Dienstag, 1. März 2011

A fürdöszobában lakik ...

A fürdöszobában lakik. A sógoromék fürdöszobájában. Úgy saccolom jól érzi ott magát. Jó tágas fürdöszoba. Világos is. Ablak is van. Több is. Külön kis világ van neki berendezve. A mosdókagyló szekrénye alatt, a WC mellett, a fürdökád mellett. Az ajtót csukni kell. Közlekedni csak csoszogva lehet lábemelés nélkül. Szereti aktívan tölteni az éjszakákat. Napközbem nem nagyon látni. Rendszeresen kakil. Ennek nyoma van. Van több háza is. Még lépcsöje is. Meg medencéje. Jellemzöen nem ez a természetes lakótere. Úgy gondolom, jobban szeretne valami zöld csempét. De mindig van kajája. Néha kirándultatják is a ház többi részébe. A színe aranybarna. Szereti, ha simogatják. Ö Eliz. Egy hörcsög.:-)

Vasárnap délutáni dialógus

G: Lusta vagyok?
L: Lusta vagy!
G: Akkor ne higgyem azt magamról, hogy szorgalmas vagyok?
L: Az ÖNámítás lenne!
G: Tegezhetsz nyugodtan!

Jajjj Luca, az a leállósáv!

Történt, hogy pár napja a Luca írt egy "szakmai" bejegyzést a leállósáv romantikájáról ... és ha már olvas róla az ember leánya, akkor miért is ne akarná egyböl ki is próbálni?! Így esett, hogy pénteken lerobbantunk.
Szerintetek mi volt az egyetlen, ami kattogott a fejemben??
20 perc, 20 perc ... már csak 19...

Természetesen nagyon profin jártunk el - rendelkeztünk a belsö titkos infókkal: Vagányan magunkra szedtük a világítós mellényeket, háromszögeltünk, kimásztunk stb.... de én akkor is csak: 20 perc, 20 perc...


Szerencsére kiestünk a statisztikából. Másfél órát vártunk a mentésre (az autóklubos kólcenteres néni rosszul tájolt be mindket vagy 20 km-rel - de mire nem jó, ha van az ember fiának egy vadiúj internetes telekütyü google maps-szel a zsebében, és úgy 1 óra múlva eszébe is jut eme tény?!) Szóval túléltük!
Söt, az autóklub "várótermében" még egész jó kis társaság is összejött, pizzát rendeltünk, megdumáltuk az élet nagy dolgait ... aztán hazafuvaroztattunk kocsistól együtt:-) Az autómentösünk egy néni volt, aki kitartóan végigbeszélte a 3 órás utat.

Mindeme pozitív kicsengés ellenére sem szeretnék a közel- és távoljövöben ott állni még egyszer ezzel a gondolattal a fejemben:
20 perc.

Mittwoch, 23. Februar 2011

Mert ma van

Beleszövödtem
Háló
Csapda
Összekuszál
Szövöget
Kihúz-felhúz
Magával ragad
Sodrás
Tova visz
Új vizek
Túl gyors
Kalimpál
Felébred
Nem élet

Dienstag, 22. Februar 2011

Írásos megerösítése a rátok-gondolásnak!

Három baráti családnál is nagy izgulás van a héten. Aki teheti, küldjön nekik pár pozitív hullámot.
Egy lombikpróbálkozás (ami az ötödik), egy most éppen mindent eldöntö genetika vizsgálat eredménye, és egy minden rendben van?milyen nemü lesz?. Ezek a hét témai. Szorítsunk nekik!

Kitüntettettem

1. gondolat: jajj, de jó! gondolt rám is, benne vagyok a 7-ben!
2. gondolat: amúgy miért is? Nem gondolom, hogy olyan kreatív lennék! Söt! Olvasgatva a bloggertársak bejegyzéseit, kimondottan nem vagyok az!
3. gondolat pár másodperccel a 2. gondolat után: micsoda hülyeség! ez is csak egy körlevél, aztán majd küldözgetjük itt körbe-körbe!
4. gondolat pár nappal késöbb: Hát jó! azért mégsem szeretnék hálatlan maradni és megszakítani valami szent kört!
5. gondolat: öööö, hogy is kell ilyen linkeket befüzni??

Most itt tartok, úgyhogy elsö nekifutásra felsorolom azt a 7 blogot:
A sorrend nem értékelési rangsort jelent, hanem idöbelit aszerint, hogy kit mióta olvasok!!

