Montag, 29. November 2010

Fejes Endre: Jo estét nyár, jó estét szerelem

 

Egy szegény gyárimunkás fiú történe a hatvanas évekböl, aki görög követségi alkalmazottnak adva ki magát csábítja a nöket. Pár napig egy hónapban ö a sztár, drága éttermek, limuzin, luxus.
Mígcsaknem valóban szerelmes lesz az egyik "áldozatba" ...

Donnerstag, 25. November 2010

Mozdulj!

Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én manapság úgy érzem, hogy lemaradok a mindenféle technikai fejlesztésekröl. Hallottam már róla, hogy van olyan Nintendo játék, hogy X-Box meg Wii és társai, de besoroltam a"nekünk soha nem lesz ilyenünk, mert minek" kategóriába. Ugyanúgy, mint a navit is.

Mígcsaknem tizenéves unokahúgaim bemutatták a Wii Sports Balance-Board-jukat (ez úgy egy éve volt). Hihetetlen jól szórakoztunk és közben szinte észrevétlenül égettük a kalóriákat. Azóta is eszembe jut úgy havonta egy hétre, hogy kéne nekem egy olyan cucc. Lehet társaságban is használni, söt, úgy a legjobb! A lehetöségek tárháza, hogy mit csinálsz vele, majdhogynem kifogyhatatlan (ha vén pénzed új és új játékokat venni hozzá). Szóval dilemma ide- dilemma oda, eddig még nem szántam rá magam, hogy megvegyem.

Erre a héten átmegyünk az egyik ismerösékhez, akik vagy 2 hete próbálnak bennünet elcsábítani, hogy ugyan, nézzük már meg az új szerzeményüket. Na nézzük!
Szerzemény egy X-BOX Kinect nevezetü játék, amit most dobtak piacra és mondhatni, eddig nem látott határokat feszeget a számítógépes játékok között. Három kamera (infrasugár) veszi a tested és viszi át a mozgásokat a képernyöre. Hát nagyon vicces! De még az, hogy vicces, de hogy hogy leizzadtunk! Háromszor K.O.-ra ütöttek a boxban, egyszer megnyertem egy parti pinpongot, rugtam vagy ezer gólt, kivédtem 5000 labdát és és és ... nem is tudom, hogy mikor esett jól ennyire mozgás. Úgy emlékszem utoljára általános iskolában, amikor a fiúk ellen kosaraztunk. Egyszerüen élveztem! Nem akartam abba hagyni!

Namost. Ez a kütyüre össze-vissza vagy 400€-ba kerülne. Brutál sok. Ismerösék gyözködnek, hogy de képzeljem el, egy jó fitneszteremért is kiadok ennyit! Ebben talán igazuk is van, de 400 €?? Fúú, nem tudom. De van benne személyi tréner, aki összeállítja a programot, rádszól, ha nem jól csinálod, méri az elégetett kalóriákat .... 400 € ... Gáborral együtt is játszhatunk ... 400 € ... társaságot is lehet hívni és sportos partyt rendezni! ... 400 € ... de kell nekem .... megunod, nem fogod használni max 1-2 hétig! .... de akarom! .... ott fog porosodni! .... de ezzel sportolnék még többet! ... dehogy! ... de de de de... huhhhh

Dienstag, 23. November 2010

Gyerekképek

Miért van az, hogy bármely közösségi oldalt nézegetve rákattintok arra a gombra, hogy ismerösök új képei, vagy csak spontán be-bekukucskálok valakihez, akkor az esetek 90 %-ban gyerekeket látok??

Azt értem én, hogy az ember büszke a gyerköcre (és rendben is van így), hogy csodásnak, okosnak, szépnek látja az utódot ... de nem lehetne ezt más körökben kiélni? Pl. a Nagyszülök tuti szívesen végignéznek 1000 képet is a legdrágább unokáról.
Az is rendben van, hogy a korom, és ezáltal az ismeröseim kora alapján is, épp ott tartunk, hogy szaporodásnak indultunk.
De a közösségi oldalak azért vannak, hogy MI, azaz MI, és nem a gyerekünk tartsa a kapcsolatot a barátaival, hírt adjon Magáról. Mégha a Magáról-ban, a gyereke is benne van.

