Kölcsönvett leírás:
Együtt éltünk. Együtt megyünk. Szerettünk titeket nagyon. Mami. Két ember, akik együtt öregedtek meg, elhatározza, hogy öngyilkos lesz. A férj halálos beteg, felesége képtelen nélküle élni. 1991 őszén, egy októberi vasárnapon véghez is viszik tervüket. Kutyájukat egy ismerősre bízzák, lakásukat szépen kitakarítják, becsomagolják a karácsonyi ajándékokat, mindent elrendeznek. Kéz a kézben megy Vera és István a halálba, végső megpecsételéseként egy különleges szerelemnek, mely az egész világot kizárta, a gyermekeiket is beleértve. Johanna Adorján, az unoka a történtek után 18 évvel tapintatosan és mélységes szeretettel próbálja rekonstruálni nagyszüleinek utolsó napját. S miközben így tesz, felidézi a magyar származású zsidó házaspár viszontagságokkal teli életét, az üldöztetések, a kommunista évek, 1956 sorsfordító eseményeit, majd emigrációjukat Dániába, ahol új életet kezdhettek. A mozaikszerűen kirajzolódó családtörténet arra is lehetőséget ad az írónőnek, hogy felkutassa saját gyökereit közelebb kerüljön magyar és zsidó származásához.
Saját vélemény: Furcsa hangulata van a könyvnek. Nem mondanám, hogy nem tudtam letenni, de azért annyira rossz sem volt. Egymást fejezetenként váltva két vonalon fut a cselekmény. Az egyik a öngyilkosság napjának rekonstrukciója az unoka elképzelése alapján, a másik a párhoz a háttértörténet, személyes és történelmi adatokkal. Nem lesz benne az elsö 100-ban, de jól elképzelhetö korleírások vannak benne. Kicsit tényleg furcsa volt olvasni, mert az elsö oldalak után lehetett tudni, hogy "mire megy ki" a történet ... hát, nem is tudom ...
