Az érintés

Tegnap a fodrásznál (igen! úgy látszik valami aktív agyi fázist kaptam el ott) rájöttem, hogy miért is szeretem ezt a fodrász srácot ... és még pár más embert is.

Amellett, hogy nem beszél sokat (gyülölöm, ha bájcsevegni kell), finomak a mozdulatai.
Nem kapkod, nem csapkod, kecses - igen, azt hiszem ez a legjobb szó rá. Kecses ... óvatos, finom.
Kedvesen ér hozzám, anélkül, hogy rosszul érezném magam - hiszen egy idegen fogdos!
Nem tudom, hogy ilyesmit tanítanak-e az ilyen szakmákban, ahol emberekkel kell testi kapcsolatba lépni, hogy hogyan érjünk a vendéghez/pácienshez. De mindenesetre kellene!
Milyen nehéz lehet azt a középutat megtalálni, hogy ne legyen durva, de ne legyen túl érzéki se.

A másik az új fogorvosom. Eközött a két ember között húztam párhuzamot és jöttem rá eme fantasztikus felfedezésmre. Ezek számomra annyira intim dolgok. Annyira nem mindegy az, hogy hogyan ér hozzám egy idegen. Hiszen az ö kezeire bízom az egészségem/szépségem.

És akkor még most jut eszembe a kozmetikus nénim is! (aki kicsit olyan, mintha pszichológus is lenne:-)

Mindigis lenyügöznek azok az emberek, akik "kézi" munkát végeznek. Képes lennék napokat egy fodrásznál tölteni és csak csodálni a munkájukat. Én biztos nem mernék senkinek a hajához hozzányúlni .... vagy egy asztalos, egy orvos, egy varrónö. Csodákat visznek végre napról napra!

Köszönöm Mario, köszönöm Gábor, köszönöm Frau Geier, hogy elégedett lehetek a munkátokkal!:-)

Task ide, task oda

Mindenfelé híresztelik, hogy az egyik alapvetö különbség a nöi és a férfi agy között, hogy a nök tudnak egyszerre több dologra figyelni.
Nahát nekem vagy férfi agyam van (amit pl. abból is levezethetek, hogy én tájékozódom kettönk közül jobban) vagy ez egy hülyeség.

Vegyük példának a csipszevési szokásomat. Nem tudok egyszerre nézni és enni - söt, gyaloglás közben sem tudok enni. És vezetés közben sem.
Nálam úgy néz a moziban a csipsz elfogyasztása, hogy igyekszem a film kezdetére magamba nyomni az egész "megabig" csomagot. Ez igen nagy eröfeszítést igényel, így rendszeresen nem sikerül és lemaradok a film elejéröl - ugyanis vagy eszek, vagy nézek. Ja, és ilyenkor a hallásom is kikapcsol. Kérdem én, hogy lehet hallani a párbeszédet, ha egyszer belül hallom a csipsz ropogását?? Kedvesem rendszeresen kiröhög ezen szokásom miatt, mert ö legszívesebben hozzá sem ér a csomaghoz, míg el nem kezdödik a film és mérgelödik, ha már a vége elött elfogy.
Akkor ki itt a multitasking?

Tegnap még arra is rájöttem, hogy az érzékeim sem müködnek egymás nélkül. Már mindig is idegesített, ha a fodrásznál beszélnek hozzám. Kb. minden mondatra vissza kell kérdeznem, mert nem értem/hallom, amit beszél. Eddig még sosem gondoltam rá, hogy miért van ez, míg tegnap megvilágosodtam. Szegény pára mindig mögöttem áll, azaz nem látom öt, nem látom a száját - max. a tükörböl, dehát a szemüvegemet is le kell tennem. Úgy érzem magam, mintha valami búrába zártak volna. Nem látok, nem hallok.

Mégcsak most veszem észre, hogy mind a két fentebb leírt történetem a hallással függ össze - Úr Isten! Lehet, hogy hallásvizsgálatra kellene mennem? Lehet, hogy igenis van nekem is multim, csak süket vagyok?? Ufff.

Eat, Pray, Love

Egyik kedvenc mozinkban loptunk magunknak egy mozizós, csipszevös délutánt. Eat, Pray, Love (Julia Roberts)

Krízisben lévö nöci (talán harmincas közepe- 40) rájön, hogy nem akar tovább a férjével élni, kiégett. Útra kel magát keresni ... a többit elmondja a cím.

