Én

Anyukám diái között fedeztem fel ezt a kincset és 30 év után olyan volt, mintha magamra találtam volna.

Még mindig ennek a cseresznye-fülbevalós kislánynak érzem magam.

Robert Merle: Malevil

Toplistás. Nem tudom egészen pontosan megmagyarázni, hogy miért, de ott a helye a polcon.
Alapvetöen az az érzésem, hogy nem egy különösebb könyv, de mégis! Valami megfogott.
A hangulat, az elképzelés? Nem tudom. Az biztos, hogy letenni nem nagyon tudtam.

Helyszín Franciaország, vidék.
Idö: 1970-es évek
Történet:
Emberünk (Emmanuel) tanító. Miután a családjával nem nagyon tud mit kezdeni, a nagybátyjánál tölti gyermekkora meghatározó részét. A szomszédságban van egy elhagyatott várrom (Malevil). Itt alakít bandát (a Kör), ez a titkos búvóhely.
Nagybácsi késöbb meghal, a gazdasága Emmanuelre marad, aki az örökségböl megvásárolja a szomszédos Malevilt is. Itt éldegél - éldegélne, ha nem jönne a szörnyedelem. Bomba robban (atom?) (azt nem lehet tudni, hogy mekkora kihatású, de Fanciaország minimum odaveszett).
Ö, a szolgálója és a Kör tagjai (akik azóta is barátok) éppen a vár pincéjében tartózkodnak, amikor történik a robbanás, így túlélik. És életben marad pár állat is.
Egy ideig azt gondolják, hogy ök az egyetlenek messze-távol, mígnem támadás éri öket.

... nem szeretném az egész történetet leírni, a lényeg, hogy természetesen nem ök a kizárólagos túlélök. Újra kell kezdeni az életet, új rendet kell felállítani, új társadalmat létrehozni. De álljunk csak meg! Kezdhetjük újra, felépíthetjük újra a társadalmat, gyárthatunk gépeket, fegyvereket, de az hová is vezetett legutóbb?

Fantasztikus a jellemek, szerepek kialakítása. Pszichológiai mestermü. Csak ajánlani tudom!

Tárhely

Bövítem a memóriafunkciókat: filmek.
Csak pár szóra és a címre minimalizálom a bejegyzést. Manapság minden megtalálható a neten, úgyhogy a történetek leírását hanyagolom. (ugyan ez logikátlan, mert a könyvek tartalmát is elolvashatnátok máshol, mégis leírom - nem baj, felvállalom konzekvenciamentes létem)

Teljesen öncélú kezdeményezés. Alább említett "szita sem" memóriám megsegítéseképpen.
(miután Eszternek köszönhetöen kiderült, hogy lehet almappákat készíteni, megeshet, hogy külön helyezem el ezt a témát.)

Szép vasárnapot nektek!