A fürdöszobában lakik. A sógoromék fürdöszobájában. Úgy saccolom jól érzi ott magát. Jó tágas fürdöszoba. Világos is. Ablak is van. Több is. Külön kis világ van neki berendezve. A mosdókagyló szekrénye alatt, a WC mellett, a fürdökád mellett. Az ajtót csukni kell. Közlekedni csak csoszogva lehet lábemelés nélkül. Szereti aktívan tölteni az éjszakákat. Napközbem nem nagyon látni. Rendszeresen kakil. Ennek nyoma van. Van több háza is. Még lépcsöje is. Meg medencéje. Jellemzöen nem ez a természetes lakótere. Úgy gondolom, jobban szeretne valami zöld csempét. De mindig van kajája. Néha kirándultatják is a ház többi részébe. A színe aranybarna. Szereti, ha simogatják. Ö Eliz. Egy hörcsög.:-)
Dienstag, 1. März 2011
Vasárnap délutáni dialógus
G: Lusta vagyok?
L: Lusta vagy!
G: Akkor ne higgyem azt magamról, hogy szorgalmas vagyok?
L: Az ÖNámítás lenne!
G: Tegezhetsz nyugodtan!
L: Lusta vagy!
G: Akkor ne higgyem azt magamról, hogy szorgalmas vagyok?
L: Az ÖNámítás lenne!
G: Tegezhetsz nyugodtan!
Jajjj Luca, az a leállósáv!
Történt, hogy pár napja a Luca írt egy "szakmai" bejegyzést a leállósáv romantikájáról ... és ha már olvas róla az ember leánya, akkor miért is ne akarná egyböl ki is próbálni?! Így esett, hogy pénteken lerobbantunk.
Szerintetek mi volt az egyetlen, ami kattogott a fejemben??
20 perc, 20 perc ... már csak 19...
Természetesen nagyon profin jártunk el - rendelkeztünk a belsö titkos infókkal: Vagányan magunkra szedtük a világítós mellényeket, háromszögeltünk, kimásztunk stb.... de én akkor is csak: 20 perc, 20 perc...
Szerencsére kiestünk a statisztikából. Másfél órát vártunk a mentésre (az autóklubos kólcenteres néni rosszul tájolt be mindket vagy 20 km-rel - de mire nem jó, ha van az ember fiának egy vadiúj internetes telekütyü google maps-szel a zsebében, és úgy 1 óra múlva eszébe is jut eme tény?!) Szóval túléltük!
Söt, az autóklub "várótermében" még egész jó kis társaság is összejött, pizzát rendeltünk, megdumáltuk az élet nagy dolgait ... aztán hazafuvaroztattunk kocsistól együtt:-) Az autómentösünk egy néni volt, aki kitartóan végigbeszélte a 3 órás utat.
Mindeme pozitív kicsengés ellenére sem szeretnék a közel- és távoljövöben ott állni még egyszer ezzel a gondolattal a fejemben:
20 perc.
Szerintetek mi volt az egyetlen, ami kattogott a fejemben??
20 perc, 20 perc ... már csak 19...
Természetesen nagyon profin jártunk el - rendelkeztünk a belsö titkos infókkal: Vagányan magunkra szedtük a világítós mellényeket, háromszögeltünk, kimásztunk stb.... de én akkor is csak: 20 perc, 20 perc...
Szerencsére kiestünk a statisztikából. Másfél órát vártunk a mentésre (az autóklubos kólcenteres néni rosszul tájolt be mindket vagy 20 km-rel - de mire nem jó, ha van az ember fiának egy vadiúj internetes telekütyü google maps-szel a zsebében, és úgy 1 óra múlva eszébe is jut eme tény?!) Szóval túléltük!
Söt, az autóklub "várótermében" még egész jó kis társaság is összejött, pizzát rendeltünk, megdumáltuk az élet nagy dolgait ... aztán hazafuvaroztattunk kocsistól együtt:-) Az autómentösünk egy néni volt, aki kitartóan végigbeszélte a 3 órás utat.
Mindeme pozitív kicsengés ellenére sem szeretnék a közel- és távoljövöben ott állni még egyszer ezzel a gondolattal a fejemben:
20 perc.
Abonnieren
Posts (Atom)