Úgy utálom, hogy kíváncsi lennék az emberekre, a barátaimra és ehelyett homokozó, tortát evö, síró, nevetö, menni tanuló kölköket látok! Félreértés ne essék, nem a gyerköcökkel van a bajom, szeretem én öket, és remélem nekem is lesz hozzájuk szerecsém, de egy szülö ne CSAK a gyereke által akarja már magát definiálni! Ha már bejelentkezik valahova, akkor legalább a képek fele (vagy legalább pár darab) legyen már magáról és ne csak a gyerekröl.

Nnaaa, ezt már régen le akartam írni!:-)

Sonntag, 21. November 2010

Klezmer


TEgnap este koncerten voltunk. Olyan szerencsések lehettünk, hogy meghallgathattuk a Maxwell Street Klezmer Band-et.

El voltam/vagyok varázsolva. Fantasztikus volt. Az énekesnö ámulatba ejtett. Az a hang, az a fellépés, az a temperamentum! Nem tudtam róla levenni a szemem. Molett hölgyike, aki a létezö legnagyobb magabiztossággal röpködött fel s´alá a színpadon, táncolt, pörögött-forgott.
Én is akarok olyan csillogó szoknyát, mint ami neki volt!

Anyukám a hegedüst fogadta örökbe, Gábor kedvence a klarinétos volt.

Nézzétek meg öket, ha tehetitek .. na persze csak, ha kicsit is szeretitek a klezmer zenét!

Freitag, 19. November 2010

Mozzanat

Reggeli készülödés közben megkérem Gábort, hogy rakja már be a könyvemet a táskámba, nehogy otthon hagyjam.

Gábor keres egy megfelelö használt papírlapot (mert mi annyira környezetbarátok vagyunk, hogy többször felhasználunk egy papírt!:-). Ollót fog, kiválasztja a papírlap azon részét, ahol nincs rajta semmi és precíz kézmuzdulatokkal kivág egy kis négyzetet, amit behelyez a könyvbe könyvjelzönek.

Olyan jó volt ezt végignézni. Olyan koncentrációval végezte, mintha valami mestermü készülne.
Az a mozzanat, ahogy kivágta, ahogy berakta a könyvbe! de nem csak úgy valahogy, hanem szakszerüen, pontosan beillesztve.

Legszívesebben bekeretezném azt a kis fecnit!:-)

Mittwoch, 17. November 2010

Umständlich verliebt - Love Happens

Teganp este munka után moziba mentünk Krisztikével és Istvánnal
Jobb volt, mint amire gondoltam. Eleve szkeptikusan indultunk neki a Jennifer Aniston miatt, de
végül kevésbé volt Hollywood, mint hittük - ami persze nem jelenti, azt, hogy nem az volt!:-)
"szokásos" szerelmes történet. Pont jó egy hétközbeni kikapcsolódásra.

Kezdeti méretek

Na kösse fel a gatyát, aki át akar ölelni!:-)

Derék a legvékonyabb helyen: 97 cm
Derék, ahol a nadrágot hordom, azaz kicsivel a köldök alatt: 109 cm
Csípö a legszélesebb helyen: 114 cm
Mell alatt: 96 cm
Mell: 111 cm
Comb: 66 cm
Kar: 34 cm
Vádli: 40 cm
Nyak: 38 cm (ha már a kezemben volt, mindent megmértem:-)

Hát akkor ebböl lesz mit eltüntetni!

Samstag, 13. November 2010

Vadállat rejtély megoldva

Na. Ma kissé késve értem be, mert a szomszéd néninek azonnali közlési ingere volt, miután összefutottunk a folyosón. És természetesen azt, amit fél perc alatt el lehetett volna mondani, kb. fél óráig regélte ... mi persze már fél lábbal az ajtóban, az órára pislogva, de azért kíváncsian. Mégiscsak a mi ügyünk is a vadállat.