1. Csilla barátném blogja: Kicsit szétfújt bennünket az élet szele, persze csak helyileg. De néha ez is sok. Hiányzik, hogy nincs a közelemben. Bármikor találkozunk, olyan, mintha tegnap váltunk volna el. Ugyan nem ugorhatok bringára és tekerhetek hozzá "fel" (bizony, FEL! Mert nálunk a híres világfalunak, Józsának, van Felsö és Alsó része!), de jó érzés, hogy tudunk egymásról. Minden nap (akár többször is) bekukkantok hozzá - mik az aktuális gondolatai, mi foglalkoztatja, mi történik vele a 7köznapokban. Így kicsit mégis olyan, mintha velem lenne! ... és ez jó!

(közben rájöttem a linkelös dologra! micsoda remek teljesítmény! hihetetlen komplikált volt:-)

2. Luca blogja: bocsi nöci, hogy ilyen visszadobálós a módi, de te vagy a Csillu után a második, akit ha tehetem, nem hagyok ki a napomból. És mivel a Csilla is komál (vannak rólad háttérinfóim:-), így aki koma neki, koma nekem is - legalábbis ebben az esetben. Tetszik, ahogy megfogalmazod a mondanivalódat, néha direktbe, néha "öööömostmitisakartezzelmondanivagymivannemértem". Anno a blogod címe miatt kezdtelek olvasni, izgalmasnak tünt, kiemelkedett a többi leginkább gyerekekröl szóló blog közül. És ezt a pozícióját azóta is tartja!.-)

3. Phoenix blogja: (nahát itt is látszik, hogy mennyire kreatív vagyok, elszedtem a Csilla blogjatit.) Nála a bevezetö bemutatkozás fogott meg! Kíváncsivá tett, hogy egy majdnem Anyukám korabeli hölgyet mi foglalkoztat. Gondoltam sokat megélt, sokat tapasztalt, érdemes odafigyelni rá. Ma pedig teljesen elkápráztatott a kék harisnyás összeállításával! Olyan vad, olyan friss, de mégsem hivalkodó.

3. Eszter blogja: Még egy éve sincs, hogy ismerjük egymást, de bírom a csajszit! Kicsit az én kezem nyoma is, hogy blogja van:-) Motiváló erönek szánom ezt a díjat, hogy hátha gyakrabban kedve támad firkálni egy-egy bejegyzést. Emiljeiben olyan jó kis eszmefuttatásokat vezet le, "papíron" lenne a helyük!

4. Nono életmód blogja: Nem ismerjük egymást személyesen, én még soha nem is írtam kommentet sem a blogjába, de egy darabka része neki is van abban, hogy elindultam fogyásilag a jó úton. Valószínü nem is tudja, hogy olvasom, eleve hatalmas az olvasótábora (182). Könnyed csiribiri stílusa van, leginkább azért olvasom, mert jó tudni, hogy van akinek igenis sikerült ... és ezt megosztja másokkal, hogy belöle meríthessünk motivációt. Köszi így ismeretlenül is Nono!

5. Mirjam divatos blogja: Mirjam a Gábor 17 éves unokahúga. Hihetetlen jófej kiscsaj. Nagy odaadással foglalkozik a divattal, táskákkal, cipökkel, a blogja is erröl szól. Képes heteket kutatni egy jó "hamisítványért", nem felejti leírni a tapasztalatit, képeket csinál. Egy tündérköltemény, ragaszkodik hozzánk, vicces, sokszor anyja helyett a saját anyja, érdekli a családi történelem, szeret fotózni. Biztos vagyok benne, hogy szuper felnött nö lesz belöle hamarosan!

6. Tünde gyöngyékszer blogja: Tünde a második unokatesóm, és nem is tudom, hogy hogy találtam rá a blogjára. Talán a facebookon keresztül?? Mindenesetre csodás gyöngykreációkat készít, amiket felrak a blogjára, hogy mi is megcsodálhassuk. Hamár kreatív díjról van szó, ö legalább kiéli kreativitását.

7. Gizus szappanos blogja: Még egy kreatív oldal. Gizus Józsán volt szomszédunk és csodálom a kitartását, szorgalmát, hogy 4 kisgyerek mellett még marad ideje, energiája arra, hogy ilyen szép szappanokat gyártson. Legszívesebben minden egyes darabból vásárolnék nála egyet. Az illatuk mellett (amit ugyan még sosem szagoltam, de el tudom képzelni), a szemnek is igazán kellemes látványt nyújtanak. kár, hogy megenni nem lehet öket.