Ismerös mesélte, hogy olvasta a könyvet, ami alapján készült és ö többet várt a filmtöl. (következö beszerzendö könyvem lesz)
Tingilanginak túl komoly, komolynak túl tingilangi. Azért nekem tetszett, pont jó volt akkor ott.
Csak szegény Gábor érezte magát kicsit furcsán, miután a moziban lévö kb. 20 ember között ö volt az egyetlen férfi:-) (és ráadásul ö volt az, aki jobban meg akarta nézni kettönk közül)

Bók 3

- Úgy örülök Neked, Te olyan nagyszerü ember vagy!

(hatásszünet)

- Levágod este a hajam??:-)

Bók 2

Gábor: Na. Szeretlek! Te akkora fazon vagy!

Imádom az ilyen beszólásait!

Illatok

Újra és újra rácsodálkozom, hogy miket tárolunk az agyunkban ...vagyis hogy az amit tárolunk, milyen reakciókat vált ki.

Épp a postára tartottam ma, mikor elhaladtam egy utcai virágárus mellett. Egy pillanatra 13 éves voltam és ott voltam a virágboltban, ahol Anyukám dolgozott. Imádom ezt a tömény virágillatot. Szerettem elmenni oda Anyukámhoz és ott tölteni suli után a fél délutánt, nézve, hogyan varázsol gyönyörü csokrokat.

Hány ilyen illatot tárol vajon az agyunk? Egyeseket fel tudok sorolni tudatosan, de milyen érdekes, amikor váratlanul jön elö valami.

Tudom pl., hogy a kotyogós kávéfözöben fött kávé illata mindig Apukámat és a hétvégéket juttatja eszembe. Ahogy félálomban fekszem az ágyban és beszáll a frissen kikotyogott kávé illata. Jó érzés volt tudni, hogy ott van a konyhában. Minden a helyén van a világban. (na erre bögés ....) Asszem a hétvégén veszek egy kotyogóst ... akarom azt az illatot!

Akkor ott van még a müncheni metrók illata. Ahhoz ugyan nem kötödik semmi konkrét élmény, de akkor is annyira egyedi és szeretem. Semelyik más város metrójában (ahol eddig jártam) nincs ilyen illat.

Aztán az egyes parfümök ... az olajos mühely szag, a konyhai vasárnapi ebéd ínycsiklandozó illatfelhöi, nyáron a napolaj ... stb.stb.

Éljen a szaglószervünk!

Beleszólás

Ma azon dilemmáztam, hogy van-e jogunk beleszólni barátaink életébe?
Hol van az a határ, hogy beleszólás?
Mi különbözteti meg a jótanácsot a beleszólástól vagy a vélemény-nyilvánítástól?
Ha egyszer a barátom, akkor nem azért vagyunk barátok, mert megmondhatom neki?
Vagy esetleg akkor sem tartozik rám, hogy hogy rendezi az éltét? Szimplán csak bunkó vagyok és foglalkozzak a saját dolgaimmal?
Pl. mondhatom azt a barátnömnek, hogy szerintem ne vegye meg azt a táskát 100€-ért, mert éppen most mászott ki két év alatt az adósságaiból és gondoljon csak bele mennyire szar volt?!
Vagy pl. van jogom azt mondani Csillunak, hogy szerintem jót tenni neki már kicsit kimozdulni 2 év GYES után?
Megkérdezhetem egy régi osztálytársamat, hogy ö mit szól a férje fajgyülöletéhez? (mert szerintem gusztustalan?)

Meddig lehet elmenni? Meddig tart a barátság és honnan sértés/beszólás, amit teszek?

A három testör (Film 2005)

Athos, Porthos, Aramis - Egy mindenkiért, mindenki egyért!

Dumas regénye alapján az x-edik feldolgozás, ami nem igazán sikerült fényesre, de esti szórakozásnak megteszi.

Úgy jellemezném, hogy (idöben) a Matrix után készült film, értitek?

DVD-n néztük, két este, két rész.

Ma ajándék napom volt (azaz nem mentem be dolgozni), úgyhogy teljes mértékben élveztem minden percét, beleértve a dévédézést is.

George Sand - Elle Et Lui (1859)

Alfred der Musset-vel való szerelme történetét írja le (kisebb-nagyobb változtatásokkal).
Egy igazi müvészek közötti, se veled-se nélküled szerelem.

Maga a sztori inkább szomorkás, mint vidám, de a nyelvezete (legalábbis) németül fantasztikus.
Élmény volt olvasni, söt bevallom, szinte csak ezért olvastam végig. Cirkalmas szerelmes vallomások, semmi "cool" vagy "bejössz", szeretnék így írni!

