Fin

Jajj, de korán van és hideg ... de az utolsó olyan szombat, melyen dolgozok!:-)

- ma reggel ezzel kezdtem az elsö e-mail-emet a kolléganömnek.

És valóban, ha minden igaz, akkor a közeljövöben nincs szombati munka, nincs este 9-kor hazaérés és társaik. December 31-ig ki kell üríteni a boltot, bezárunk.

3 évet töltöttem a Retronál, számomra nem csak 2010-nek, hanem egy "életszakasznak" is vége lesz pár napon belül. Nem bánom. Elég volt. Sajnálom a kihasználatlan potenciált, amit ez a cég magában rejt, sajnálom, hogy itt kell hagyjam ezt a városrészt (habár ezt ki tudja?), sajnálom a kedves törzsvásárlókat, de tudom, hogy jobb lesz.

Ez nem volt az álmaim munkahelye, mégha "fönök" is voltam és viszonylag szabadon garázdálkodhattam.

Voltak hónapok, amikor heti 60 órában kellett itt talpalnom, de cserébe máskor nyugodtan kiszaladhattam megebédelni Gáborral, inni egy kávét a barátnömmmel, bevásárolni, és én mondtam meg, hogy mikor megyek szabira (ami nem volt kevés). Sokat tanultam, igaz a vezetési "gyengeségeimen" még van mit dolgozni. Sokat bosszankodtam, de hol az a munkahely, ahol ez ne így lenne?! Sok kedves embert ismertem meg, a többi egýeb kategóriába sorolható meg kit érdekel?

Összességében nem volt rossz idöszak, de érzem, hogy még jobb jön. Fogom a pozitív hullámokat!

Egyelöre fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni, de leginkább azt nem tudom, hogy mit is szeretnék csinálni.

Kellene valami irány, valami terv ... vagy hagyatkozzak a jól bevált sodortatom magam a sorssal módszeremre? Azt mondják nem, hogy az út a lényeg, és nem a cél? Ezek alapján bármerre indulhatok.

Alapvetöen úgyis tudom, hogy egy szerencsejancsi vagyok - maradjunk is ennyiben!:-)

Rejtö

"Nem érdemes folytatni ...
Ez a két ember rajtaütésszerüen egymásnak ítéltetett. A sorsnak az a statáriális eljárása, amelyet szerencsének neveznek, az a mitikus elem, amely, ha két idegen embernek egy közös helyzetében megjelenik, úgy egymáshoz kényszeríti öket, azzal az ellenállhatatlan teremtö müfajjal, mely a mese és a metafizika közötti átmenetében a legparancsolóbb, és úgy hívják, hogy legenda, most teljessé tette a közösségüket."

Olyan régen olvastam Rejtöt, hogy már el is felejtettem a zsenialitását.

2010 á la Facebook

Csak mert ez úgy tetszett, és a végét (ENDE) nem lehetett volna ennél jobban kitalálni sem:-)

Humor á la fáradt Gábor

Romantika.
Ha nem becézzük, akkor Romantal!

Párbeszéd

Lina: Kata, mennyi idö után kezd el végre HATNI ez a vitamin?

Kata: HÁT, olyan HAT HÉT!?!

Gábor: HAT HÉT HIT?

Dirk Wittenborn: Unter Wilden (Vadak között)

Egy drogos anyával élö 15 éves fiú története, aki belecsöppen a társadalom felsöbb köreibe.

Kíváncsi lennék rá, hogy tényleg így élnek-e ezek a gazdag családok, ahogy azt a könyv bemutatja.

Hazugságok, gyilkosságok, drog - mindez jól eltakarva a csodás külsöségek, a pénz segítségével.
Persze kivételek mindenhol vannak, ahogy ebben a regényben is.

Helyesbítés

Kedves Mikulás!

Bocsáss meg a tegnapi bejegyzésemért, közben rájöttem, hogy természetesen nem te voltál a hibás!
Ott van a kutya elásva, hogy én nem is neked címeztem a levelem, hanem a Deutsche Bahn-nak.
Így honnan tudhattad volna, hogy mi a szitu?!

