Wedding date

Wedding date - Männer sind zum Mieten da!

Habkönnyü, amerikai romantika (ennek megfelelöen) csapnivaló kritikákkal, de nekem belopata szívembe magát.

Szombat este, végigdolgozott munkahét után intellektuális kihivásokra nem vágyva, buta szemekkel bámulva a képernyöt. Mellettem Gábor és Mirjam. Hárman a szófán kuncogung, takaró alatt, Gábor sört iszogatva (idézet: illöen a romatikához.-).

Szerelem legyen veletek!

A kezdeti nehézségek

Elkészültek az "elötte fotók"! Sajnos felntölteni még nem sikerült öket, de hátha ma este lesz 5 percem rá (vendégek jönnek). A végén olyan rohanásban telt az este, hogy csak a hatásos képekre szorítkoztam ... azaz fürdöruha. Huhhh. Sokkoló hatás annak ellenére, hogy a fotózás közben halálra röhögtük magunkat. Gábor nagyon beleélte magát, hogy most itt a háj a lényeg, úgyhogy ennek megfelelöen igen valósághüek a képek!:-) Nem is tudom, hogy nem a 18 éven felülieknek kategóriába tartoznak-e.

És képzeljétek! új életem elsö napján elfelejtettem magam megmérni. Késésben voltam, mert még ágyat kellett húzni a vendégeknek és csak az órára koncentráltam, hogy ne késsek el.
Holnap megmérem magam, gondolom egy nap alatt nem fogok annyit fogyni, hogy ez hiteltelenítené a kezdeti súlyom!:-)

(gondolkodva a következö mondaton kinézek az ablakon és pont azt látom, ami az oldalamon is fogad. Cseresznye. A cseresznye órám. Egy gyümölcsszállító kocsi áll épp itt és a cseresznyét használták pontoknak az Ü betüre a reklámnál az oldalán:-) - nyami, milyen jó kis káposztákat pakolnak ki pont.)

Na még jelentkezem ...

Elhatározás

Úgy dönöttem, hogy a nagy elhatározások hete van. Minden napra 1.

A Mai: lefogyok.
Nem érdekel tovább a tudatalattim, aki folyamatosan a lefogyás lehetségességének ellenkezöjét tukmálja nekem. Olyan nincs, hogy nincs. Menni fog.

Ehhez szükségesek bizonyos lépések. Nyilvánosságot szeretnék adni a dolgonak, hogy biztathassatok elgyengült pillanataimban ... hogy nyomást gyakoroljatok rám azzal, hogy beszámolok nektek róla. (Nem szeretném csak és kizárólag enne szentelni a blogot, nem szeretném, ha ez itt egy ilyen nöi, mit fözzünk és mennyit együnk támájú maszlaggá fajulna. Gondoltam rá, hogy csinálok külön erre egy másik blogot, de minek szétszabdalni? Ez is én vagyok.)

Szóval Csajok! (mivel egyelöre csak nönemüek vagytok) legtitkosabb adataimat bízom rátok és ezáltal mindenkire. Lehet szörnyülködni, fújjogni ... de majd csak néztek, ha fogynak a kilók!:-)

Ma estére fotózást terveztem be. Hazamegyek és belebújok kedvenc hacukáimba (méret: 44-46/XL-XXL) és megkérem az emberem, hogy játszon fotóst. Persze kell lennie a képek között valami szük ruhásnak is ... azt még kidongolom, mi lenne a legjobb, leghatásosabb. Fürdöruha? - Még elrisztom az esetleges új olvasókat!
Na majd holnap meglátjátok, vagy még ma. Feltöltöm a képeket, ezzel örökítve meg az éterben a régi kövér énemet. Aki máris, ebben a pillanatban a múlté. Megszünik létezni ... úgy kb. 1 év alatt.

Elötörténet:

- születtem miniként: 2600 g/47 cm - ma már lehet, hogy koraszülöttnek titulálnának ezzel:-)
- babyként még elég formás voltam, úgy kb. 2 éves koromig. (igaz, az x lábaim már akkor is jól látszottak)
- ovi: itt kezdödtek a problémák. Az orvosi kiskönyvben ez áll: 4 évesen 32 kg
Namár akinek van gyereke, az kb. be tudja saccolni, hogy ez mennyire rengeteg!
Az elmondások alapján traumatizált voltam az ovitól, Anyukám azt meséli, hogy ö a kerítés egyik oldalán, én a másikon bögtem. Itt keletkezhetett a fruszrációból evésem?? Mindenesetre az tuti, hogy nem lehetett egy vidám dolog számomra, mert igen rendesen töröltem abból a 3 idöböl mindent. Alig van emlékem az oviból.
- általános iskola: mondom, hogy az ovi lehet a hibás minden rosszért, mert mire elmúlt a nyár és kezdödött a suli, megint normálisan néztem ki. Nem azt mondom, hogy egy nádszál voltam, de nem lógtam ki a sorból.
Ez így volt egészen 18 éves koromig. Így visszatekintve normál súlyú voltam. Ami nem azt jelenti, hogy úgy néztem ki, mint egy anorexiás, de benne voltam a szórásban (a felsö harmadban:-).
63 kg-val érettségiztem. Akkorára elértem a mostani magasságom is már: 170 cm (na majd rakok fel ebböl az idöböl is 1-2 képet ... hogy képben legyetek súlybeli mivoltomról)
Voltak akkor is zabálós napjaim, de 65 fölé soha nem mentem.... bármi is volt, visszaállt 63-ra.
- aztán leszakadás otthonról, fösuli, kollégiumi kaja (legtöbbször zacskós). Ez odáig fajult, hogy karácsonyra 68-69 lettem.
Azóta pedig le a lejtön. Na nem egyszerre, hanem úgy szép lassan, lépésenként.
Fösuli, kijövetel - 70-72
Valamikor közben 80-ra fel (észrevétlenül)
Majd a jólét: 85
Közben egy-két próbálkozás, küzdelem: megint 80 (ekkortájt volt a cél (2006-ban), hogy a Csillu esküvöjére 70 legyen....nem lett:-(
Aztán egyszercsak már 90
Még pár próbálkozás: 85
és most?
most jöjjön a valóság:
Kb. 1 hete mértem magam utoljára és akkor 91 kg mutatott a mérleg:-(
Túl a szakadékon ... túl a 9-en.

Így döntenem kell, döntöttem. Ez így nem mehet tovább. Hová jutok így? Hogy fogok kinézni 10 év múlva? Hogy fogok kinézni, ha szülök egy gyereket? De nem is ezen van a hagsúly, hogy kinézni. Nem. Hogy lehetek így egészséges? SEHOGY! és ez az. Látom a családom, tudom a genetikai hozományom, nem akarok úgy öreg lenni, ahogy ök!

Nem akarok szívinfarktust kapni, mind Anyukám, hogy egy hajszálom múljon esetleg az életem. Nem akarok a 4 fal közé zárva lenni, mert már alig tudok felállni és szégyellek emberek közé menni, mert 160 kg vagyok, mint a nagynéném. Nem akarok ötven egynéhány évesen új ereket kapni a szívembe, mint a nagybátyám. Nem akarok 25 évesen gyomorgyürüt 160 kilósan, mint az unokatestvérem. Nem, ezeket egyiket sem akarom!!
Egészségesen szeretnék megöregedni, nem gyógyszereken élni, világot látni, a gyerekeimmel futóversenyt rendezni, hegyet mászni .. és még sorolhatnám.

és mivel már sok ilyen" hogyan csináljuk" oldalt, könyvet és társaikat olvastam, tudom, hogy célok kellenek (a vizualizációt részben megoldom a képekkel, amiket majd feltöltök)
Ezért álljanak itt a céltábla körei:

Karácsonyra, azaz kb. 2 hónap alatt: - 5 kg
Húsvétra (április 1), azaz valamivel több, mint 5 hónap alatt: - 10 kg
Gábor 45. szülinapjára (júni 9.), azaz 7 hónap alatt: - 15 kg
Az én 32. szülnapomra (szeptember 2), azaz 10 hónap alatt: -20 kg
Jövö karácsonyra, azaz 14 hónap: 25 kg

És akkor elértem a célt: több-kevesebb 65 kg


Ja és a hogyan: sport, sport, sport + elválasztós étrendnek egy fajtája (reggeli szénhidrát, ebéd vegyesen, vacsora fehérje)


Lányok, szorítsatok nekem!

Pasik, akik viszik a nök kézitáskáját

Nahát ez egy furcsa állatfaj!

Kész. Vége.

Ma abbahagytam végre. Nem leszek többé a rabja.

Amundsen és a Sarkok

Szombaton valamiért bevonzottam Amundsent az életembe.
Ugyan hallottam már róla azelött is, de ha megkérdeztetek volna, hogy mit is csinált pontosan, nem tudtam volna megmondani. Nem az a személy, aki minden nap eszembe jutna.

