Nem tudom honnan jönnek és miért pont akkor, amikor, de néha bevillannak dolgok az agyamba.
Régi dolgok, amik normálisan amúgy nem jutnak eszembe.
Például ma baktatok hazafelé, amikor egyszercsak látom magam 15 évesen, ahogy állok a fürdöszobában zárt ajtó mögött és borotválom a hajam. Na nem az egészet, csak alul. Ugyanis éppen Bonanza Banzai rajongó vagyok és az Ákosnak is így van, nekem is így kell. Lett is.
Akkor még volt elég hajam, hogy ezt ne lehessen észrevenni, ha leengedem. Egész sokáig húztam, mire anyukám felfedezte:-) Kicsit kiakadtak, de úgy saccolom amúgy jól szórakoztak rajtam. De én nagyon büszke voltam rá, mégha csak titokban is tudtam mutogatni.
Aztán közvetlen ezután a villanás után a következö. Vasárnap dél, család ül az asztal körül, ebéd. Egyszercsak közeledik valaki a kertkapu felé és bedob valamit a postaládába, majd távozik. Nahát ez a fiú nekem hozott szerelmes levelet. Ekkortájt is kb. 15 voltam, hát mondanom sem kell, hogy mennyire égett a fejem.
Elözö nap történt, hogy nagy rábeszélések árán hagytam magam hazakísérni a tinidiscóból. Kicsit sem tetszett a fiú (bocsi Szabi), de a kedves barátaim annyira gyözködtek, hogy milyen jó fej és nagyon tetszem neki! hát mit lehet tenni?! Máig meg van az a levél. Cuki volt, még fényképet is rakott magáról bele. Sajnos másnap el kellett keserítenem, mert megvallottam lelkem igazát, hogy én nem akarok töle semmit. Most ott van az iwiw ismeröseim között:-)
Szeretek ilyenkor ezekre gondolni. Istenem, de lüke voltam!