Hüséges csodálód, Lina

Félreértés

Szerintem engem a Mikulás félreértett ... vagy valami jó poénnak szánta, hogy megmutassa ki is az úr a háznál.

Simán eljutottam X átszállással Brüsszelbe - eddig stimmelt volna a kívánságos dolog, ha visszafelé nem töltünk az autóban vagy huszonakárhány órát. Hóesés, maximális sebesség 80 km/h - úgy pár km erejéig az út elején, majd 50-60 km/h. Namármost Brüsszel innen 800 km.
Olyan fél 2 körül volt éjszaka, amikor mindketten úgy gondoltuk, hogy na most ebböl elég volt, és megálltunk az elsö adandó hotelnál. Úgy tekintem, hogy ez volt az évi rendes nyaralásunk. Még 250 km lett volna hátra, de akárhogy is számoltuk, az 5 óra utat jelentett volna még:-(

Ma mindenesetre az autópályáról jöttem dolgozni, úgy érzem magam, mintha másnapos lennék, remegnek a lábaim.

Idén már nem megyek a város határain kívül!

Film - Ich sehe den Mann deiner Träume/ You will meet a tall dark stranger

Woody Allen új filmje, melyet már hetekkel elöre vártunk. Ugyan nem volt rossz, de lassan mintha ismételné magát az öreg ... ez azonban mit sem változtat azon, hogy szeretjük a filmjeit:-)

Litman-Oman: Beszélgetések milliomosokkal

Azt hiszem a címe mindent elárul ...

Szivatnak ...

grrrrgggrrrahhhbrummmaaaa

kész vagyok.

a brüsszeli bejegyzést újra kellett írnom, mert ki akartam jelölni valamit és ahelyett, hogy kijelölte volna, kitörölte. Már azon is jól felhúztam magam ... de az még mind semmi, mert épp most írtam egy másikat, és ezzel is ugyanez történt.

Van valakinek arról fogalma, hogy miért tünik el minden (és nem is lehet sehogy visszahozni), ha a shift+le nyíl kombinációt nyomom??

Normális esetben így lehet kijelölni. Most azóta próbálkoztam egy sort és úgy tünik, hogy azt csinálja, hogy kijelöli, aztán az utolsó sor után eltünteti az egészet. A google sem tünik segítökésznek az ügyben. Ez valami blogspot sajátosság? És amúgy is, miért nincs is vissza nyíl?

Mindenesetre nem vagyok képes ma még1x valamit is újra megírni ... csak tudatni akartam, hogy 16 óra utazás után megérkeztem (ha esetleg még az elözö bejegyzésböl nem lett volna világos), de többet ilyet nem csinálok! nem érte meg azt a cipö árát!

Brüsszel

Újra és újra beleszeretek ebbe a városba!
Minden alkalommal elvarázsol, magával ragad. Minden lépésnél meg kell állnom és rácsodálkoznom a másságára. Tetszenek a csupán 2-3 méter széles karcsú épületek, az emelkedös utcák, a sok téglafelület a házakon, a sarki "sajtozók", apró éttermek. Szeretem a sokszínüségét, soknyelvüségét, azt hogy olyan franciás, de mégsem francia.
Ámulatba ejt, felfedezö kisgyerekké tesz ...ahhhh, Brüsszel!

Koszos, kaotikus, szervezetlen, drága - mondják az itt élö barátaink.
De én nem élek itt! Én csak évente párszor belecsöppenek ebbe az elvarázsolt világba és élvezem, és hálás vagyok azért, hogy itt lehetek!
Remélem sokszor lesz még dolgunk egymással Brüsszel!

Én bízom ...