Aztán szombaton jött a postával egy prospektus, amiben utazásokat ajánlottak az Északi- és a Déli- sarkra. Fantasztikus képek, máris indulnék ... ha nem 10-20.000 eurókba kerülne fejenként:-(
Bogarat tett a fejembe, arra gondoltam, ezért érdemes lenne élni. Istenem azok a jéghegyek!

Egész nap ott volt, ott körözött a fejem fölött, aztán este néztünk valami müsort, ahol szinte hajszál potosan ugyanazok a képek köszöntöttek vissza, amiket a prospektusban láttam reggel.
Köztük Amundsen.

Hát íme, ö az:




Hátha még arra is rájövök hamarosan, hogy mit szeretne tölem, mi az üzenet a személyében:-)

Biztos jele

Biztos jele a télnek, hogy pár napja állandóan fázik a lábam és elkezdtem írni a karácsonyi kívánságlistámat.
Mi lenne velünk, ha nem lenne Karácsony a sok hideg között? Brrr....

Motiváció

Szeretem az önfejlesztö, tanácsadó könyveket.
Nem azért, mert mindent betartanék, amiket leírnak, egy része humbuk.
De mégis van bennük valami, hatást érnek el, elgondolkodtatnak, motiválnak.

Az utóbbi idöben ugyen kevés ilyet olvastam, de tegnap reggel úgy gondoltam, most jó lesz. Kint szürkeség, hideg ... ide nekem önfejlesztés, okosodás, vagy ha más nem, olvasgatás a jó meleg takaró alatt.
"Szakmámból adódóan" elönyben részesítem a pénzügyi vonatkozású tanácsadókat, anno a marketing tanárunk "fertözött meg" ezekkel. Olyan szemináriumokat tartott, mint pl. A siker titka, vagy máskor olvasókört szervezett, ahol mindenkinek ki kellett választani egy bizonyos listából egy tanácsadó könyvet ... az volt az elsö ilyenem. (Gazdag papa, szegény papa)

Nem használom vallásként a leírtakat, gyakran még hinni sem hiszek bennük, de az biztos, hogy motiválóan hatnak. Ma nem úgy ébredtem, hogy a fene vigye, már megint fel kell kelnem, hanem kipattantam és úgy éreztem ide nekem Világ, ma bármire képes vagyok!
Ha másért nem, ezért megéri öket olvasni.


..... ja de, van másik aspektusa is. Nem tudom, hogy ezeknek köszönhetem-e, de úgy érzem, hogy a kezemben tartom az anyagi ügyeimet. Nincs adósságom, nem is volt ... és nem is lesz.
Felelösséget vállalok magamért. Ha szar van, akkor tudom, hogy azért van, mert nem tettem meg mindent, amit kellett volna. A hozzáállásommal van a gond.

Ja igen, jut eszembe! hiszek a gondolatok erejében is! - (ezt már lehet, hogy ezekböl a könyvekböl vettem?;-)

Kicsit elsodródtaam ... de ma megváltom a Világot!

Dr. Doreen Virtue, Angyali útmutatás

Nem tudom mit csinálnak ,de vicces

Tegnapelött új bolt nyílt a szomszédságunkban és egész nap hostess lányok és fiúk álltak az ajtó elött és csalogatták a vásárlókat.
Fogalmam nincs, hogy milyen módszert használtak, mit mondtak, mit tettek, de én egész nap mosolygós arcokat láttam elmenni a mi kirakatunk elött. Az elsö egy-két ember láttán még csodálkoztam is, hogy na mifene, milyen vidámak ma az emberek! ... mire leesett, hogy ennek valami oka van. Aztán kicsivel késöbb arra is rájöttem, hogy mi az oka. Ezek ott odaát nagyon viccesek lehettek, valami jó szöveggek állíthatták meg az embereket, mire azok mosolyogni kezdtek és a mosoly kitartott pár métert, hogy nekem is jusson belöle (a kirakaton keresztül)
Valahogy kellemes volt a nap:-)
És kimondottan érdekesnek találtam, hogy én a hostesseket nem látom, csak azt, hogy mit érnek el.

Ügyesek voltatok!

Graham Greene, Monsignor Quijote

Graham Greene, A kezdet és a vég

Gyárfás Miklós, A szigetkeresö

Az érintés

Tegnap a fodrásznál (igen! úgy látszik valami aktív agyi fázist kaptam el ott) rájöttem, hogy miért is szeretem ezt a fodrász srácot ... és még pár más embert is.

Amellett, hogy nem beszél sokat (gyülölöm, ha bájcsevegni kell), finomak a mozdulatai.
Nem kapkod, nem csapkod, kecses - igen, azt hiszem ez a legjobb szó rá. Kecses ... óvatos, finom.
Kedvesen ér hozzám, anélkül, hogy rosszul érezném magam - hiszen egy idegen fogdos!
Nem tudom, hogy ilyesmit tanítanak-e az ilyen szakmákban, ahol emberekkel kell testi kapcsolatba lépni, hogy hogyan érjünk a vendéghez/pácienshez. De mindenesetre kellene!
Milyen nehéz lehet azt a középutat megtalálni, hogy ne legyen durva, de ne legyen túl érzéki se.

A másik az új fogorvosom. Eközött a két ember között húztam párhuzamot és jöttem rá eme fantasztikus felfedezésmre. Ezek számomra annyira intim dolgok. Annyira nem mindegy az, hogy hogyan ér hozzám egy idegen. Hiszen az ö kezeire bízom az egészségem/szépségem.

És akkor még most jut eszembe a kozmetikus nénim is! (aki kicsit olyan, mintha pszichológus is lenne:-)

Mindigis lenyügöznek azok az emberek, akik "kézi" munkát végeznek. Képes lennék napokat egy fodrásznál tölteni és csak csodálni a munkájukat. Én biztos nem mernék senkinek a hajához hozzányúlni .... vagy egy asztalos, egy orvos, egy varrónö. Csodákat visznek végre napról napra!

Köszönöm Mario, köszönöm Gábor, köszönöm Frau Geier, hogy elégedett lehetek a munkátokkal!:-)

Task ide, task oda

Mindenfelé híresztelik, hogy az egyik alapvetö különbség a nöi és a férfi agy között, hogy a nök tudnak egyszerre több dologra figyelni.
Nahát nekem vagy férfi agyam van (amit pl. abból is levezethetek, hogy én tájékozódom kettönk közül jobban) vagy ez egy hülyeség.

Vegyük példának a csipszevési szokásomat. Nem tudok egyszerre nézni és enni - söt, gyaloglás közben sem tudok enni. És vezetés közben sem.
Nálam úgy néz a moziban a csipsz elfogyasztása, hogy igyekszem a film kezdetére magamba nyomni az egész "megabig" csomagot. Ez igen nagy eröfeszítést igényel, így rendszeresen nem sikerül és lemaradok a film elejéröl - ugyanis vagy eszek, vagy nézek. Ja, és ilyenkor a hallásom is kikapcsol. Kérdem én, hogy lehet hallani a párbeszédet, ha egyszer belül hallom a csipsz ropogását?? Kedvesem rendszeresen kiröhög ezen szokásom miatt, mert ö legszívesebben hozzá sem ér a csomaghoz, míg el nem kezdödik a film és mérgelödik, ha már a vége elött elfogy.
Akkor ki itt a multitasking?

Tegnap még arra is rájöttem, hogy az érzékeim sem müködnek egymás nélkül. Már mindig is idegesített, ha a fodrásznál beszélnek hozzám. Kb. minden mondatra vissza kell kérdeznem, mert nem értem/hallom, amit beszél. Eddig még sosem gondoltam rá, hogy miért van ez, míg tegnap megvilágosodtam. Szegény pára mindig mögöttem áll, azaz nem látom öt, nem látom a száját - max. a tükörböl, dehát a szemüvegemet is le kell tennem. Úgy érzem magam, mintha valami búrába zártak volna. Nem látok, nem hallok.

Mégcsak most veszem észre, hogy mind a két fentebb leírt történetem a hallással függ össze - Úr Isten! Lehet, hogy hallásvizsgálatra kellene mennem? Lehet, hogy igenis van nekem is multim, csak süket vagyok?? Ufff.

Eat, Pray, Love

Egyik kedvenc mozinkban loptunk magunknak egy mozizós, csipszevös délutánt. Eat, Pray, Love (Julia Roberts)

Krízisben lévö nöci (talán harmincas közepe- 40) rájön, hogy nem akar tovább a férjével élni, kiégett. Útra kel magát keresni ... a többit elmondja a cím.

