Emberek! Annyira, de annyira gyönyörüséges sálat kaptam a Gábortól!
Ugyan én néztem ki és mutattam meg neki a kirakatban, így nem tegnap a fa alatt láttam elöször, de akkor fogtam elöször! Hát ez maga a menyország! Ennyire szépet én még nem éltem. Majd csinálok róla fotót és felteszem, van hozzá kesztyü is.
Valahogy arra tippeltem, hogy ékszeres ládikót fogok kapni, de ezt a sálat semmi sem überelheti!
Samstag, 25. Dezember 2010
Samstag, 18. Dezember 2010
Fin
Jajj, de korán van és hideg ... de az utolsó olyan szombat, melyen dolgozok!:-)
- ma reggel ezzel kezdtem az elsö e-mail-emet a kolléganömnek.
És valóban, ha minden igaz, akkor a közeljövöben nincs szombati munka, nincs este 9-kor hazaérés és társaik. December 31-ig ki kell üríteni a boltot, bezárunk.
3 évet töltöttem a Retronál, számomra nem csak 2010-nek, hanem egy "életszakasznak" is vége lesz pár napon belül. Nem bánom. Elég volt. Sajnálom a kihasználatlan potenciált, amit ez a cég magában rejt, sajnálom, hogy itt kell hagyjam ezt a városrészt (habár ezt ki tudja?), sajnálom a kedves törzsvásárlókat, de tudom, hogy jobb lesz.
Ez nem volt az álmaim munkahelye, mégha "fönök" is voltam és viszonylag szabadon garázdálkodhattam.
Voltak hónapok, amikor heti 60 órában kellett itt talpalnom, de cserébe máskor nyugodtan kiszaladhattam megebédelni Gáborral, inni egy kávét a barátnömmmel, bevásárolni, és én mondtam meg, hogy mikor megyek szabira (ami nem volt kevés). Sokat tanultam, igaz a vezetési "gyengeségeimen" még van mit dolgozni. Sokat bosszankodtam, de hol az a munkahely, ahol ez ne így lenne?! Sok kedves embert ismertem meg, a többi egýeb kategóriába sorolható meg kit érdekel?
Összességében nem volt rossz idöszak, de érzem, hogy még jobb jön. Fogom a pozitív hullámokat!
Egyelöre fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni, de leginkább azt nem tudom, hogy mit is szeretnék csinálni.
Kellene valami irány, valami terv ... vagy hagyatkozzak a jól bevált sodortatom magam a sorssal módszeremre? Azt mondják nem, hogy az út a lényeg, és nem a cél? Ezek alapján bármerre indulhatok.
Alapvetöen úgyis tudom, hogy egy szerencsejancsi vagyok - maradjunk is ennyiben!:-)
Rejtö
"Nem érdemes folytatni ...
Ez a két ember rajtaütésszerüen egymásnak ítéltetett. A sorsnak az a statáriális eljárása, amelyet szerencsének neveznek, az a mitikus elem, amely, ha két idegen embernek egy közös helyzetében megjelenik, úgy egymáshoz kényszeríti öket, azzal az ellenállhatatlan teremtö müfajjal, mely a mese és a metafizika közötti átmenetében a legparancsolóbb, és úgy hívják, hogy legenda, most teljessé tette a közösségüket."
Olyan régen olvastam Rejtöt, hogy már el is felejtettem a zsenialitását.
Ez a két ember rajtaütésszerüen egymásnak ítéltetett. A sorsnak az a statáriális eljárása, amelyet szerencsének neveznek, az a mitikus elem, amely, ha két idegen embernek egy közös helyzetében megjelenik, úgy egymáshoz kényszeríti öket, azzal az ellenállhatatlan teremtö müfajjal, mely a mese és a metafizika közötti átmenetében a legparancsolóbb, és úgy hívják, hogy legenda, most teljessé tette a közösségüket."
Olyan régen olvastam Rejtöt, hogy már el is felejtettem a zsenialitását.
2010 á la Facebook
Csak mert ez úgy tetszett, és a végét (ENDE) nem lehetett volna ennél jobban kitalálni sem:-)
Párbeszéd
Lina: Kata, mennyi idö után kezd el végre HATNI ez a vitamin?
Kata: HÁT, olyan HAT HÉT!?!
Gábor: HAT HÉT HIT?
Kata: HÁT, olyan HAT HÉT!?!
Gábor: HAT HÉT HIT?
Montag, 13. Dezember 2010
Dirk Wittenborn: Unter Wilden (Vadak között)
Egy drogos anyával élö 15 éves fiú története, aki belecsöppen a társadalom felsöbb köreibe.