Én biz´isten bízom a "Német Állami Vasutakban"! (remélem hallják az érintettek, kimondom hangosan is)

Kedves Deutsche Bahn! Én most hétvégén hozzád fordulok és nem a Mikuláshoz! Kérlek, vigyél engem Brüsszelbe, méghozzá úgy, hogy ne kelljen mondjuk valami állomáson éjszakáznom! Köszönöm!:-)

Szorítsatok nekem, hogy ne essen a hó és ne legyen éppen vasárnap felsövezeték-szakadás, ugyanis nagy kalandra indulok. Miután nem vagyok hajlandó kifizetni egy nyavalyás vonatjegyért München-Brüsszel vonatkozásában 160€-ót, útra kelek a "szép hétvége- jegy" elnevezésü csodával, ami 37 €. Ezzel eljutok a határig, majd következö 19 €-ért tovább Brüsszelbe, azaz összesen 56€. (ja, és ezért még másik 4 ember is utazhatna velem együtt - valakinek kedve?? Jó buli lesz!)
Ugyan 160 €-ért ott lennék 6 óra alatt, így meg rázathatom magam 10-11 óra hosszat, de ér nekem annyit (pont kitelik belöle egy cipö:-) az a pár óra különbség.

Az egyetlen szépséghibája a dolgonak, hogy ezzel a jeggyel nem szállhatok fel IC/ICE-re, értsd 7, azaz hétszer kell átszállnom. Már az elsö késénél bukik szinte az egész terv.
Épp most lettem kész a B-C-D tervek felállításával, azaz teleírtam 2 db A4-es lapot a lehetséges késöbbi indulásokkal mind a 7 átszállóhelyre gondolva:-)

Remélem megértitek, miért kérem, hogy gondoljatok rám vasárnap! --- ne, állj! Ne is rám gondoljatok! Inkább küldjetek pozitív gondolathullámokat a vonatoknak és a nemhiába híressé vált német precizitásnak, pontosságnak!



Ui.: CSillu: 3 napig nem tudok súlyt mérni, ne nézd a blogom 2 óránként, nem lesz bejegyzés!:-).... ja és facebook-on sem leszek:-(

A térdzokni

A harisnyát gyülölöm minden formájában, a most divatos leggingsekért (lásd: cicanadrág) meg nem vagyok hajlandó 10 €-ót kiadni, úgyhogy nem marad más: térdzokni.

De miért van az, hogy a huszadik térdzoknit veszem és hiába minden?
Egytöl egyig lecsúsznak a vádlimon.

Ezért ma reggel úgy döntöttem - többek között azon tény nyomására, hogy nem volt tiszta térdzokni a fiókban, kint pedig méteres hó - hogy kibabrálok én ezekkel a gonoszokkal! Valahol a szekrény legmélyén rakosgatok már évek óta egy lábszárvédö ilyen izét ... tudjátok, az a kötött csö. Na szóval jól kigondoltam, hogy minek nekem térdzokni, ha felvehetek egy rendes bokazoknit és felhúzhatom a lébszárvédöt?? Éééés, láss csodát, müködik! Nem csúszik le és még melegebb is, mint egy sima zokni. Söt, ezt még napközben, ha melege támadna a lábamnak, még könnyedén le is vehetem!

Éljenek a lábszárvédök!
Szívesen lophatjátok az ötletet -mert tuti, hogy nektek ez nem jutott eszetekbe, mert kicsit sem kézenfekvö!:-)

Önpusztítás

Rájöttem, hogy van bennem egy jó adag önpusztító hajlam.
Két konkrét eset van, amiböl erre következtetek.

1. képes vagyok olyan szinten össznyomkodni a fejemet, hogy utána legszívesebben sírva fakadnék, ha tükörbe nézek. Mikor leülök és belenézek a nagyítós tükörbe, olyan, mintha megbüvölne. Tudom, hogy nem kéne, tudom, hogy szörnyen fogok utána kinézni, de nem tudom abbahagyni.
Simán képes vagyok a semmiböl sebet csinálni, tüvel szúrkálni, összetörni a bört.
Mintha valami skizo lenne a fejemben, aki arra késztet, hogy rombolj!

2. evés/ivás: érzem, hogy tele a gyomrom, nem vagyok éhes, de eszek. Nem kívánom már azt a harmadik kávét, de mégis kell! Mintha az agyam parancsot adna ki, hogy tedd tönkre a testet.