Ismerös mesélte, hogy olvasta a könyvet, ami alapján készült és ö többet várt a filmtöl. (következö beszerzendö könyvem lesz)
Tingilanginak túl komoly, komolynak túl tingilangi. Azért nekem tetszett, pont jó volt akkor ott.
Csak szegény Gábor érezte magát kicsit furcsán, miután a moziban lévö kb. 20 ember között ö volt az egyetlen férfi:-) (és ráadásul ö volt az, aki jobban meg akarta nézni kettönk közül)

Bók 3

- Úgy örülök Neked, Te olyan nagyszerü ember vagy!

(hatásszünet)

- Levágod este a hajam??:-)

Bók 2

Gábor: Na. Szeretlek! Te akkora fazon vagy!

Imádom az ilyen beszólásait!

Illatok

Újra és újra rácsodálkozom, hogy miket tárolunk az agyunkban ...vagyis hogy az amit tárolunk, milyen reakciókat vált ki.

Épp a postára tartottam ma, mikor elhaladtam egy utcai virágárus mellett. Egy pillanatra 13 éves voltam és ott voltam a virágboltban, ahol Anyukám dolgozott. Imádom ezt a tömény virágillatot. Szerettem elmenni oda Anyukámhoz és ott tölteni suli után a fél délutánt, nézve, hogyan varázsol gyönyörü csokrokat.

Hány ilyen illatot tárol vajon az agyunk? Egyeseket fel tudok sorolni tudatosan, de milyen érdekes, amikor váratlanul jön elö valami.

Tudom pl., hogy a kotyogós kávéfözöben fött kávé illata mindig Apukámat és a hétvégéket juttatja eszembe. Ahogy félálomban fekszem az ágyban és beszáll a frissen kikotyogott kávé illata. Jó érzés volt tudni, hogy ott van a konyhában. Minden a helyén van a világban. (na erre bögés ....) Asszem a hétvégén veszek egy kotyogóst ... akarom azt az illatot!

Akkor ott van még a müncheni metrók illata. Ahhoz ugyan nem kötödik semmi konkrét élmény, de akkor is annyira egyedi és szeretem. Semelyik más város metrójában (ahol eddig jártam) nincs ilyen illat.

Aztán az egyes parfümök ... az olajos mühely szag, a konyhai vasárnapi ebéd ínycsiklandozó illatfelhöi, nyáron a napolaj ... stb.stb.

Éljen a szaglószervünk!

Beleszólás

Ma azon dilemmáztam, hogy van-e jogunk beleszólni barátaink életébe?
Hol van az a határ, hogy beleszólás?
Mi különbözteti meg a jótanácsot a beleszólástól vagy a vélemény-nyilvánítástól?
Ha egyszer a barátom, akkor nem azért vagyunk barátok, mert megmondhatom neki?
Vagy esetleg akkor sem tartozik rám, hogy hogy rendezi az éltét? Szimplán csak bunkó vagyok és foglalkozzak a saját dolgaimmal?
Pl. mondhatom azt a barátnömnek, hogy szerintem ne vegye meg azt a táskát 100€-ért, mert éppen most mászott ki két év alatt az adósságaiból és gondoljon csak bele mennyire szar volt?!
Vagy pl. van jogom azt mondani Csillunak, hogy szerintem jót tenni neki már kicsit kimozdulni 2 év GYES után?
Megkérdezhetem egy régi osztálytársamat, hogy ö mit szól a férje fajgyülöletéhez? (mert szerintem gusztustalan?)

Meddig lehet elmenni? Meddig tart a barátság és honnan sértés/beszólás, amit teszek?

A három testör (Film 2005)

Athos, Porthos, Aramis - Egy mindenkiért, mindenki egyért!

Dumas regénye alapján az x-edik feldolgozás, ami nem igazán sikerült fényesre, de esti szórakozásnak megteszi.

Úgy jellemezném, hogy (idöben) a Matrix után készült film, értitek?

DVD-n néztük, két este, két rész.

Ma ajándék napom volt (azaz nem mentem be dolgozni), úgyhogy teljes mértékben élveztem minden percét, beleértve a dévédézést is.

George Sand - Elle Et Lui (1859)

Alfred der Musset-vel való szerelme történetét írja le (kisebb-nagyobb változtatásokkal).
Egy igazi müvészek közötti, se veled-se nélküled szerelem.

Maga a sztori inkább szomorkás, mint vidám, de a nyelvezete (legalábbis) németül fantasztikus.
Élmény volt olvasni, söt bevallom, szinte csak ezért olvastam végig. Cirkalmas szerelmes vallomások, semmi "cool" vagy "bejössz", szeretnék így írni!

