Újra és újra rácsodálkozom, hogy miket tárolunk az agyunkban ...vagyis hogy az amit tárolunk, milyen reakciókat vált ki.
Épp a postára tartottam ma, mikor elhaladtam egy utcai virágárus mellett. Egy pillanatra 13 éves voltam és ott voltam a virágboltban, ahol Anyukám dolgozott. Imádom ezt a tömény virágillatot. Szerettem elmenni oda Anyukámhoz és ott tölteni suli után a fél délutánt, nézve, hogyan varázsol gyönyörü csokrokat.
Hány ilyen illatot tárol vajon az agyunk? Egyeseket fel tudok sorolni tudatosan, de milyen érdekes, amikor váratlanul jön elö valami.
Tudom pl., hogy a kotyogós kávéfözöben fött kávé illata mindig Apukámat és a hétvégéket juttatja eszembe. Ahogy félálomban fekszem az ágyban és beszáll a frissen kikotyogott kávé illata. Jó érzés volt tudni, hogy ott van a konyhában. Minden a helyén van a világban. (na erre bögés ....) Asszem a hétvégén veszek egy kotyogóst ... akarom azt az illatot!
Akkor ott van még a müncheni metrók illata. Ahhoz ugyan nem kötödik semmi konkrét élmény, de akkor is annyira egyedi és szeretem. Semelyik más város metrójában (ahol eddig jártam) nincs ilyen illat.
Aztán az egyes parfümök ... az olajos mühely szag, a konyhai vasárnapi ebéd ínycsiklandozó illatfelhöi, nyáron a napolaj ... stb.stb.
Éljen a szaglószervünk!
