Rájöttem, hogy van bennem egy jó adag önpusztító hajlam.
Két konkrét eset van, amiböl erre következtetek.
1. képes vagyok olyan szinten össznyomkodni a fejemet, hogy utána legszívesebben sírva fakadnék, ha tükörbe nézek. Mikor leülök és belenézek a nagyítós tükörbe, olyan, mintha megbüvölne. Tudom, hogy nem kéne, tudom, hogy szörnyen fogok utána kinézni, de nem tudom abbahagyni.
Simán képes vagyok a semmiböl sebet csinálni, tüvel szúrkálni, összetörni a bört.
Mintha valami skizo lenne a fejemben, aki arra késztet, hogy rombolj!
2. evés/ivás: érzem, hogy tele a gyomrom, nem vagyok éhes, de eszek. Nem kívánom már azt a harmadik kávét, de mégis kell! Mintha az agyam parancsot adna ki, hogy tedd tönkre a testet.
Lehet az agyam nem szereti a testemet? Van valami hibás programozásom? A hardware vagy a sofware a felelös? Vagy ilyen mindenkinek van? (de akkor miért nem látom a Gábort soha a nagyítós tükröm elött üldögélni?)
Néha megijedek magamtól!
Donnerstag, 2. Dezember 2010
Könyvtár
És igen, 8 év itt tartózkodás után, életemben elöször beíratkoztam Németországban a könyvtárba.
Mondhatni évek óta húzom-halasztom eme rendkívül idöigényes, azaz 5 perces dolgot. És még csak 3 éve ülök itt és bámulom az utca másik oldalán (mondjuk úgy 20 méterre tölem) az embereket, akik sorban állnak, hogy visszaadhassák/kivihessék könyveiket. És még csak 1 éve lakunk az új lakásban, ahol naponta elmegyek az ottani könyvtár kirakata elött.
De most sikerült!
Kaptam egy szép narancssárga müanyag kártyát, rajta a regisztrációs számommal, egy PIN kódot az online dolgokhoz (mert bizony, még olyat is lehet, hogy online lefoglalni vagy meghosszabbítani).
A néni kedvesen elmondta (és adott róla egy információs füzetecskét), hogy mit mennyi ideig lehet kikölcsönözni, mennyi idöre lehet meghosszabbítani, és még külön arra is felhívta a figyelmemet, hogy a DVD-ket nem lehet hosszabbítani!
Olyan jó érzés! Utoljára iskolás koromban jártam könyvtárba és imádtam.... ugyan mindig félve mentem, mert Marika néni, a könyvtáros rendszerint dorgálva fogadott, hogy már megint mennyit késtem!:-) És legtöbbször annyi könyvet válogattam össze, hogy nem bírtam velük hazamenni (akkor is szemben laktam a könyvtárral:-)
És ami még nagyon tetszik, hogy egész München területére érvényes, azaz 24 városi könyvtárba sétálhatok be vele. Ja, és csak 18 €-ba kerül egy évre!! És nem naptári évre kérem szépen, hanem 12 hónapra érvényes! Azaz nem vettek le most csak az 1 hónap kedvéért egy egész éves díjjal.
Máris keringenek a fejemben a végeláthatatan listák, hogy miket is fogok én kihozni. És adieu helyhiány a lakásban! Ezentúl nem kell évente egy új könyvespolcot venni.
Ez ma egy jó nap!
Mondhatni évek óta húzom-halasztom eme rendkívül idöigényes, azaz 5 perces dolgot. És még csak 3 éve ülök itt és bámulom az utca másik oldalán (mondjuk úgy 20 méterre tölem) az embereket, akik sorban állnak, hogy visszaadhassák/kivihessék könyveiket. És még csak 1 éve lakunk az új lakásban, ahol naponta elmegyek az ottani könyvtár kirakata elött.
De most sikerült!
Kaptam egy szép narancssárga müanyag kártyát, rajta a regisztrációs számommal, egy PIN kódot az online dolgokhoz (mert bizony, még olyat is lehet, hogy online lefoglalni vagy meghosszabbítani).
A néni kedvesen elmondta (és adott róla egy információs füzetecskét), hogy mit mennyi ideig lehet kikölcsönözni, mennyi idöre lehet meghosszabbítani, és még külön arra is felhívta a figyelmemet, hogy a DVD-ket nem lehet hosszabbítani!
Olyan jó érzés! Utoljára iskolás koromban jártam könyvtárba és imádtam.... ugyan mindig félve mentem, mert Marika néni, a könyvtáros rendszerint dorgálva fogadott, hogy már megint mennyit késtem!:-) És legtöbbször annyi könyvet válogattam össze, hogy nem bírtam velük hazamenni (akkor is szemben laktam a könyvtárral:-)
És ami még nagyon tetszik, hogy egész München területére érvényes, azaz 24 városi könyvtárba sétálhatok be vele. Ja, és csak 18 €-ba kerül egy évre!! És nem naptári évre kérem szépen, hanem 12 hónapra érvényes! Azaz nem vettek le most csak az 1 hónap kedvéért egy egész éves díjjal.
Máris keringenek a fejemben a végeláthatatan listák, hogy miket is fogok én kihozni. És adieu helyhiány a lakásban! Ezentúl nem kell évente egy új könyvespolcot venni.
Ez ma egy jó nap!
Abonnieren
Posts (Atom)