Kíváncsi lennék rá, hogy tényleg így élnek-e ezek a gazdag családok, ahogy azt a könyv bemutatja.
Hazugságok, gyilkosságok, drog - mindez jól eltakarva a csodás külsöségek, a pénz segítségével.
Persze kivételek mindenhol vannak, ahogy ebben a regényben is.
Freitag, 10. Dezember 2010
Helyesbítés
Kedves Mikulás!
Bocsáss meg a tegnapi bejegyzésemért, közben rájöttem, hogy természetesen nem te voltál a hibás!
Ott van a kutya elásva, hogy én nem is neked címeztem a levelem, hanem a Deutsche Bahn-nak.
Így honnan tudhattad volna, hogy mi a szitu?!
Hüséges csodálód, Lina
Bocsáss meg a tegnapi bejegyzésemért, közben rájöttem, hogy természetesen nem te voltál a hibás!
Ott van a kutya elásva, hogy én nem is neked címeztem a levelem, hanem a Deutsche Bahn-nak.
Így honnan tudhattad volna, hogy mi a szitu?!
Hüséges csodálód, Lina
Donnerstag, 9. Dezember 2010
Félreértés
Szerintem engem a Mikulás félreértett ... vagy valami jó poénnak szánta, hogy megmutassa ki is az úr a háznál.
Simán eljutottam X átszállással Brüsszelbe - eddig stimmelt volna a kívánságos dolog, ha visszafelé nem töltünk az autóban vagy huszonakárhány órát. Hóesés, maximális sebesség 80 km/h - úgy pár km erejéig az út elején, majd 50-60 km/h. Namármost Brüsszel innen 800 km.
Olyan fél 2 körül volt éjszaka, amikor mindketten úgy gondoltuk, hogy na most ebböl elég volt, és megálltunk az elsö adandó hotelnál. Úgy tekintem, hogy ez volt az évi rendes nyaralásunk. Még 250 km lett volna hátra, de akárhogy is számoltuk, az 5 óra utat jelentett volna még:-(
Ma mindenesetre az autópályáról jöttem dolgozni, úgy érzem magam, mintha másnapos lennék, remegnek a lábaim.
Idén már nem megyek a város határain kívül!
Simán eljutottam X átszállással Brüsszelbe - eddig stimmelt volna a kívánságos dolog, ha visszafelé nem töltünk az autóban vagy huszonakárhány órát. Hóesés, maximális sebesség 80 km/h - úgy pár km erejéig az út elején, majd 50-60 km/h. Namármost Brüsszel innen 800 km.
Olyan fél 2 körül volt éjszaka, amikor mindketten úgy gondoltuk, hogy na most ebböl elég volt, és megálltunk az elsö adandó hotelnál. Úgy tekintem, hogy ez volt az évi rendes nyaralásunk. Még 250 km lett volna hátra, de akárhogy is számoltuk, az 5 óra utat jelentett volna még:-(
Ma mindenesetre az autópályáról jöttem dolgozni, úgy érzem magam, mintha másnapos lennék, remegnek a lábaim.
Idén már nem megyek a város határain kívül!
Montag, 6. Dezember 2010
Film - Ich sehe den Mann deiner Träume/ You will meet a tall dark stranger
Woody Allen új filmje, melyet már hetekkel elöre vártunk. Ugyan nem volt rossz, de lassan mintha ismételné magát az öreg ... ez azonban mit sem változtat azon, hogy szeretjük a filmjeit:-)
Szivatnak ...
grrrrgggrrrahhhbrummmaaaa
kész vagyok.a brüsszeli bejegyzést újra kellett írnom, mert ki akartam jelölni valamit és ahelyett, hogy kijelölte volna, kitörölte. Már azon is jól felhúztam magam ... de az még mind semmi, mert épp most írtam egy másikat, és ezzel is ugyanez történt.
Van valakinek arról fogalma, hogy miért tünik el minden (és nem is lehet sehogy visszahozni), ha a shift+le nyíl kombinációt nyomom??
Normális esetben így lehet kijelölni. Most azóta próbálkoztam egy sort és úgy tünik, hogy azt csinálja, hogy kijelöli, aztán az utolsó sor után eltünteti az egészet. A google sem tünik segítökésznek az ügyben. Ez valami blogspot sajátosság? És amúgy is, miért nincs is vissza nyíl?
Mindenesetre nem vagyok képes ma még1x valamit is újra megírni ... csak tudatni akartam, hogy 16 óra utazás után megérkeztem (ha esetleg még az elözö bejegyzésböl nem lett volna világos), de többet ilyet nem csinálok! nem érte meg azt a cipö árát!
