Tévedtem. (Mégiscsak vannak még csodák!) Kolléga valamivel késöbb, azaz két órával, ír, hogy akkor ö mostmár jobban van és elindul! (Hüüü, milyen kedves ez a fiú!)
Aztán ehhez képest 2 órával ide is ér és csodálkozó szemekkel néz rám, hogy én miért örjöngök.
Örjöngés: Hát még élsz??
Erre ö: hát meg kellett várni, hogy hasson a gyógyszer!
Én: Azért igazán szólhattál volna, mert én abból indulok ki, hogy ha te nekem azt írod, hogy hazaszaladsz bevenni egy gyógyszert, akkor legkésöbb 1 órán belül itt állszt vigyázban.
Ö: Ja! Hogy ö elfelejtette nekem megírni, hogy megvárja a hatást??
Én: Hát igen, csöppet elfelejtetted!
... de ennél a pontnál én már nem tudom, hogy sírjak vagy röhögjek. Úgyhogy hagyom az egészet! Ezt már elcsesztem az elején:-( Na de majd legközelebb!
(Viszont ma nincs önmarcangolás! - már ez is valami)
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen