Vadállat rejtély megoldva

Na. Ma kissé késve értem be, mert a szomszéd néninek azonnali közlési ingere volt, miután összefutottunk a folyosón. És természetesen azt, amit fél perc alatt el lehetett volna mondani, kb. fél óráig regélte ... mi persze már fél lábbal az ajtóban, az órára pislogva, de azért kíváncsian. Mégiscsak a mi ügyünk is a vadállat.

Hát kérem szépen, mint kiderült a vadállat az a néni unokájának valami ismeröse, aki azt állítja, hogy kölcsön adott az ifjú hölgynek és azt a pénzt azóta sem látta újra. Hát ezért most ö úgy döntött, hogy meglakol a bünös.... és a nagymamája is. Ez úgy derült ki, hogy volt olyan hülye, hogy egyszer elfelejtette a mobilján a számot letiltani, amikor hívogatta a nénit. Néni belendül, visszahív, üzenetrögzítö bekapcs, telefon tulajdonosa illemtudóan nevét megnevezve értesít, hogy épp nem elérhetö!:-) Néni kombinál, érdekességképpen elmesél unokának (és mindenki másnak) a történetet, miután unoka tájékoztat, hogy hát azt az embert ö ismeri! söt! mi az hogy ismeri? az az ember öt is zaklatja! Halálfejes papírokat dobálva a postládájába és hasonló vicces dolgok. Néni mégegyszer felhív ember, megmondja neki magáét, azóta nyugi van.
Azért a biztonság kedvéért unoka feljelentést tett és ma a néni is épp a rendörségre tartott, hogy nehogy a rendörök lemaradjanak a történtekröl.

Én is így voltam ezzel, nehogy lemaradjatok életem fontos történéseiröl. Hát itt van, tessék! Fogyasszátok egészséggel.

Jódóga

Ma este egy kellemes kis belvárosi kávézóban ücsörögtünk Anyukámra várva, aki ma érkezett.
Elöttem egy kehely eperfagyi friss eperrel, kezemben egy jó kis könyv. Szemben Gábor, elötte úgyszintén egy színes fagyicsoda, ölében a laptop, amin az éves fényképalbumhoz rakosgatja a képeket ... Nyugalom, semmi dolgunk, élvezzük a pillanatot. Kell ennél több?

Istenem, de jó dolgunk is van! Köszönöm!:-)