Brüsszel
Újra és újra beleszeretek ebbe a városba!
Minden alkalommal elvarázsol, magával ragad. Minden lépésnél meg kell állnom és rácsodálkoznom a másságára. Tetszenek a csupán 2-3 méter széles karcsú épületek, az emelkedös utcák, a sok téglafelület a házakon, a sarki "sajtozók", apró éttermek. Szeretem a sokszínüségét, soknyelvüségét, azt hogy olyan franciás, de mégsem francia.
Ámulatba ejt, felfedezö kisgyerekké tesz ...ahhhh, Brüsszel!
Koszos, kaotikus, szervezetlen, drága - mondják az itt élö barátaink.
De én nem élek itt! Én csak évente párszor belecsöppenek ebbe az elvarázsolt világba és élvezem, és hálás vagyok azért, hogy itt lehetek!
Remélem sokszor lesz még dolgunk egymással Brüsszel!
Minden alkalommal elvarázsol, magával ragad. Minden lépésnél meg kell állnom és rácsodálkoznom a másságára. Tetszenek a csupán 2-3 méter széles karcsú épületek, az emelkedös utcák, a sok téglafelület a házakon, a sarki "sajtozók", apró éttermek. Szeretem a sokszínüségét, soknyelvüségét, azt hogy olyan franciás, de mégsem francia.
Ámulatba ejt, felfedezö kisgyerekké tesz ...ahhhh, Brüsszel!
Koszos, kaotikus, szervezetlen, drága - mondják az itt élö barátaink.
De én nem élek itt! Én csak évente párszor belecsöppenek ebbe az elvarázsolt világba és élvezem, és hálás vagyok azért, hogy itt lehetek!
Remélem sokszor lesz még dolgunk egymással Brüsszel!
Freitag, 3. Dezember 2010
Én bízom ...
Én biz´isten bízom a "Német Állami Vasutakban"! (remélem hallják az érintettek, kimondom hangosan is)
Kedves Deutsche Bahn! Én most hétvégén hozzád fordulok és nem a Mikuláshoz! Kérlek, vigyél engem Brüsszelbe, méghozzá úgy, hogy ne kelljen mondjuk valami állomáson éjszakáznom! Köszönöm!:-)
Szorítsatok nekem, hogy ne essen a hó és ne legyen éppen vasárnap felsövezeték-szakadás, ugyanis nagy kalandra indulok. Miután nem vagyok hajlandó kifizetni egy nyavalyás vonatjegyért München-Brüsszel vonatkozásában 160€-ót, útra kelek a "szép hétvége- jegy" elnevezésü csodával, ami 37 €. Ezzel eljutok a határig, majd következö 19 €-ért tovább Brüsszelbe, azaz összesen 56€. (ja, és ezért még másik 4 ember is utazhatna velem együtt - valakinek kedve?? Jó buli lesz!)
Ugyan 160 €-ért ott lennék 6 óra alatt, így meg rázathatom magam 10-11 óra hosszat, de ér nekem annyit (pont kitelik belöle egy cipö:-) az a pár óra különbség.
Az egyetlen szépséghibája a dolgonak, hogy ezzel a jeggyel nem szállhatok fel IC/ICE-re, értsd 7, azaz hétszer kell átszállnom. Már az elsö késénél bukik szinte az egész terv.
Épp most lettem kész a B-C-D tervek felállításával, azaz teleírtam 2 db A4-es lapot a lehetséges késöbbi indulásokkal mind a 7 átszállóhelyre gondolva:-)
Remélem megértitek, miért kérem, hogy gondoljatok rám vasárnap! --- ne, állj! Ne is rám gondoljatok! Inkább küldjetek pozitív gondolathullámokat a vonatoknak és a nemhiába híressé vált német precizitásnak, pontosságnak!
Ui.: CSillu: 3 napig nem tudok súlyt mérni, ne nézd a blogom 2 óránként, nem lesz bejegyzés!:-).... ja és facebook-on sem leszek:-(
Ugyan 160 €-ért ott lennék 6 óra alatt, így meg rázathatom magam 10-11 óra hosszat, de ér nekem annyit (pont kitelik belöle egy cipö:-) az a pár óra különbség.
Az egyetlen szépséghibája a dolgonak, hogy ezzel a jeggyel nem szállhatok fel IC/ICE-re, értsd 7, azaz hétszer kell átszállnom. Már az elsö késénél bukik szinte az egész terv.