Lehet az agyam nem szereti a testemet? Van valami hibás programozásom? A hardware vagy a sofware a felelös? Vagy ilyen mindenkinek van? (de akkor miért nem látom a Gábort soha a nagyítós tükröm elött üldögélni?)

Néha megijedek magamtól!

Könyvtár

És igen, 8 év itt tartózkodás után, életemben elöször beíratkoztam Németországban a könyvtárba.
Mondhatni évek óta húzom-halasztom eme rendkívül idöigényes, azaz 5 perces dolgot. És még csak 3 éve ülök itt és bámulom az utca másik oldalán (mondjuk úgy 20 méterre tölem) az embereket, akik sorban állnak, hogy visszaadhassák/kivihessék könyveiket. És még csak 1 éve lakunk az új lakásban, ahol naponta elmegyek az ottani könyvtár kirakata elött.

De most sikerült!

Kaptam egy szép narancssárga müanyag kártyát, rajta a regisztrációs számommal, egy PIN kódot az online dolgokhoz (mert bizony, még olyat is lehet, hogy online lefoglalni vagy meghosszabbítani).
A néni kedvesen elmondta (és adott róla egy információs füzetecskét), hogy mit mennyi ideig lehet kikölcsönözni, mennyi idöre lehet meghosszabbítani, és még külön arra is felhívta a figyelmemet, hogy a DVD-ket nem lehet hosszabbítani!

Olyan jó érzés! Utoljára iskolás koromban jártam könyvtárba és imádtam.... ugyan mindig félve mentem, mert Marika néni, a könyvtáros rendszerint dorgálva fogadott, hogy már megint mennyit késtem!:-) És legtöbbször annyi könyvet válogattam össze, hogy nem bírtam velük hazamenni (akkor is szemben laktam a könyvtárral:-)

És ami még nagyon tetszik, hogy egész München területére érvényes, azaz 24 városi könyvtárba sétálhatok be vele. Ja, és csak 18 €-ba kerül egy évre!! És nem naptári évre kérem szépen, hanem 12 hónapra érvényes! Azaz nem vettek le most csak az 1 hónap kedvéért egy egész éves díjjal.

Máris keringenek a fejemben a végeláthatatan listák, hogy miket is fogok én kihozni. És adieu helyhiány a lakásban! Ezentúl nem kell évente egy új könyvespolcot venni.

Ez ma egy jó nap!

Fejes Endre: Jo estét nyár, jó estét szerelem

 

Egy szegény gyárimunkás fiú történe a hatvanas évekböl, aki görög követségi alkalmazottnak adva ki magát csábítja a nöket. Pár napig egy hónapban ö a sztár, drága éttermek, limuzin, luxus.
Mígcsaknem valóban szerelmes lesz az egyik "áldozatba" ...

Mozdulj!

Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én manapság úgy érzem, hogy lemaradok a mindenféle technikai fejlesztésekröl. Hallottam már róla, hogy van olyan Nintendo játék, hogy X-Box meg Wii és társai, de besoroltam a"nekünk soha nem lesz ilyenünk, mert minek" kategóriába. Ugyanúgy, mint a navit is.

Mígcsaknem tizenéves unokahúgaim bemutatták a Wii Sports Balance-Board-jukat (ez úgy egy éve volt). Hihetetlen jól szórakoztunk és közben szinte észrevétlenül égettük a kalóriákat. Azóta is eszembe jut úgy havonta egy hétre, hogy kéne nekem egy olyan cucc. Lehet társaságban is használni, söt, úgy a legjobb! A lehetöségek tárháza, hogy mit csinálsz vele, majdhogynem kifogyhatatlan (ha vén pénzed új és új játékokat venni hozzá). Szóval dilemma ide- dilemma oda, eddig még nem szántam rá magam, hogy megvegyem.