Hát kérem szépen, mint kiderült a vadállat az a néni unokájának valami ismeröse, aki azt állítja, hogy kölcsön adott az ifjú hölgynek és azt a pénzt azóta sem látta újra. Hát ezért most ö úgy döntött, hogy meglakol a bünös.... és a nagymamája is. Ez úgy derült ki, hogy volt olyan hülye, hogy egyszer elfelejtette a mobilján a számot letiltani, amikor hívogatta a nénit. Néni belendül, visszahív, üzenetrögzítö bekapcs, telefon tulajdonosa illemtudóan nevét megnevezve értesít, hogy épp nem elérhetö!:-) Néni kombinál, érdekességképpen elmesél unokának (és mindenki másnak) a történetet, miután unoka tájékoztat, hogy hát azt az embert ö ismeri! söt! mi az hogy ismeri? az az ember öt is zaklatja! Halálfejes papírokat dobálva a postládájába és hasonló vicces dolgok. Néni mégegyszer felhív ember, megmondja neki magáét, azóta nyugi van.
Azért a biztonság kedvéért unoka feljelentést tett és ma a néni is épp a rendörségre tartott, hogy nehogy a rendörök lemaradjanak a történtekröl.

Én is így voltam ezzel, nehogy lemaradjatok életem fontos történéseiröl. Hát itt van, tessék! Fogyasszátok egészséggel.

Jódóga

Ma este egy kellemes kis belvárosi kávézóban ücsörögtünk Anyukámra várva, aki ma érkezett.
Elöttem egy kehely eperfagyi friss eperrel, kezemben egy jó kis könyv. Szemben Gábor, elötte úgyszintén egy színes fagyicsoda, ölében a laptop, amin az éves fényképalbumhoz rakosgatja a képeket ... Nyugalom, semmi dolgunk, élvezzük a pillanatot. Kell ennél több?

Istenem, de jó dolgunk is van! Köszönöm!:-)

Dienstag, 9. November 2010

Könyv: Robert Kiyosaki - Adósság-kalauz


Rájöttem, hogy jól kezelem a pénzügyeimet - amit persze eddig is tudtam!
Azért szeretem ezeket az okos könyvecskéket!:-) Kicsit felrázzák az ember agyát.

Egy átlagos lány

A közelmúltban megismerkedtünk egy leányzóval, aki 12 évig drogos volt. Na heroin nem volt a játékban, de minden más. Most 3 éve tiszta. Hihetetlen nyitottsággal áll az élethez, dolgozik magán folyamatosan, gondolkozik, fejlödik. Tetszik nekem.

Olyan érdekes öt hallgatni és rájönni, hogy ez a lány én is lehettem volna ... vagy bárki közülünk.
Eddig valami furcsak "állatfajnak" tekintettem a drogosokat, elöítélettel gondolva, hogy szegények biztos rossz családi körülmények közül jönnek, történt valami nagy törés az életükben stb. (nem velük szemben, hanem a körülményeikkel szemben voltak elöítéleteim)
Soha nem gondoltam komolyan bele, hogy drogossá válni manapság annyira egyszerü.

Ennek a lánynak nem voltak alkoholista szülei, nem verték, nem voltak az átlagnál szegényebbek, stb. Ez a lány egy a sok átlagos lány közül, hús és vér tinédszer volt, iskolába járt, pasizott, bulizott ... csak mindezt drogokkal.

Azt hiszem, eddig a Marson laktam. Mert igenis bármikor bárkivel megtörténhet bármi!

NEM

Szombaton magyar összeröffenésre voltunk hivatalosak, amit ismeröseink rendeztek egy magyar étteremben. Mint kiderült ez egy "árukapcsolásos" este, amiröl elfelejtettek szólni!
Mi nagy elánnal hívtunk társaságot, aztán csak gyöztünk égni.

DE! Hatalmas büszkeséggel közlöm, hogy NEM-et mondtam a biztosításos maminak!
Amikor odejött az asztalhoz és közölte, hogy akkor most fáradjunk át a másik terembe, mert ö elöadást tart, szeretné bemutatni a munkáját, én azt mondtam, hogy NEM. Meg vagyok szivatva, éhes vagyok, utálok minden biztosítási ügynököt, akkor nehogy már azzal töltsem a szombat estémet, hogy öt hallgatom!
Látnotok kellett volna a körülöttem ülök arcát.... és a mamiét is!