Most olvasom a Wikin, hogy ez az álnéven író nö 180 könyvet írt, és mintegy 40.000 levelet. Nem rossz teljesítmény, de azt hiszem nem fogom elolvasni minden müvét.
Fent említettet nem találom egy magyar oldalon sem, úgyhogy valószínüsíthetö, hogy nem jelent meg magyarul.

A BÓK

Segítettem a Gábornak megcsinálni egy fordítást, amiért nagyon hálás volt és szerette volna háláját kimutatni:

Te egy hös vagy! AKKKKKORRA agyad van!

Én ezen akkorát derültem, azt hiszem, ha valami cirkalmas bókot mondott volna, sem esett volna jobban!

Bevillanások

Nem tudom honnan jönnek és miért pont akkor, amikor, de néha bevillannak dolgok az agyamba.

Régi dolgok, amik normálisan amúgy nem jutnak eszembe.

Például ma baktatok hazafelé, amikor egyszercsak látom magam 15 évesen, ahogy állok a fürdöszobában zárt ajtó mögött és borotválom a hajam. Na nem az egészet, csak alul. Ugyanis éppen Bonanza Banzai rajongó vagyok és az Ákosnak is így van, nekem is így kell. Lett is.

Akkor még volt elég hajam, hogy ezt ne lehessen észrevenni, ha leengedem. Egész sokáig húztam, mire anyukám felfedezte:-) Kicsit kiakadtak, de úgy saccolom amúgy jól szórakoztak rajtam. De én nagyon büszke voltam rá, mégha csak titokban is tudtam mutogatni.

Aztán közvetlen ezután a villanás után a következö. Vasárnap dél, család ül az asztal körül, ebéd. Egyszercsak közeledik valaki a kertkapu felé és bedob valamit a postaládába, majd távozik. Nahát ez a fiú nekem hozott szerelmes levelet. Ekkortájt is kb. 15 voltam, hát mondanom sem kell, hogy mennyire égett a fejem.

Elözö nap történt, hogy nagy rábeszélések árán hagytam magam hazakísérni a tinidiscóból. Kicsit sem tetszett a fiú (bocsi Szabi), de a kedves barátaim annyira gyözködtek, hogy milyen jó fej és nagyon tetszem neki! hát mit lehet tenni?! Máig meg van az a levél. Cuki volt, még fényképet is rakott magáról bele. Sajnos másnap el kellett keserítenem, mert megvallottam lelkem igazát, hogy én nem akarok töle semmit. Most ott van az iwiw ismeröseim között:-)

Szeretek ilyenkor ezekre gondolni. Istenem, de lüke voltam!

2 film

Egy hét alatt sem jöttem rá, hogy hogy csinálhatnám meg ezt a filmsarok dolgot, úgyhogy mégiscsak itt jegyzem fel a filmeket is.

Csak rövidre fogva:

Inception (2010-Science-Fiction-Heist-Movie (ez a szó eddig nem szerepelt az aktív szókincsemben)) - Leonardo DiCaprio, Joseph Gordon-Levitt, Ellen Page
Leonardo DiCaprio új filmje
Kicsit Matrix feeling, de nagyon jól megcsinált film. Moziban néztük egy fincsi csipsz kíséretében kedd délután a munkából rohanva, mondván, hogy legalább fél éve nem voltunk moziban és most már muszáj!!

The Road to Wellville/Promenád a gyönyörbe (1994-vígjáték): Anthony Hopkins, Bridget Fonda, Matthew Broderick
Na ez tényleg egy hülyeség. Otthon dvd-n választottam ki a rengeteg nem látott közül.
A borító alapján valami teljesen másra számoltam. Végig csodálkozva ültem a tv elött, hogy hogy lehet ekkora badarságot forgatni. Azért szórakoztató volt.

Anna Gavalda: Ein geschenkter Tag (Kis kiruccanás)

Krisztike barátnöm tölünk kapta nemrég ajándékba a könyvet (én választottam, mert tudtam, hogy olvasott már mást is az írónötöl és tetszett neki - mellesleg nekem is:-) Így történt, hogy most kikölcsönöztem töle.

Röpke vasárnapi olvasmány 140 kis méretü oldalon nagy betükkel.

A hangulata is vasárnapi. Kicsit melankolikus, kicsit szomorkás ... na de azért nem annyira!

4 testvér (2 fiú, 2 lány, koruk elképzelésem szerint 25 és 35 között) hétvégére hivatalosak az egyik unokatestvér esküvöjére. Csak az esküvö színhelyén derül ki, hogy az egyik fiú sajnos nem tudott eljönni, így spotán úgy dönt a másik három, hogy szónélkül meglógnak az esküvöröl és meglátogatják a negyediket.

