Egyre inkább az az érzésem, hogy ez létezik. Igenis felismerjük a földinket, az agyunk reagál az arcra/összképre.
Az már nem megy csodaszámba, hogy mondjuk 70%-os sikerrel kiszúrom a tömegböl, hogy ki kelet-európai/magyar, de ez, amit ma éreztem!
Délután egy magyar csapatnak tolmácsoltam egy elöadáson (6-8 fö) és egyfolytában az volt az érzésem, hogy ismerem öket. Egyiköjüknek sem volt "egyenarca", mégis mindöjük ismerösnek tünt. Furcsa.
Ami meg még viccesebb, hogy az egyik srác is úgy gondolta, hogy már találkoztunk. Ami elég valószínütlen, ö lévén kecskeméti, én meg debreceni és külföldön élö. ...
azóta is gondolkozom, hogy honnan ismerhettem volna öket!? ... de igazából tudom, hogy csak a génjeim, a közös tudat viccelödik velem.