Hösnek éreztem magam! - én voltam az egyetlen, aki meg merte tenni!:-) Azóta hajlongva fogadnak a társaságban!:-)

(háttérinfó azoknak, akik nem ismernek: én vagyok az a hülye, aki mindenre igent mond, mindenkinek segít, mindenkit meghallgat stb. stb.- mégha egy csöpp kedve sincs hozzá)

Ünnepeljetek Feleim!:-)

A vadállat története folytatódik

Nahát idöközben kiderült - miután éjszaka közepén összefutottunk a szomszéd nénivel pizsamában, ö pongyolában, épp rohanva az folyosó ablakához, hogy esetleg látjuk a vadállatot:-) - hogy valószínü valaki pikkel említett pongyolás nénire. Ugyanis egy alkalmat leszámítva, amikor nálunk szorították be, minden alkalommal nála történik a csengetés. Ebben rendszer van! És azt is elmesélte, hogy névtelen telefonálói is vannak éjszakánként.

Kérdem én, kinek árt egy ilyen néni?? Merthogy az tény, hogy egy buzgómócsing, de azért összességében nem egy szörnyeteg. Ugyan mindent lát és hall és észlel a házban, de ennek azért meg vannak az elönyei is (azt is elmesélte, hogy egyszer a biciklitárolóban elkapott egy tolvajt éjszaka!)

Ma éjszaka 3-kor csinálták. Változatosak, a rugalmasságukra nem is panaszkodnék.
Néni tegnap volt a rendörségen, azt mondták neki, hogy fokozott figyelemmel fognak az utcán járörözni. Arra gondoltunk, hogy ha ma is lesz, akkor mi is bemegyünk, nehogy azt higgyék a rendörök, hogy a néni képzelödik, mondván már öreg és üldözési mániás.

Szorítsatok nekünk, hogy megunja a vadállat!

Samstag, 6. November 2010

A jó nö és egy vadállat

Jelentem, ma is jó nö vagyok!:-)

Az egyetlen baki, hogy fekete táskák vannak a szemem alatt, mert valami vadbarom azt játszotta az éjszaka (negyedjére kb. 1 hét alatt), hogy valamikor fél 2 körül, elkezd csengetni az egész házban és beszorítja valakinek a csengöjét, ami aztán addig bimm-bammol, amíg valaki le nem megy és kiszedi, amit beleszorítottak.
Namár most harmadjára is mi voltunk ezek a valakik. Egy alkalommal nálunk akasztotta ki, a másik háromszor a felettünk lévönél, aki épp nincs a lakásban, mert újítják.

Én nem tudom, hogy milyen emberek ezek. Már azon gondolkodtunk, miután nem tudtunk visszaaludni, hogy örszemet kellene állítani vagy beszólni a rendörségre, hogy figyeljék a házat.
Mert mi mást lehetne egy ilyennel csinálni? Van valami ötletetek?

Eleve nem tudom összerakni jólnevelt fejemben, hogy ki csinál ilyet. Ha valami gyerekes csíny lenne ... de melyik gyerek van az éjszaka közepén az utcán egyedül?? Ha meg felnött, akkor meg .... hát nem tudom tényleg.
Csak reménykedni tudok, hogy valamikor csak leáll, megunja.

Freitag, 5. November 2010

Egy régi kép

De régen is volt! Valamin nagyon nevettünk ... Csillu & Me.
Szeretem ezt a képet.

Jó nö

Biztos ismeritek ti is ezt az érzést, amikor úgy áll a hajatok, ahogy kell neki, jól áll a ruha, amit felvesztek aznap, lapos a hasatok és izmos a combotok és és és ...
Na ma ilyen napom van. Tetszik, amit a tükörben látok.
Ha érdekelnének, akkor az összes pasi itt feküdne a lábam elött, mindegyik megfordulna utánam és csak én kellenék nekik.:-)

Ma jó nö vagyok!:-)

ja és a nap a is süt, egy szál pólóban lehet lenni!
Na és este kiegészítésül egy kép a jó nöröl! - persze a fotó mutatta valóság kicsit más, mint a fejemben megszületett.


Mittwoch, 3. November 2010

Mozi: I Am Love

Nahát nekem igazán nagyon széles a befogadóképességem, de ez már túl volt a határon.
Lehet, hogy bunkó tudatlan filmnézö vagyok, de nem tudtam értékelni.

Így utólag már értem, hogy miért csak összesen 3 moziban játszották az egész városban.

Mozi: Wall Street - Geld schläft nicht

Kicsit unatkoztam alatta, de jól bemutatta, hogy mire képesek az emberek a pénz, a nyereség érdekében.