Újra gyerekek lesznek erre a két napra, miközben rádöbbennek, hogy éppen most nönek fel. Mindöjük érzi, hogy ugyan a testvéri kötelék örökre megmarad, de ez volt az utolsó közös csínytevés.

Nem hagy maradandó nyomot, de megérte azt a pár órát.

Lao-ce

Tao Te King

9

Aki tölt színültig:

jobb, ha elöbb abbahagyja.

Aki túl-élesre fen:

élét hamar kicsorbítja.

Arannyal, ékkövel teli kamra:

megörizni senkise bírja.

Kincs, gög, rang egyszerre:

mekkora szerencsétlenség!

Alkotni, adni, majd visszavonulni:

ez az égi bölcsesség

53

Ha van igaz tudásom:

a nagy út-at járom,

s csak attól félek, hogy letérek.

A nagy út sima,

de az embereket vonzzák az ösvények.

Ha pompás a palota:

a szántóföldek begyepesülnek,

a magtárak kiürülnek.

Dísz-köntösben járnak,

éles kardokat hordoznak,

étellel-itallal be nem telnek,

fölösleges javakat halmoznak:

rablás, dicsekvés a neve.

Nem ez az út-nak szelleme.

Én

Anyukám diái között fedeztem fel ezt a kincset és 30 év után olyan volt, mintha magamra találtam volna.

Még mindig ennek a cseresznye-fülbevalós kislánynak érzem magam.

Robert Merle: Malevil

Toplistás. Nem tudom egészen pontosan megmagyarázni, hogy miért, de ott a helye a polcon.
Alapvetöen az az érzésem, hogy nem egy különösebb könyv, de mégis! Valami megfogott.
A hangulat, az elképzelés? Nem tudom. Az biztos, hogy letenni nem nagyon tudtam.

Helyszín Franciaország, vidék.
Idö: 1970-es évek
Történet:
Emberünk (Emmanuel) tanító. Miután a családjával nem nagyon tud mit kezdeni, a nagybátyjánál tölti gyermekkora meghatározó részét. A szomszédságban van egy elhagyatott várrom (Malevil). Itt alakít bandát (a Kör), ez a titkos búvóhely.
Nagybácsi késöbb meghal, a gazdasága Emmanuelre marad, aki az örökségböl megvásárolja a szomszédos Malevilt is. Itt éldegél - éldegélne, ha nem jönne a szörnyedelem. Bomba robban (atom?) (azt nem lehet tudni, hogy mekkora kihatású, de Fanciaország minimum odaveszett).
Ö, a szolgálója és a Kör tagjai (akik azóta is barátok) éppen a vár pincéjében tartózkodnak, amikor történik a robbanás, így túlélik. És életben marad pár állat is.
Egy ideig azt gondolják, hogy ök az egyetlenek messze-távol, mígnem támadás éri öket.

... nem szeretném az egész történetet leírni, a lényeg, hogy természetesen nem ök a kizárólagos túlélök. Újra kell kezdeni az életet, új rendet kell felállítani, új társadalmat létrehozni. De álljunk csak meg! Kezdhetjük újra, felépíthetjük újra a társadalmat, gyárthatunk gépeket, fegyvereket, de az hová is vezetett legutóbb?

Fantasztikus a jellemek, szerepek kialakítása. Pszichológiai mestermü. Csak ajánlani tudom!

Tárhely

Bövítem a memóriafunkciókat: filmek.
Csak pár szóra és a címre minimalizálom a bejegyzést. Manapság minden megtalálható a neten, úgyhogy a történetek leírását hanyagolom. (ugyan ez logikátlan, mert a könyvek tartalmát is elolvashatnátok máshol, mégis leírom - nem baj, felvállalom konzekvenciamentes létem)

Teljesen öncélú kezdeményezés. Alább említett "szita sem" memóriám megsegítéseképpen.
(miután Eszternek köszönhetöen kiderült, hogy lehet almappákat készíteni, megeshet, hogy külön helyezem el ezt a témát.)

Szép vasárnapot nektek!

csillagvirágbogárkincs

Ezt csak úgy, a legdrágább Csillu kedvéért! hogy ne felejtse el! Szeretem!

...