Épp most lettem kész a B-C-D tervek felállításával, azaz teleírtam 2 db A4-es lapot a lehetséges késöbbi indulásokkal mind a 7 átszállóhelyre gondolva:-)
Remélem megértitek, miért kérem, hogy gondoljatok rám vasárnap! --- ne, állj! Ne is rám gondoljatok! Inkább küldjetek pozitív gondolathullámokat a vonatoknak és a nemhiába híressé vált német precizitásnak, pontosságnak!
Ui.: CSillu: 3 napig nem tudok súlyt mérni, ne nézd a blogom 2 óránként, nem lesz bejegyzés!:-).... ja és facebook-on sem leszek:-(
A térdzokni
A harisnyát gyülölöm minden formájában, a most divatos leggingsekért (lásd: cicanadrág) meg nem vagyok hajlandó 10 €-ót kiadni, úgyhogy nem marad más: térdzokni.
De miért van az, hogy a huszadik térdzoknit veszem és hiába minden?
Egytöl egyig lecsúsznak a vádlimon.
Ezért ma reggel úgy döntöttem - többek között azon tény nyomására, hogy nem volt tiszta térdzokni a fiókban, kint pedig méteres hó - hogy kibabrálok én ezekkel a gonoszokkal! Valahol a szekrény legmélyén rakosgatok már évek óta egy lábszárvédö ilyen izét ... tudjátok, az a kötött csö. Na szóval jól kigondoltam, hogy minek nekem térdzokni, ha felvehetek egy rendes bokazoknit és felhúzhatom a lébszárvédöt?? Éééés, láss csodát, müködik! Nem csúszik le és még melegebb is, mint egy sima zokni. Söt, ezt még napközben, ha melege támadna a lábamnak, még könnyedén le is vehetem!
Éljenek a lábszárvédök!
Szívesen lophatjátok az ötletet -mert tuti, hogy nektek ez nem jutott eszetekbe, mert kicsit sem kézenfekvö!:-)
Egytöl egyig lecsúsznak a vádlimon.
Ezért ma reggel úgy döntöttem - többek között azon tény nyomására, hogy nem volt tiszta térdzokni a fiókban, kint pedig méteres hó - hogy kibabrálok én ezekkel a gonoszokkal! Valahol a szekrény legmélyén rakosgatok már évek óta egy lábszárvédö ilyen izét ... tudjátok, az a kötött csö. Na szóval jól kigondoltam, hogy minek nekem térdzokni, ha felvehetek egy rendes bokazoknit és felhúzhatom a lébszárvédöt?? Éééés, láss csodát, müködik! Nem csúszik le és még melegebb is, mint egy sima zokni. Söt, ezt még napközben, ha melege támadna a lábamnak, még könnyedén le is vehetem!
Éljenek a lábszárvédök!
Szívesen lophatjátok az ötletet -mert tuti, hogy nektek ez nem jutott eszetekbe, mert kicsit sem kézenfekvö!:-)
Donnerstag, 2. Dezember 2010
Önpusztítás
Rájöttem, hogy van bennem egy jó adag önpusztító hajlam.
Két konkrét eset van, amiböl erre következtetek.
1. képes vagyok olyan szinten össznyomkodni a fejemet, hogy utána legszívesebben sírva fakadnék, ha tükörbe nézek. Mikor leülök és belenézek a nagyítós tükörbe, olyan, mintha megbüvölne. Tudom, hogy nem kéne, tudom, hogy szörnyen fogok utána kinézni, de nem tudom abbahagyni.
Simán képes vagyok a semmiböl sebet csinálni, tüvel szúrkálni, összetörni a bört.
Mintha valami skizo lenne a fejemben, aki arra késztet, hogy rombolj!
2. evés/ivás: érzem, hogy tele a gyomrom, nem vagyok éhes, de eszek. Nem kívánom már azt a harmadik kávét, de mégis kell! Mintha az agyam parancsot adna ki, hogy tedd tönkre a testet.
Lehet az agyam nem szereti a testemet? Van valami hibás programozásom? A hardware vagy a sofware a felelös? Vagy ilyen mindenkinek van? (de akkor miért nem látom a Gábort soha a nagyítós tükröm elött üldögélni?)
Néha megijedek magamtól!
Két konkrét eset van, amiböl erre következtetek.
1. képes vagyok olyan szinten össznyomkodni a fejemet, hogy utána legszívesebben sírva fakadnék, ha tükörbe nézek. Mikor leülök és belenézek a nagyítós tükörbe, olyan, mintha megbüvölne. Tudom, hogy nem kéne, tudom, hogy szörnyen fogok utána kinézni, de nem tudom abbahagyni.
Simán képes vagyok a semmiböl sebet csinálni, tüvel szúrkálni, összetörni a bört.
Mintha valami skizo lenne a fejemben, aki arra késztet, hogy rombolj!