Erre a héten átmegyünk az egyik ismerösékhez, akik vagy 2 hete próbálnak bennünet elcsábítani, hogy ugyan, nézzük már meg az új szerzeményüket. Na nézzük!
Szerzemény egy X-BOX Kinect nevezetü játék, amit most dobtak piacra és mondhatni, eddig nem látott határokat feszeget a számítógépes játékok között. Három kamera (infrasugár) veszi a tested és viszi át a mozgásokat a képernyöre. Hát nagyon vicces! De még az, hogy vicces, de hogy hogy leizzadtunk! Háromszor K.O.-ra ütöttek a boxban, egyszer megnyertem egy parti pinpongot, rugtam vagy ezer gólt, kivédtem 5000 labdát és és és ... nem is tudom, hogy mikor esett jól ennyire mozgás. Úgy emlékszem utoljára általános iskolában, amikor a fiúk ellen kosaraztunk. Egyszerüen élveztem! Nem akartam abba hagyni!

Namost. Ez a kütyüre össze-vissza vagy 400€-ba kerülne. Brutál sok. Ismerösék gyözködnek, hogy de képzeljem el, egy jó fitneszteremért is kiadok ennyit! Ebben talán igazuk is van, de 400 €?? Fúú, nem tudom. De van benne személyi tréner, aki összeállítja a programot, rádszól, ha nem jól csinálod, méri az elégetett kalóriákat .... 400 € ... Gáborral együtt is játszhatunk ... 400 € ... társaságot is lehet hívni és sportos partyt rendezni! ... 400 € ... de kell nekem .... megunod, nem fogod használni max 1-2 hétig! .... de akarom! .... ott fog porosodni! .... de ezzel sportolnék még többet! ... dehogy! ... de de de de... huhhhh

Gyerekképek

Miért van az, hogy bármely közösségi oldalt nézegetve rákattintok arra a gombra, hogy ismerösök új képei, vagy csak spontán be-bekukucskálok valakihez, akkor az esetek 90 %-ban gyerekeket látok??

Azt értem én, hogy az ember büszke a gyerköcre (és rendben is van így), hogy csodásnak, okosnak, szépnek látja az utódot ... de nem lehetne ezt más körökben kiélni? Pl. a Nagyszülök tuti szívesen végignéznek 1000 képet is a legdrágább unokáról.
Az is rendben van, hogy a korom, és ezáltal az ismeröseim kora alapján is, épp ott tartunk, hogy szaporodásnak indultunk.
De a közösségi oldalak azért vannak, hogy MI, azaz MI, és nem a gyerekünk tartsa a kapcsolatot a barátaival, hírt adjon Magáról. Mégha a Magáról-ban, a gyereke is benne van.

Úgy utálom, hogy kíváncsi lennék az emberekre, a barátaimra és ehelyett homokozó, tortát evö, síró, nevetö, menni tanuló kölköket látok! Félreértés ne essék, nem a gyerköcökkel van a bajom, szeretem én öket, és remélem nekem is lesz hozzájuk szerecsém, de egy szülö ne CSAK a gyereke által akarja már magát definiálni! Ha már bejelentkezik valahova, akkor legalább a képek fele (vagy legalább pár darab) legyen már magáról és ne csak a gyerekröl.

Nnaaa, ezt már régen le akartam írni!:-)

Klezmer

TEgnap este koncerten voltunk. Olyan szerencsések lehettünk, hogy meghallgathattuk a Maxwell Street Klezmer Band-et.

El voltam/vagyok varázsolva. Fantasztikus volt. Az énekesnö ámulatba ejtett. Az a hang, az a fellépés, az a temperamentum! Nem tudtam róla levenni a szemem. Molett hölgyike, aki a létezö legnagyobb magabiztossággal röpködött fel s´alá a színpadon, táncolt, pörögött-forgott.
Én is akarok olyan csillogó szoknyát, mint ami neki volt!

Anyukám a hegedüst fogadta örökbe, Gábor kedvence a klarinétos volt.

Nézzétek meg öket, ha tehetitek .. na persze csak, ha kicsit is szeretitek a klezmer zenét!

Mozzanat

Reggeli készülödés közben megkérem Gábort, hogy rakja már be a könyvemet a táskámba, nehogy otthon hagyjam.

Gábor keres egy megfelelö használt papírlapot (mert mi annyira környezetbarátok vagyunk, hogy többször felhasználunk egy papírt!:-). Ollót fog, kiválasztja a papírlap azon részét, ahol nincs rajta semmi és precíz kézmuzdulatokkal kivág egy kis négyzetet, amit behelyez a könyvbe könyvjelzönek.