Már elöre szólok, hogy a következö olvasmány benne van a 100-as listában!;-)

"Nyaralás Apával"

Dora Heldt: Urlaub mit Papa (Nyaralás Apával)

Habkönnyü nyári olvasmány különösebb gondolkodnivaló nélkül.
Ami aránylag élvezhetövé teszi, az a jól kidolgozott helyzetkomikumok.

45 éves single csajszi kénytelen elvinni az Apukáját magával nyaralni, mivel Anyuka kórházba kell menjen - és Apukát (73) nem lehet otthon hagyni egyedül. Éhen-szomjan halna.
(vagyis nem teljesen nyaralás, hanem egy barátnönek panziója van egy szigeten és neki kell segíteni kiépíteni az új bárt - persze közben lehet kicsit pihenni, strandolni is, más barátok is ott lesznek).
Apuka kezdetben nem örül a kiruccanásnak, utál minden újat. De ha segíteni kell, az más! Szívesen elviszi magával a böröndben az 5 különbözö fúróját, baltáját, kalapácsát. Hát így kezdödik és kb. folytatódik is. Titokban cigizés, titokban randizás - mindez 45 évesen!

Azt hiszem ehhez nincs nagyon mit hozzátenni.

Olvastam már ennél sokkal butább könyveket is, de ez 100%, hogy nincs a legjobb 100 között (de ezer sem:-)
Egy strandon fekvös, nyaralós napot megér (habár nekem nem sikerült napos napot kifogni a Balcsin, hogy ott süttethessem magam, úgyhogy inkább ágyban fekvös lett.)

A halogatás

A halogatás nagy úr! Rokon a lustasággal. A csapdájába estem.

Mit tanultam belöle? Ha több hetes keresgélés után rákadsz egy jó álláshírdetésre, akkor ne 5 hét múlva küldd el rá a pályázatot, mert addigra betöltik az állást! És nem te leszel a kiválasztott!

Ha leáll a közlekedés és életre kel a város

Ritkán történik olyan manapság (legalábbis nálam), hogy valami külsö tényezö befolyásolja a napomat. Nem emberre gondolok, hanem valami teljesen tölem független esemény.

Múlthéten hazafelé siettem (mindig sietek, mert 1. vár a kedvesem, 2. éhes vagyok:-).
Minden a megszokott módon. Bolt bezár, felöltöz, pár perc séta a metróhoz ... ahol érdes férfihang tájékoztatja a tisztelt utazóközönséget a recsegö mikrofonon keresztül, hogy üzemzavar miatt X és Y megálló között leállt a forgalom, nem járnak a metrók. Pár percig álldogálltam, mert nem teljesen értettem, hogy akkor most mi is van. Úgy tünt a többiek sem. Egyesek beszálltak az éppen az állomáson várakozó szerelvénybe, mások meg csak álltak. Bácsi újra elmondja mondókájat, mire feleszmélek, de csak egészen lassan jut el az agyamig, hogy akkor most más megoldást kell találnom a hazamenetelre.
Kisebb pánik, huhh, hogy megyek haza? - persze mímelt pánik, mert nagyon jól tudom, hogy villamossal is mehetek, csak a villamosig kell gyalogolnom fél órát! Tiltakozásképpen még van egy-két gyenge próbálkozásom, pl. megnézem a térképet, hátha van valami buszféle! Túl komplikált ... hát akkor gyerünk, úgyis keveset sportolsz!

Namost két választásom volt: vagy végig mérgelödöm a fél órát + másik fél órát a villamoson, vagy pozitívan fogom fel a dolgot és élvezem az esti sétát. Második mellett döntöttem. Habár még egy ideig gondolkodtam, hogy valakit fel kellene hívni és elpanaszkodni a dolgot, hogy jajjjajj istenem, nekem most fél órát gyalogolnom kell- ezzel könnyítve terhemen. Nem tettem! Kihúztam magam és mosolyogva bandukoltam. Annyira büszke voltam magamra. Micsoda hös vagyok! Mit nekem üzemzavar?!

A legjobb volt az egész sétában, hogy úgy éreztem valami furcsaság történik a városban. Az utcák hirtelen tele lettek, akár azt is mondhatnám, ha kicsit túlozni akarnék, hogy tömeg lett.
Olyan érdekes volt nézni, hogy ki így, ki úgy, de útra keltek. Onnantól tanulmánynak tekintettem a sétámat. Ki hogyan reagál a szituációra:

1. Telefon a fülén: Szia Kincsem, kések, nem mennek a metrók!/ Hello, hogy jutok hozzátok busszal? /Képzeld! micsoda szemétség...!/

2. Összeráncolt szemöldök, tekintet a földre irányítva, mérges léptek.