2. evés/ivás: érzem, hogy tele a gyomrom, nem vagyok éhes, de eszek. Nem kívánom már azt a harmadik kávét, de mégis kell! Mintha az agyam parancsot adna ki, hogy tedd tönkre a testet.
Lehet az agyam nem szereti a testemet? Van valami hibás programozásom? A hardware vagy a sofware a felelös? Vagy ilyen mindenkinek van? (de akkor miért nem látom a Gábort soha a nagyítós tükröm elött üldögélni?)
Néha megijedek magamtól!
Könyvtár
És igen, 8 év itt tartózkodás után, életemben elöször beíratkoztam Németországban a könyvtárba.
Mondhatni évek óta húzom-halasztom eme rendkívül idöigényes, azaz 5 perces dolgot. És még csak 3 éve ülök itt és bámulom az utca másik oldalán (mondjuk úgy 20 méterre tölem) az embereket, akik sorban állnak, hogy visszaadhassák/kivihessék könyveiket. És még csak 1 éve lakunk az új lakásban, ahol naponta elmegyek az ottani könyvtár kirakata elött.
De most sikerült!
Kaptam egy szép narancssárga müanyag kártyát, rajta a regisztrációs számommal, egy PIN kódot az online dolgokhoz (mert bizony, még olyat is lehet, hogy online lefoglalni vagy meghosszabbítani).
A néni kedvesen elmondta (és adott róla egy információs füzetecskét), hogy mit mennyi ideig lehet kikölcsönözni, mennyi idöre lehet meghosszabbítani, és még külön arra is felhívta a figyelmemet, hogy a DVD-ket nem lehet hosszabbítani!
Olyan jó érzés! Utoljára iskolás koromban jártam könyvtárba és imádtam.... ugyan mindig félve mentem, mert Marika néni, a könyvtáros rendszerint dorgálva fogadott, hogy már megint mennyit késtem!:-) És legtöbbször annyi könyvet válogattam össze, hogy nem bírtam velük hazamenni (akkor is szemben laktam a könyvtárral:-)
És ami még nagyon tetszik, hogy egész München területére érvényes, azaz 24 városi könyvtárba sétálhatok be vele. Ja, és csak 18 €-ba kerül egy évre!! És nem naptári évre kérem szépen, hanem 12 hónapra érvényes! Azaz nem vettek le most csak az 1 hónap kedvéért egy egész éves díjjal.
Máris keringenek a fejemben a végeláthatatan listák, hogy miket is fogok én kihozni. És adieu helyhiány a lakásban! Ezentúl nem kell évente egy új könyvespolcot venni.
Ez ma egy jó nap!
Mondhatni évek óta húzom-halasztom eme rendkívül idöigényes, azaz 5 perces dolgot. És még csak 3 éve ülök itt és bámulom az utca másik oldalán (mondjuk úgy 20 méterre tölem) az embereket, akik sorban állnak, hogy visszaadhassák/kivihessék könyveiket. És még csak 1 éve lakunk az új lakásban, ahol naponta elmegyek az ottani könyvtár kirakata elött.
De most sikerült!
Kaptam egy szép narancssárga müanyag kártyát, rajta a regisztrációs számommal, egy PIN kódot az online dolgokhoz (mert bizony, még olyat is lehet, hogy online lefoglalni vagy meghosszabbítani).
A néni kedvesen elmondta (és adott róla egy információs füzetecskét), hogy mit mennyi ideig lehet kikölcsönözni, mennyi idöre lehet meghosszabbítani, és még külön arra is felhívta a figyelmemet, hogy a DVD-ket nem lehet hosszabbítani!
Olyan jó érzés! Utoljára iskolás koromban jártam könyvtárba és imádtam.... ugyan mindig félve mentem, mert Marika néni, a könyvtáros rendszerint dorgálva fogadott, hogy már megint mennyit késtem!:-) És legtöbbször annyi könyvet válogattam össze, hogy nem bírtam velük hazamenni (akkor is szemben laktam a könyvtárral:-)
És ami még nagyon tetszik, hogy egész München területére érvényes, azaz 24 városi könyvtárba sétálhatok be vele. Ja, és csak 18 €-ba kerül egy évre!! És nem naptári évre kérem szépen, hanem 12 hónapra érvényes! Azaz nem vettek le most csak az 1 hónap kedvéért egy egész éves díjjal.
Máris keringenek a fejemben a végeláthatatan listák, hogy miket is fogok én kihozni. És adieu helyhiány a lakásban! Ezentúl nem kell évente egy új könyvespolcot venni.
Ez ma egy jó nap!
Abonnieren
Posts (Atom)