicsorgásnak vette a barátokozásomat, mert elszalad. Szememmel még követem egy ideig, aztán indulok utamra. Lépteim könnyedék, gondolataim kitisztultak, számon ott a mosoly.
És máris milyen szép ez a nap!
Ma reggel találkoztam egy mókussal. Tudtán kívül megmentette a napomat.
Éppen kirángatom magam a metróból, hurcolom testem a munkahely irányába: csak senki hozzám ne szóljon, csak ne kelljen egy mozdulatot se feleslegesen megtennem, csak teljen már el ez a mai nap! Fáradt vagyok, rossz a kedvem, sírósat álmodtam.
Erre ott áll velem szemben egy pici vörös mókus és néz. Én is megállok, nézem öt. Így állunk pár másodpercig, olyan mintha mosolyogna. Én sem tudok csúnyán nézni rá, hiszen ö nem tehet semmiröl, mosolyra húzom a számat. Ez úgy látszik mókusnak nem tetszik, lehet vicsorgásnak vette a barátokozásomat, mert elszalad. Szememmel még követem egy ideig, aztán indulok utamra. Lépteim könnyedék, gondolataim kitisztultak, számon ott a mosoly.
És máris milyen szép ez a nap!
Folyt. köv.
Tévedtem. (Mégiscsak vannak még csodák!) Kolléga valamivel késöbb, azaz két órával, ír, hogy akkor ö mostmár jobban van és elindul! (Hüüü, milyen kedves ez a fiú!)
Aztán ehhez képest 2 órával ide is ér és csodálkozó szemekkel néz rám, hogy én miért örjöngök.
Örjöngés: Hát még élsz??
Erre ö: hát meg kellett várni, hogy hasson a gyógyszer!
Én: Azért igazán szólhattál volna, mert én abból indulok ki, hogy ha te nekem azt írod, hogy hazaszaladsz bevenni egy gyógyszert, akkor legkésöbb 1 órán belül itt állszt vigyázban.
Ö: Ja! Hogy ö elfelejtette nekem megírni, hogy megvárja a hatást??
Én: Hát igen, csöppet elfelejtetted!
... de ennél a pontnál én már nem tudom, hogy sírjak vagy röhögjek. Úgyhogy hagyom az egészet! Ezt már elcsesztem az elején:-( Na de majd legközelebb!
(Viszont ma nincs önmarcangolás! - már ez is valami)
Aztán ehhez képest 2 órával ide is ér és csodálkozó szemekkel néz rám, hogy én miért örjöngök.
Örjöngés: Hát még élsz??
Erre ö: hát meg kellett várni, hogy hasson a gyógyszer!
Én: Azért igazán szólhattál volna, mert én abból indulok ki, hogy ha te nekem azt írod, hogy hazaszaladsz bevenni egy gyógyszert, akkor legkésöbb 1 órán belül itt állszt vigyázban.
Ö: Ja! Hogy ö elfelejtette nekem megírni, hogy megvárja a hatást??
Én: Hát igen, csöppet elfelejtetted!
... de ennél a pontnál én már nem tudom, hogy sírjak vagy röhögjek. Úgyhogy hagyom az egészet! Ezt már elcsesztem az elején:-( Na de majd legközelebb!
(Viszont ma nincs önmarcangolás! - már ez is valami)
Dienstag, 20. Juli 2010
Hol marad a morál?
Na most úgy felhúztam magam, hogy úgy gondoltam ez megér egy bejegyzést ... aztán hátha jobban is érzem magam, ha leírom!?
Eset: kollégával megbeszéljük tegnap, hogy ma egy fél órával késöbb jön. Ez rendben is van, hiszen van 5 túlórája. Még örülök is, hogy legalább ennyivel is kevesebb lesz neki.
Erre ma reggel ír egy sms-t (még azelött, hogy ide kellett volna érnie), hogy egy picit még késöbb jön, mert be kell valami telefonos üzletbe szaladnia. Ok, semmi baj, még jobb! Még kevesebb túlóra!
Aztán 1 órával késöbb ír megint, hogy most meg még hazaszalad bevenni egy fájdalomcsillapítót migrén ellen. Hát legyen, nem vagyok semmi rossznak elrontója!
Nade ez most idestova 3 órája volt. Azóta megkukult.
Próbálkoztam, kb. 2 óra elteltével írtam neki, hogy na mi újság?
Erre mi van? Semmi. Se válasz, se bejövetel!
Hát hol van itt kérem a morál?
De ami a legszörnyübb az egész történetben, hogy ilyenkor magamra vagyok, de borzalmasan!! mérges. Hol ronottam el? Túl kedves voltam hozzájuk?
Másrészt meg miért kell nekem állandóan magamat hibáztatnom? Nem elvárható egy embertöl, egy alkalmazottól, hogy fair legyen? Ha már én az vagyok!
Aztán belsö hang: lehet én nem voltam jó példa nekik? Persze, én is szoktam késöbb bejönni, de akkor megmondom, hogy mikor. Ha mégsem érek ide, akkor meg legalább a kezmbe veszem azt a nyamvadt mobiltelefont (hogy ha már létezik!) és írok, hogy kések.
De Ilyet! Számomra ez elképzelhetetlen! Vagy én jövök a Marsról?
És ráadásul majdnem biztos vagyok benne, hogy ma már be sem fog jönni. Majd valamikor 4 körül ír, hogy ö milyen rosszul van és nem tud jönni és bocsi és ó jajj, olyan rosszul volt, hogy még a telefont sem tudta a kezébe venni! És persze én legyek már megértö, mert neki olyan rossz, ö olyan béna életszituációban van és és és ...