3. Mosolygós arc, bámészkodik, élvezi a napsütést. (mert még az is volt!)

Ezen harmadikba tartoztam én is. Igaz fél 10 lett, mire hazaértem, de megérte. Egy ideig egy fiatal fiú után mentem, aki útközben zsoglörködött. Lehet megérezte, hogy a nyomában vagyok, mert egyre gyakrabban ejtette el a labdákat ... így kénytelen voltam aztán kikerülni és megelözni.

Jól esett a séta, olyan boldognak éreztem magam (sport-boldogsághormon!)
Most egy héttel késöbb sajnos már nem tudom elkapni a hangulatot, de olyan volt, mintha életre kelt volna a város. Mintha az emberek kijöttek volna földalatti rejtekhelyeikröl.

(tanulság a dologban, hogy írjam meg a bejegyzést akkor, amikor még friss az élmény - mert most csak belegabalyodtam itt és se füle, se farka)
Azért itt van, kirakom. Ilyen is kell.

Nem kell mindig kaviár

Johannes Mario Simmel: Nem kell mindig kaviár

Csakhogy ne térjünk el ettöl a film-könyv vonaltól. Ebböl is készült sorozat (talán több is). Tényleg olyan olvasva is, mintha valami sorozat lenne. Megjelenhetett volna darabokban is, hiszen olyan 650 oldal körül van.
Kedvesem ajánlására vettem kezembe. Gondoltam ez jó lesz, ez is ilyen mindenhol emlegetett, idézett könyv. (Na ha én ezt a klubban elmesélem!)
Szórakoztató irodalom, végre valami vidám a szürkeségeim után.

Angol úriember (olyan igazi). Idö: második világháború. Bankár, imád fözni és minden nöt levesz a lábáról, sármos, fiatal.
Úgy van felépítve a könyv, hogy minden részhez van egy recept is (vagyis 3 fogás). Fözés közben jönnek a jó ötletei. Thomas Lieven a becses neve.
Miután az üzlettársa átveri, belekeveredik egy jó kis kalamajkába. Lényegében mindenféle izgalmas dolgok történnek vele, olyan kalandos történetek. Kicsit James Bond hangulat. A szuperhös. Elkötelezett pacifista (mindez a háború közepén!). 3-4 ország titkosszolgálata harcol érte, nagyon fifikás. Egyszer itt-egyszer ott szegödik el, de soha nem elhivatottságból, csakis kizárólag a béke kedvéért. ... na meg mert nem hagynak neki más megoldást. Ja igen! Ha valaki hiányolná, akkor ne tegye! Szerelem is van!:-)

Úgy 2-300 oldal után megkérdeztem magamtól, hogy most mi is jöhet még? De aztán jönnek új napok, új kalandok. A végére már jó, hogy vége. Nem lesz unalmas, de olyan, mint amikor az ember tudja, hogy úgyis minden jóra fordul. Hát ez itt is így van!

Szerintem érdemes olvasmány. Nagyon szeretném megszerezni a sorozatot belöle, de úgy tünik nem jelentették meg dvd-n:-( Annyira jól kidolgozott jellemek szerepelnek, olyan jók a szituációk, hogy biztos jót lehetett belöle csinálni.

(u.i. : közben lenyomoztam és németül van DVD-n. Yipiii, már tudom is, mit kérek a szülinapomra!:-) És képzeljétek itt 1977-ben sugározták! Nem mai anyag!:-)

2

Hüüü! Van egy új olvasóm! Megduplázódott a követöim száma! Ez már kezd komolyra fordulni!
Köszönöm a figyelmet Füles!:-)

Rövidke történet - Generációk és technika

Nemrég vendégeink voltak, apuka + két csemete: kislány kb. 8 éves, kisfiú 9.
Este lefekvés elött.
Apa: gyerekek nyomás zuhanyozni aztán ágyba! Gyerünk, már nagyon késö van!
Kislány nagy könyörgések után végre megy a fürdöszobába, beszáll a kádba, majd pár másodperc múlva kiabálás: Apaaaaa!!! Gyere! Valaki jöjjön segíííííteni!
Apa szobából kiabálva: Jajj gyermekem! Mi van?
Kislány: Apaaaa, nem tudom, hogy kell vizet engedni, jajjjjj hiiiiiideggg!!
Apa még mindig a szobából kiabálva: Kislányom ne legyél már szerencsétlen!
Kislány: De Apaaa, nem tudom!
Apuci besétál, kiabálás vége, majd fél perc múlva Apuci mosolyogva jön ki, félrehív bennünket és halkan elsuttogja, hogy a gyerek valóban nem tudta kezelni a csapot!