Még ezer és egy blog van ezeken kívül, amiket rendszeresen olvasok, de próbáltam a hozzám legközelebb állókat díjazni:-)

Naésakkor fel a függönnyel:

1. Ülve pisilek.
2. Szeretem a pacalpörköltet.
3. Tinikorom felét flipperezéssel töltöttem. Azóta is szenvedélyesen üzöm/-ném, ha még azóta is divat lenne és valahol lennének jól beállított flipperek.
4. Gyengéim az álmos, karikás, éppen-felkeltem-és-nem-látok-ki-a-fejemböl arcok.
5. Évek óta vágyom egy paragliding repülésre.
6. Nem tudom magamévá tenni azt a gondolatot, hogy a halottaink már nincsenek, úgyhogy élökként gondolok rájuk és hiszem, hogy itt vannak a nagy Mindenben/Egészben ... egészen közel hozzánk.
7. Valami borzasztóan müveletlen vagyok. A barátaim és a család rendszeresen próbál meggyözni az ellenkezöjéröl, ök másként gondolják ... de valószínü csak azért, mert tudom, hogy mikor kell hallgatni.:-) És mindez nem azért van, mert nem érdekel a történelem, a politika, a bilológia és minden egyéb, hanem egyszerüen ezek a tudások kiúsznak az én fejemböl. 4 év gimnázium alatt végig dícséretes voltam pl. irodalomból. Szerintetek hány verset tudok, hány könvy tartalmára emlékszem, hány író életére? 0, azaz 0. Semmi. Üres. Nem mondom, hogy sík paraszt vagyok, de az általáos müveltség engem kikerül, maradjunk ennyiben. Ebben a blogban szándékozom legalább egy csekély memóriát archiválni, pl. könyvek, filmek.

Asszem végeztem és megírhatom végre azt a bejegyzést, amit mára egyébként is terveztem.


Dienstag, 15. Februar 2011

A német állam az ISTEN!

Yipiii, mehetek sulibaaaaa!
És az egészet a német állam fizetni!
2 év és adóügyi szakember leszek!
Hurrá, hurrá, hurrá!

*ugrabugrafüligéraszája*

Az élet szép! - és nemsoká tavasz is lesz!

Montag, 14. Februar 2011

Susann Pásztor: Ein fabelhafter Lügner (Egy mesés hazudozó)



Ha már úgyis ezen a magyar-zsidó vonalon voltam az elözö könyvvel, akkor gondoltam maradok még egyre.
Ez sem A remekmü, de egy fokkal legalább vidámabb, mint az elözö.

Joschi már halott, most lenne 100 éves. Négy feleséget fogyasztott el, van még 3 élö gyermeke, 3 különbözö anyától és egy unokája. Állítólag zsidó volt, az biztos, hogy magyar. Az unoka kitalálja, hogy ünnepelje meg a három testvér közösen a 100. szülinapot, látogassanak el a koncentrációs táborba, ahol állítólag volt a Joschi. Ezt a kis kirándulást, egymásra találást írja le a történet az unoka elmesélésében.

10-es listán 5-öt kap.

Samstag, 12. Februar 2011

Johanna Adorján: Eine exklusive Liebe (Exkluzív szerelem)


 Kölcsönvett leírás:

Együtt éltünk. Együtt megyünk. Szerettünk titeket nagyon. Mami. Két ember, akik együtt öregedtek meg, elhatározza, hogy öngyilkos lesz. A férj halálos beteg, felesége képtelen nélküle élni. 1991 őszén, egy októberi vasárnapon véghez is viszik tervüket. Kutyájukat egy ismerősre bízzák, lakásukat szépen kitakarítják, becsomagolják a karácsonyi ajándékokat, mindent elrendeznek. Kéz a kézben megy Vera és István a halálba, végső megpecsételéseként egy különleges szerelemnek, mely az egész világot kizárta, a gyermekeiket is beleértve. Johanna Adorján, az unoka a történtek után 18 évvel tapintatosan és mélységes szeretettel próbálja rekonstruálni nagyszüleinek utolsó napját. S miközben így tesz, felidézi a magyar származású zsidó házaspár viszontagságokkal teli életét, az üldöztetések, a kommunista évek, 1956 sorsfordító eseményeit, majd emigrációjukat Dániába, ahol új életet kezdhettek. A mozaikszerűen kirajzolódó családtörténet arra is lehetőséget ad az írónőnek, hogy felkutassa saját gyökereit közelebb kerüljön magyar és zsidó származásához.

Saját vélemény: Furcsa hangulata van a könyvnek. Nem mondanám, hogy nem tudtam letenni, de azért annyira rossz sem volt. Egymást fejezetenként váltva két vonalon fut a cselekmény. Az egyik a öngyilkosság napjának rekonstrukciója az unoka elképzelése alapján, a másik a párhoz a háttértörténet, személyes és történelmi adatokkal. Nem lesz benne az elsö 100-ban, de jól elképzelhetö korleírások vannak benne. Kicsit tényleg furcsa volt olvasni, mert az elsö oldalak után lehetett tudni, hogy "mire megy ki" a történet ... hát, nem is tudom ...