Utolsó tangó Párizsban

Utolsó tangó Párizsban - a film forgatókönyve

Egyik reggel a könyvespolc elött fel-le kószálva keresgéltem. Már igencsak késésben voltam, de könyv nélkül nem indulok el! Kb. 30-40 perc az út a munkába, nem hagyhatom veszni ezt az értékes idöt azzal, hogy csak bámulok ki a fejemen. Viszont az útközben olvasandó könyvek egyik kritériuma, hogy ne legyenek nehezek:-) Tudom, hülyeség, de ez van, nincs kedvem cipekedni (kivéve, ha olyanról van szó, amit nem lehet lerakni). Szóval szemem pásztáz, áldozatot keres, lecsap. Kicsi, könnyü, "klasszikus" - jó lesz, futás!

A filmet még sosem sikerült megnéznem (pedig gondolataim szerint beletartozik az alapmüveltségbe). De most, hogy olvastam a könyvet, nem is biztos, hogy meg szeretném nézni.
Számomra borzalmasan lehangoló, szürke, fejfájós. (Kapott infók alapján a film is.)

Történet röviden:
férfi, nö - találkozik tekintetük az utcán, mindketten albérletet keresnek. Véletlenül ugyanazt a lakást nézik meg, közben valahogy az ágyban kötnek ki. Nem cserélnek címet, nem tudják egymás nevét, csak szeretkeznek. Találkák rendszeressé válnak, de mindig csak arról szólnak, néha elég brutálisan is akár, és mindig csak a lakásban.
Lánynak egyébként van barátja, lassan a fejére nö ez a találkozósdi - ágyba bújósdi.
Éppen kapóra jön, hogy egyik alkalommal, mikor megy a lakásban, a férfi már nincs ott, kiköltözött. Lány szeretne a barátjával odaköltözni.
Újra utcai találka, férfi lassan kezd felengedni, esetleg mégiscsak lehetne ebböl több is. Felesége épp nemrég lett öngyilkos. Lánynak elege van, véget akar vetni a dolgonak, férfi erösködik, lány lelövi.

Hát ennyi a történet. Lehet mégiscsak meg kellene nézni a filmet, mert így olvasva semmi jó érzést nem hagyott maga után. Szürke. Komor. Aztán az is lehet, hogy csak nem elég fejlett az érzékem az ilyen típusú könyvekhez.

Ajánlom, mert alapmü (a film)
Nem ajánlom, ha kikapcsolódásra, szórakozásra vágysz.

Könyvek

Megszöktek a gondolataim, de úgy döntöttem, nem hagyom magam!
Ha már nem jut eszembe értelmes téma (azóta sem), akkor kénytelen vagyok valami mást kitalálni! És most rájöttem! Olvasónaplóként fogom használni a Blogomat.
Ebböl még az esetleges olvasóim (említett személyek száma jelenleg 1:-) is profitálhatnak. Hátha akad olyan olvasmány, amihez kedvet csinálok.
Már régen tervezgetem egy ilyen napló létrehozását, de eddig a percig nem találtam neki megfelelö keretet. Na majd most!
Igazából csak arról van szó, hogy elég sokat olvasok (legalábbis beképzelem magamnak), viszont az agyam egy szita. Vagy még rosszabb ... a szitán legalább a nagyobb darabok fennmaradnak. Nálam még ez sem igaz:-( Fekete lyuk a szürkeállományom.
De mostantól ez nem lesz gond, mert itt megörökítek minden olvasmányt, így bármikor emlékezhetek rá. Kitelepítem a memóriámat egy külsö adatbázisba.

Kellemes olvasást!