Ez a gyerek még soha életében nem látott tekerös csapot! Fogalma nem volt róla, hogy hogyan müködik. Mi az, hogy külön hideg és meleg??

Hát ez volt a rövidke történet. Mi akkor jót mosolyogtunk rajta.

A postás mindig kétszer csenget

James M.Cain: A postás mindig kétszer csenget (arra nem igazán jöttem rá, hogy miért ez a cím)

Na, a következö nem túl vidám mü. Úgy látszik most ilyeneket fogok ki. Ide nekem alapmüvek!

Ez is, hasonlóan az Utolsó tangó Párizsban-hoz, kicsit szürke, kicsit borongós, fejfájós.
De nem is baj, hiszen nem mindenáron az az alapmüvek feldata, hogy szórakoztassanak. Söt!

Valószínü ezt is inkább mindenki filmként ismeri, de én ezesetben sem láttam még a filmet.
Viszont erre azt mondom, hogy mindenféleképpen szeretném megnézni, Kíváncsi vagyok, mit lehet egy ilyen történetböl kihozni, milyen a hangulat, amit közvetíteni próbál. Hátha más, mint amit én éreztem.
Történet: Amerika. Világban kószáló, enyhébb kriminális háttérrel rendelkezö srác betér egy ilyen tipikus amerikai útmenti étterembe (nem vagyok biztos benne, hogy ezt így konkrétan leírják, de nekem így jelent meg a fejemben). Fizetni nem tud az ebédért, de ez nem is gond, mert a görög tulaj éppen kisegítöt keres. Srácot nem nagyon izgatja a dolog, mígcsak meg nem látja hátul a konyhában a görög fiatal feleségét. Üzlet megkötve. Kaja, szállás - cserébe dolgozik az étteremben. Persze fiatal feleség és srác között viszony alakul ki. (különben miröl is szólna a könyv?:-)
Úgy tünik egymásba zúgnak, úgyhogy a görög kedz útba lenni. Megszökni nem akarnak, inkább kitalálják, hogy megölik. Elsö próba kicsit félresikerül, de megússzák. Srác arrább akar állni, el is indul, de nem jut messzire. Persze jön a kikerülhetetlen, visszamegy az étterembe.
Második gyilkossági próba sikerrel végzödik - teljes a boldogság, csak ne lennének a rossz álmok, ne lenne annyira közel a tett helyszíne, a rendörök, csak ne lenne lelkiismerete az embernek. Srác menne/szökne (maga elöl) - lány maradna -> konfliktus. Már nem bíznak egymásban, szinte ellenséggé válnak. Aztán úgy tünik mégiscsak happy end - vagy mégsem? Lány terhes, szerelem újra fellángol, nyaralni mennek. Lány rosszul lesz, útközben baleset, lány meghal.

Srác nem tudja magát kimagyarázni, nem hiszik el neki, hogy nem ez volt az eredeti terv. Megölni a görögöt, megölni a lányt. Börtön, halálbüntetés, írja a történetüket.


Terjedelme miatt mondanám, hogy könnyü olvasmány, de témájának köszönhetöen ez megdöl.
Ez sem a könnyü koszt kategória.

Utolsó tangó Párizsban

Utolsó tangó Párizsban - a film forgatókönyve

Egyik reggel a könyvespolc elött fel-le kószálva keresgéltem. Már igencsak késésben voltam, de könyv nélkül nem indulok el! Kb. 30-40 perc az út a munkába, nem hagyhatom veszni ezt az értékes idöt azzal, hogy csak bámulok ki a fejemen. Viszont az útközben olvasandó könyvek egyik kritériuma, hogy ne legyenek nehezek:-) Tudom, hülyeség, de ez van, nincs kedvem cipekedni (kivéve, ha olyanról van szó, amit nem lehet lerakni). Szóval szemem pásztáz, áldozatot keres, lecsap. Kicsi, könnyü, "klasszikus" - jó lesz, futás!

A filmet még sosem sikerült megnéznem (pedig gondolataim szerint beletartozik az alapmüveltségbe). De most, hogy olvastam a könyvet, nem is biztos, hogy meg szeretném nézni.
Számomra borzalmasan lehangoló, szürke, fejfájós. (Kapott infók alapján a film is.)

