Történt, hogy pár napja a Luca írt egy "szakmai" bejegyzést a leállósáv romantikájáról ... és ha már olvas róla az ember leánya, akkor miért is ne akarná egyböl ki is próbálni?! Így esett, hogy pénteken lerobbantunk.
Szerintetek mi volt az egyetlen, ami kattogott a fejemben??
20 perc, 20 perc ... már csak 19...
Természetesen nagyon profin jártunk el - rendelkeztünk a belsö titkos infókkal: Vagányan magunkra szedtük a világítós mellényeket, háromszögeltünk, kimásztunk stb.... de én akkor is csak: 20 perc, 20 perc...
Szerencsére kiestünk a statisztikából. Másfél órát vártunk a mentésre (az autóklubos kólcenteres néni rosszul tájolt be mindket vagy 20 km-rel - de mire nem jó, ha van az ember fiának egy vadiúj internetes telekütyü google maps-szel a zsebében, és úgy 1 óra múlva eszébe is jut eme tény?!) Szóval túléltük!
Söt, az autóklub "várótermében" még egész jó kis társaság is összejött, pizzát rendeltünk, megdumáltuk az élet nagy dolgait ... aztán hazafuvaroztattunk kocsistól együtt:-) Az autómentösünk egy néni volt, aki kitartóan végigbeszélte a 3 órás utat.
Mindeme pozitív kicsengés ellenére sem szeretnék a közel- és távoljövöben ott állni még egyszer ezzel a gondolattal a fejemben:
20 perc.
1 Kommentar:
20 perc = 5 perc azonak, akik nem megfelelően járnak el, másfél óra azoknak, akik meg igen :)
ennek az átlaga a 20 perc.
nyugi :)
és örülök, hogy jól sült el
Kommentar veröffentlichen