Olyan jó volt ezt végignézni. Olyan koncentrációval végezte, mintha valami mestermü készülne.
Az a mozzanat, ahogy kivágta, ahogy berakta a könyvbe! de nem csak úgy valahogy, hanem szakszerüen, pontosan beillesztve.

Legszívesebben bekeretezném azt a kis fecnit!:-)

Umständlich verliebt - Love Happens

Teganp este munka után moziba mentünk Krisztikével és Istvánnal
Jobb volt, mint amire gondoltam. Eleve szkeptikusan indultunk neki a Jennifer Aniston miatt, de
végül kevésbé volt Hollywood, mint hittük - ami persze nem jelenti, azt, hogy nem az volt!:-)
"szokásos" szerelmes történet. Pont jó egy hétközbeni kikapcsolódásra.

Kezdeti méretek

Na kösse fel a gatyát, aki át akar ölelni!:-)

Derék a legvékonyabb helyen: 97 cm
Derék, ahol a nadrágot hordom, azaz kicsivel a köldök alatt: 109 cm
Csípö a legszélesebb helyen: 114 cm
Mell alatt: 96 cm
Mell: 111 cm
Comb: 66 cm
Kar: 34 cm
Vádli: 40 cm
Nyak: 38 cm (ha már a kezemben volt, mindent megmértem:-)

Hát akkor ebböl lesz mit eltüntetni!

Vadállat rejtély megoldva

Na. Ma kissé késve értem be, mert a szomszéd néninek azonnali közlési ingere volt, miután összefutottunk a folyosón. És természetesen azt, amit fél perc alatt el lehetett volna mondani, kb. fél óráig regélte ... mi persze már fél lábbal az ajtóban, az órára pislogva, de azért kíváncsian. Mégiscsak a mi ügyünk is a vadállat.

Hát kérem szépen, mint kiderült a vadállat az a néni unokájának valami ismeröse, aki azt állítja, hogy kölcsön adott az ifjú hölgynek és azt a pénzt azóta sem látta újra. Hát ezért most ö úgy döntött, hogy meglakol a bünös.... és a nagymamája is. Ez úgy derült ki, hogy volt olyan hülye, hogy egyszer elfelejtette a mobilján a számot letiltani, amikor hívogatta a nénit. Néni belendül, visszahív, üzenetrögzítö bekapcs, telefon tulajdonosa illemtudóan nevét megnevezve értesít, hogy épp nem elérhetö!:-) Néni kombinál, érdekességképpen elmesél unokának (és mindenki másnak) a történetet, miután unoka tájékoztat, hogy hát azt az embert ö ismeri! söt! mi az hogy ismeri? az az ember öt is zaklatja! Halálfejes papírokat dobálva a postládájába és hasonló vicces dolgok. Néni mégegyszer felhív ember, megmondja neki magáét, azóta nyugi van.
Azért a biztonság kedvéért unoka feljelentést tett és ma a néni is épp a rendörségre tartott, hogy nehogy a rendörök lemaradjanak a történtekröl.

Én is így voltam ezzel, nehogy lemaradjatok életem fontos történéseiröl. Hát itt van, tessék! Fogyasszátok egészséggel.

Jódóga

Ma este egy kellemes kis belvárosi kávézóban ücsörögtünk Anyukámra várva, aki ma érkezett.
Elöttem egy kehely eperfagyi friss eperrel, kezemben egy jó kis könyv. Szemben Gábor, elötte úgyszintén egy színes fagyicsoda, ölében a laptop, amin az éves fényképalbumhoz rakosgatja a képeket ... Nyugalom, semmi dolgunk, élvezzük a pillanatot. Kell ennél több?

Istenem, de jó dolgunk is van! Köszönöm!:-)

MI

Két kedvenc képem rólunk:-)

Könyv: Robert Kiyosaki - Adósság-kalauz

Rájöttem, hogy jól kezelem a pénzügyeimet - amit persze eddig is tudtam!
Azért szeretem ezeket az okos könyvecskéket!:-) Kicsit felrázzák az ember agyát.

