Hogy is kezdjem, hol is kezdjem? Lámpaláz.
Akarom én ezt egyáltalán? Azért ez mégis egy borzalmasan intim dolog, megosztom a gondolataimat az olvasókkal. Na már ha lennének! És amúgy is kit érdekelnek a gondolataim?
.... amik persze most zavarukban el is szálltak.
Azaz se olvasó, se gondolat! Jól nézünk ki! Szerencsés kezdet!
Barátném aprópóján, aki szorgalmasan adja közre vicces/megható/érdekes írásait, gondolkodóba estem, hogy milyen jó is lenne, ha nekem is lenne egy ilyen BLOGOM.
Eddig nem foglalkoztam ilyesmivel, nem is olvastam blogokat.
Aztán mesél nekem az övéröl, én szorgalmasan olvasni kezdem, és este lefekvés után azon veszem észre magam, hogy fogalmazok. Kicsit olyan érzés volt, mint amikor a diplomamunkámat írtam, fekszem és egész bekezdésnyi, szuperül megfogalmazott dolog jut eszembe. Majd napokig kószálnak fejemben a témák: ez is milyen jó lenne, húúú erröl mindenféleképpen kell írni stb. (megj.: nincs hosszú ö és ü a billentyüzetemen)
Most pedig itt ülök, és mintha dolgozatot kellene írnom, még csak egy értelmes gondolatfoszlány sem ugrik be.... és egyébként is mennem kell dolgozni.
Isten hozta magamat a blogban! Szép napot mindenkinek!