Én meg persze borzalmasan megértö leszek. Kb. 2 percig irgum-burgum, aztán napokig önmarcangolás. Miért nem ordibáltad le a fejét? Miért nem írod meg azonnal a felmondását?
Valakinek valami ötlet, hogy hogy lehet agressziót fejleszteni?? Úgy érzem mégiscsak én rontottam el a dolgot:-(
Vagy ne legyen az ember lánya fönök, vagy legyen egy marcóna, aki leordibálja a munkatársak fejét? Egyik megoldás sem tünik kielégítönek.
Foly. köv.
Eset: kollégával megbeszéljük tegnap, hogy ma egy fél órával késöbb jön. Ez rendben is van, hiszen van 5 túlórája. Még örülök is, hogy legalább ennyivel is kevesebb lesz neki.
Erre ma reggel ír egy sms-t (még azelött, hogy ide kellett volna érnie), hogy egy picit még késöbb jön, mert be kell valami telefonos üzletbe szaladnia. Ok, semmi baj, még jobb! Még kevesebb túlóra!
Aztán 1 órával késöbb ír megint, hogy most meg még hazaszalad bevenni egy fájdalomcsillapítót migrén ellen. Hát legyen, nem vagyok semmi rossznak elrontója!
Nade ez most idestova 3 órája volt. Azóta megkukult.
Próbálkoztam, kb. 2 óra elteltével írtam neki, hogy na mi újság?
Erre mi van? Semmi. Se válasz, se bejövetel!
Hát hol van itt kérem a morál?
De ami a legszörnyübb az egész történetben, hogy ilyenkor magamra vagyok, de borzalmasan!! mérges. Hol ronottam el? Túl kedves voltam hozzájuk?
Másrészt meg miért kell nekem állandóan magamat hibáztatnom? Nem elvárható egy embertöl, egy alkalmazottól, hogy fair legyen? Ha már én az vagyok!
Aztán belsö hang: lehet én nem voltam jó példa nekik? Persze, én is szoktam késöbb bejönni, de akkor megmondom, hogy mikor. Ha mégsem érek ide, akkor meg legalább a kezmbe veszem azt a nyamvadt mobiltelefont (hogy ha már létezik!) és írok, hogy kések.
De Ilyet! Számomra ez elképzelhetetlen! Vagy én jövök a Marsról?
És ráadásul majdnem biztos vagyok benne, hogy ma már be sem fog jönni. Majd valamikor 4 körül ír, hogy ö milyen rosszul van és nem tud jönni és bocsi és ó jajj, olyan rosszul volt, hogy még a telefont sem tudta a kezébe venni! És persze én legyek már megértö, mert neki olyan rossz, ö olyan béna életszituációban van és és és ...
Én meg persze borzalmasan megértö leszek. Kb. 2 percig irgum-burgum, aztán napokig önmarcangolás. Miért nem ordibáltad le a fejét? Miért nem írod meg azonnal a felmondását?
Valakinek valami ötlet, hogy hogy lehet agressziót fejleszteni?? Úgy érzem mégiscsak én rontottam el a dolgot:-(
Vagy ne legyen az ember lánya fönök, vagy legyen egy marcóna, aki leordibálja a munkatársak fejét? Egyik megoldás sem tünik kielégítönek.
Foly. köv.
Samstag, 17. Juli 2010
Már egy hete ...
Már egy hete, hogy létezel!
Már egy hete, hogy minden nap megcsodállak!
Már egy hete, hogy csak Rád gondolok!
Már egy hete, hogy számüztél fejemböl minden egyéb gondolatot!
Már egy hete, hogy nem írtam.
Már egy hete, hogy minden nap megcsodállak!
Már egy hete, hogy csak Rád gondolok!
Már egy hete, hogy számüztél fejemböl minden egyéb gondolatot!
Már egy hete, hogy nem írtam.
Samstag, 10. Juli 2010
Blog
Hogy is kezdjem, hol is kezdjem? Lámpaláz.
Akarom én ezt egyáltalán? Azért ez mégis egy borzalmasan intim dolog, megosztom a gondolataimat az olvasókkal. Na már ha lennének! És amúgy is kit érdekelnek a gondolataim?
.... amik persze most zavarukban el is szálltak.
Azaz se olvasó, se gondolat! Jól nézünk ki! Szerencsés kezdet!
Barátném aprópóján, aki szorgalmasan adja közre vicces/megható/érdekes írásait, gondolkodóba estem, hogy milyen jó is lenne, ha nekem is lenne egy ilyen BLOGOM.
Eddig nem foglalkoztam ilyesmivel, nem is olvastam blogokat.
Aztán mesél nekem az övéröl, én szorgalmasan olvasni kezdem, és este lefekvés után azon veszem észre magam, hogy fogalmazok. Kicsit olyan érzés volt, mint amikor a diplomamunkámat írtam, fekszem és egész bekezdésnyi, szuperül megfogalmazott dolog jut eszembe. Majd napokig kószálnak fejemben a témák: ez is milyen jó lenne, húúú erröl mindenféleképpen kell írni stb. (megj.: nincs hosszú ö és ü a billentyüzetemen)
Most pedig itt ülök, és mintha dolgozatot kellene írnom, még csak egy értelmes gondolatfoszlány sem ugrik be.... és egyébként is mennem kell dolgozni.
Isten hozta magamat a blogban! Szép napot mindenkinek!
Abonnieren
Posts (Atom)