Egy átlagos lány

A közelmúltban megismerkedtünk egy leányzóval, aki 12 évig drogos volt. Na heroin nem volt a játékban, de minden más. Most 3 éve tiszta. Hihetetlen nyitottsággal áll az élethez, dolgozik magán folyamatosan, gondolkozik, fejlödik. Tetszik nekem.

Olyan érdekes öt hallgatni és rájönni, hogy ez a lány én is lehettem volna ... vagy bárki közülünk.
Eddig valami furcsak "állatfajnak" tekintettem a drogosokat, elöítélettel gondolva, hogy szegények biztos rossz családi körülmények közül jönnek, történt valami nagy törés az életükben stb. (nem velük szemben, hanem a körülményeikkel szemben voltak elöítéleteim)
Soha nem gondoltam komolyan bele, hogy drogossá válni manapság annyira egyszerü.

Ennek a lánynak nem voltak alkoholista szülei, nem verték, nem voltak az átlagnál szegényebbek, stb. Ez a lány egy a sok átlagos lány közül, hús és vér tinédszer volt, iskolába járt, pasizott, bulizott ... csak mindezt drogokkal.

Azt hiszem, eddig a Marson laktam. Mert igenis bármikor bárkivel megtörténhet bármi!

NEM

Szombaton magyar összeröffenésre voltunk hivatalosak, amit ismeröseink rendeztek egy magyar étteremben. Mint kiderült ez egy "árukapcsolásos" este, amiröl elfelejtettek szólni!
Mi nagy elánnal hívtunk társaságot, aztán csak gyöztünk égni.

DE! Hatalmas büszkeséggel közlöm, hogy NEM-et mondtam a biztosításos maminak!
Amikor odejött az asztalhoz és közölte, hogy akkor most fáradjunk át a másik terembe, mert ö elöadást tart, szeretné bemutatni a munkáját, én azt mondtam, hogy NEM. Meg vagyok szivatva, éhes vagyok, utálok minden biztosítási ügynököt, akkor nehogy már azzal töltsem a szombat estémet, hogy öt hallgatom!
Látnotok kellett volna a körülöttem ülök arcát.... és a mamiét is!

Hösnek éreztem magam! - én voltam az egyetlen, aki meg merte tenni!:-) Azóta hajlongva fogadnak a társaságban!:-)

(háttérinfó azoknak, akik nem ismernek: én vagyok az a hülye, aki mindenre igent mond, mindenkinek segít, mindenkit meghallgat stb. stb.- mégha egy csöpp kedve sincs hozzá)

Ünnepeljetek Feleim!:-)

A vadállat története folytatódik

Nahát idöközben kiderült - miután éjszaka közepén összefutottunk a szomszéd nénivel pizsamában, ö pongyolában, épp rohanva az folyosó ablakához, hogy esetleg látjuk a vadállatot:-) - hogy valószínü valaki pikkel említett pongyolás nénire. Ugyanis egy alkalmat leszámítva, amikor nálunk szorították be, minden alkalommal nála történik a csengetés. Ebben rendszer van! És azt is elmesélte, hogy névtelen telefonálói is vannak éjszakánként.

Kérdem én, kinek árt egy ilyen néni?? Merthogy az tény, hogy egy buzgómócsing, de azért összességében nem egy szörnyeteg. Ugyan mindent lát és hall és észlel a házban, de ennek azért meg vannak az elönyei is (azt is elmesélte, hogy egyszer a biciklitárolóban elkapott egy tolvajt éjszaka!)

Ma éjszaka 3-kor csinálták. Változatosak, a rugalmasságukra nem is panaszkodnék.
Néni tegnap volt a rendörségen, azt mondták neki, hogy fokozott figyelemmel fognak az utcán járörözni. Arra gondoltunk, hogy ha ma is lesz, akkor mi is bemegyünk, nehogy azt higgyék a rendörök, hogy a néni képzelödik, mondván már öreg és üldözési mániás.

Szorítsatok nekünk, hogy megunja a vadállat!