Csodasál kettö

Köz(Luca)kívánatra

A sál/kesztyü mikor még a kirakati babát díszítették:

A sál/kesztyü rajtam, mikor a Weinhardt-ék közrefogtak:-)

Álom

Ma furcsa álmom volt. Az utóbbi idöben nem emlékszem annyira az álmaimra, de mikor ma felébredtem, ez ott volt. Lehet, hogy az Eat Pray Love könyv hatása, mindenesetre az volt az érzésem, hogy ez egy üzenetnek szánt álom.

Meditációs pózban ült egy alak (látni véltem, hogy egy kisfiú) és azt mondta, hogy eddig is minden rendben volt és jó volt, ezután is az lesz, nem kell aggódnom.
És mindeközben hihetetlen pozitív nyugalmat sugárzott magából.

Volt, ami volt, ma kevésbe aggódom a jövön, mint az elmúlt pár napban:-)

Elizabeth Gilbert: Eat Pray Love

A film nem volt egy nagy szám, de a könyv nagyon tetszett.

Igen, persze, kissé nöknek valóra sikeredett, de akkor is ...

Szeretem azt a gondolatot, hogy az írónö ezt valóban végig is csinálta.

Tetszik, hogy nem csak magából, hanem az általa megismert kultúrákból is sokat bemutat.

Aki még nem hallott volna róla: 30as csajszi, válás, tönkrement házasság után, magát, lelki békéjét keresve útnak indul. 1 évig van úton, 3 országban tartózkodik 4-4-4 hónapot: Olaszország, India, Indonézia (Bali).

Ma megyek a könyvtárba és kihozom a folytatását, kíváncsi vagyok.

Új állatfaj

Ma TAKAÍTOTTAM. Nagybetüvel. Gyülölöm, de gondoltam munkanélküliként megtehetem egyszer egy évben az embernek, hogy tiszta házzal várom haza:-)

Aztán a porszívózás közbeni-nagy-haragos eszmefuttatásaim közepette (a takarítónö az örület határást súrolja) arra jutottam, hogy szerintem ez a pormachka állat egy újkori faj. Próbálok visszagondolni a gyerekkoromra, de nem találom sem  a szókincsemben ezt a szót, hogy pormacska, sem a vizuális emlékeim között. (Lehet, hogy Anyukám sokkal többet takarított, mint manapság én?)

Szóamiszó, ezennel kéretem, hogy vegyék fel a legújabb kézi állathatározóba, mint új faj! Söt! Mint a legelterjedtebb új faj!
Elöre is köszönöm az illetékeseknek!

Vizuális szocializáció

Egyre inkább az az érzésem, hogy ez létezik. Igenis felismerjük a földinket, az agyunk reagál az arcra/összképre.

Az már nem megy csodaszámba, hogy mondjuk 70%-os sikerrel kiszúrom a tömegböl, hogy ki kelet-európai/magyar, de ez, amit ma éreztem!

Délután egy magyar csapatnak tolmácsoltam egy elöadáson (6-8 fö) és egyfolytában az volt az érzésem, hogy ismerem öket. Egyiköjüknek sem volt "egyenarca", mégis mindöjük ismerösnek tünt. Furcsa. 

Ami meg még viccesebb, hogy az egyik srác is úgy gondolta, hogy már találkoztunk. Ami elég valószínütlen, ö lévén kecskeméti, én meg debreceni és külföldön élö. ...

azóta is gondolkozom, hogy honnan ismerhettem volna öket!? ... de igazából tudom, hogy csak a génjeim, a közös tudat viccelödik velem.

Rejtö Jenö: A detektív, a cowboy és a légió

Három különálló történet. Nem rossz, de messze elmarad a (számomra) "klasszikus"  Rejtöktöl.

Film: Drei

Egy szörnyen szomorú film, amit vígjátéknak írtak ki, úgyhogy dupla csalódás volt.
Ellangyosodott kapcsolatban élö férfi és nö, akik "akaratukon kívül" szerelmesek lesznek egy másikba. Csak épp mindkettem ugyanabba a másikba.
Egy másik férfibe.

Gábor és a rendszeretet

Ez a pasi néha tényleg hihetetlen!

Mikor reggel elmentem otthonról még ott lógott a hálóban a szárítón a mosott ruha. Rohanás, káosz, nem volt idöm behajtani.
Aznap este vendégünk érkezett, Gábor nem akarta, hogy ott maradjon a szárító, ezért nekiállt napközben behajtogatni. Ezt rendszerint én szoktam csinálni - az egyetlen dolog a házimunkák közül, amit nem gyülölök tiszta szívemböl.
Szegény ember tudta, hogy azért vannak igényeim a hajtogatást illetön, ezért fogta és minden darabhoz kivett egy mintát a szekrényböl. Azokat szépen, óvatosan széthajtotta, közben memorizálta, hogy hogy volt összehajtva, majd ugyanúgy visszahajtotta a kivett és az épp megszáradt hacukát is!

Hát nekem ezen a szám is tátva maradt!