Történet röviden:
férfi, nö - találkozik tekintetük az utcán, mindketten albérletet keresnek. Véletlenül ugyanazt a lakást nézik meg, közben valahogy az ágyban kötnek ki. Nem cserélnek címet, nem tudják egymás nevét, csak szeretkeznek. Találkák rendszeressé válnak, de mindig csak arról szólnak, néha elég brutálisan is akár, és mindig csak a lakásban.
Lánynak egyébként van barátja, lassan a fejére nö ez a találkozósdi - ágyba bújósdi.
Éppen kapóra jön, hogy egyik alkalommal, mikor megy a lakásban, a férfi már nincs ott, kiköltözött. Lány szeretne a barátjával odaköltözni.
Újra utcai találka, férfi lassan kezd felengedni, esetleg mégiscsak lehetne ebböl több is. Felesége épp nemrég lett öngyilkos. Lánynak elege van, véget akar vetni a dolgonak, férfi erösködik, lány lelövi.

Hát ennyi a történet. Lehet mégiscsak meg kellene nézni a filmet, mert így olvasva semmi jó érzést nem hagyott maga után. Szürke. Komor. Aztán az is lehet, hogy csak nem elég fejlett az érzékem az ilyen típusú könyvekhez.

Ajánlom, mert alapmü (a film)
Nem ajánlom, ha kikapcsolódásra, szórakozásra vágysz.

Könyvek

Megszöktek a gondolataim, de úgy döntöttem, nem hagyom magam!
Ha már nem jut eszembe értelmes téma (azóta sem), akkor kénytelen vagyok valami mást kitalálni! És most rájöttem! Olvasónaplóként fogom használni a Blogomat.
Ebböl még az esetleges olvasóim (említett személyek száma jelenleg 1:-) is profitálhatnak. Hátha akad olyan olvasmány, amihez kedvet csinálok.
Már régen tervezgetem egy ilyen napló létrehozását, de eddig a percig nem találtam neki megfelelö keretet. Na majd most!
Igazából csak arról van szó, hogy elég sokat olvasok (legalábbis beképzelem magamnak), viszont az agyam egy szita. Vagy még rosszabb ... a szitán legalább a nagyobb darabok fennmaradnak. Nálam még ez sem igaz:-( Fekete lyuk a szürkeállományom.
De mostantól ez nem lesz gond, mert itt megörökítek minden olvasmányt, így bármikor emlékezhetek rá. Kitelepítem a memóriámat egy külsö adatbázisba.

Kellemes olvasást!

Egy mókus

Milyen kevés kell néha ahhoz, hogy az ember jókedvre derüljön!

Ma reggel találkoztam egy mókussal. Tudtán kívül megmentette a napomat.
Éppen kirángatom magam a metróból, hurcolom testem a munkahely irányába: csak senki hozzám ne szóljon, csak ne kelljen egy mozdulatot se feleslegesen megtennem, csak teljen már el ez a mai nap! Fáradt vagyok, rossz a kedvem, sírósat álmodtam.

Erre ott áll velem szemben egy pici vörös mókus és néz. Én is megállok, nézem öt. Így állunk pár másodpercig, olyan mintha mosolyogna. Én sem tudok csúnyán nézni rá, hiszen ö nem tehet semmiröl, mosolyra húzom a számat. Ez úgy látszik mókusnak nem tetszik, lehet vicsorgásnak vette a barátokozásomat, mert elszalad. Szememmel még követem egy ideig, aztán indulok utamra. Lépteim könnyedék, gondolataim kitisztultak, számon ott a mosoly.

És máris milyen szép ez a nap!

Folyt. köv.

Tévedtem. (Mégiscsak vannak még csodák!) Kolléga valamivel késöbb, azaz két órával, ír, hogy akkor ö mostmár jobban van és elindul! (Hüüü, milyen kedves ez a fiú!)
Aztán ehhez képest 2 órával ide is ér és csodálkozó szemekkel néz rám, hogy én miért örjöngök.
Örjöngés: Hát még élsz??
Erre ö: hát meg kellett várni, hogy hasson a gyógyszer!
Én: Azért igazán szólhattál volna, mert én abból indulok ki, hogy ha te nekem azt írod, hogy hazaszaladsz bevenni egy gyógyszert, akkor legkésöbb 1 órán belül itt állszt vigyázban.
Ö: Ja! Hogy ö elfelejtette nekem megírni, hogy megvárja a hatást??
Én: Hát igen, csöppet elfelejtetted!

... de ennél a pontnál én már nem tudom, hogy sírjak vagy röhögjek. Úgyhogy hagyom az egészet! Ezt már elcsesztem az elején:-( Na de majd legközelebb!

(Viszont ma nincs önmarcangolás! - már ez is valami)