Most olvasom a Wikin, hogy ez az álnéven író nö 180 könyvet írt, és mintegy 40.000 levelet. Nem rossz teljesítmény, de azt hiszem nem fogom elolvasni minden müvét.
Fent említettet nem találom egy magyar oldalon sem, úgyhogy valószínüsíthetö, hogy nem jelent meg magyarul.

A BÓK

Segítettem a Gábornak megcsinálni egy fordítást, amiért nagyon hálás volt és szerette volna háláját kimutatni:

Te egy hös vagy! AKKKKKORRA agyad van!

Én ezen akkorát derültem, azt hiszem, ha valami cirkalmas bókot mondott volna, sem esett volna jobban!

Bevillanások

Nem tudom honnan jönnek és miért pont akkor, amikor, de néha bevillannak dolgok az agyamba.

Régi dolgok, amik normálisan amúgy nem jutnak eszembe.

Például ma baktatok hazafelé, amikor egyszercsak látom magam 15 évesen, ahogy állok a fürdöszobában zárt ajtó mögött és borotválom a hajam. Na nem az egészet, csak alul. Ugyanis éppen Bonanza Banzai rajongó vagyok és az Ákosnak is így van, nekem is így kell. Lett is.

Akkor még volt elég hajam, hogy ezt ne lehessen észrevenni, ha leengedem. Egész sokáig húztam, mire anyukám felfedezte:-) Kicsit kiakadtak, de úgy saccolom amúgy jól szórakoztak rajtam. De én nagyon büszke voltam rá, mégha csak titokban is tudtam mutogatni.

Aztán közvetlen ezután a villanás után a következö. Vasárnap dél, család ül az asztal körül, ebéd. Egyszercsak közeledik valaki a kertkapu felé és bedob valamit a postaládába, majd távozik. Nahát ez a fiú nekem hozott szerelmes levelet. Ekkortájt is kb. 15 voltam, hát mondanom sem kell, hogy mennyire égett a fejem.

Elözö nap történt, hogy nagy rábeszélések árán hagytam magam hazakísérni a tinidiscóból. Kicsit sem tetszett a fiú (bocsi Szabi), de a kedves barátaim annyira gyözködtek, hogy milyen jó fej és nagyon tetszem neki! hát mit lehet tenni?! Máig meg van az a levél. Cuki volt, még fényképet is rakott magáról bele. Sajnos másnap el kellett keserítenem, mert megvallottam lelkem igazát, hogy én nem akarok töle semmit. Most ott van az iwiw ismeröseim között:-)

Szeretek ilyenkor ezekre gondolni. Istenem, de lüke voltam!

2 film

Egy hét alatt sem jöttem rá, hogy hogy csinálhatnám meg ezt a filmsarok dolgot, úgyhogy mégiscsak itt jegyzem fel a filmeket is.

Csak rövidre fogva:

Inception (2010-Science-Fiction-Heist-Movie (ez a szó eddig nem szerepelt az aktív szókincsemben)) - Leonardo DiCaprio, Joseph Gordon-Levitt, Ellen Page
Leonardo DiCaprio új filmje
Kicsit Matrix feeling, de nagyon jól megcsinált film. Moziban néztük egy fincsi csipsz kíséretében kedd délután a munkából rohanva, mondván, hogy legalább fél éve nem voltunk moziban és most már muszáj!!

The Road to Wellville/Promenád a gyönyörbe (1994-vígjáték): Anthony Hopkins, Bridget Fonda, Matthew Broderick
Na ez tényleg egy hülyeség. Otthon dvd-n választottam ki a rengeteg nem látott közül.
A borító alapján valami teljesen másra számoltam. Végig csodálkozva ültem a tv elött, hogy hogy lehet ekkora badarságot forgatni. Azért szórakoztató volt.

Anna Gavalda: Ein geschenkter Tag (Kis kiruccanás)

Krisztike barátnöm tölünk kapta nemrég ajándékba a könyvet (én választottam, mert tudtam, hogy olvasott már mást is az írónötöl és tetszett neki - mellesleg nekem is:-) Így történt, hogy most kikölcsönöztem töle.

Röpke vasárnapi olvasmány 140 kis méretü oldalon nagy betükkel.

A hangulata is vasárnapi. Kicsit melankolikus, kicsit szomorkás ... na de azért nem annyira!

4 testvér (2 fiú, 2 lány, koruk elképzelésem szerint 25 és 35 között) hétvégére hivatalosak az egyik unokatestvér esküvöjére. Csak az esküvö színhelyén derül ki, hogy az egyik fiú sajnos nem tudott eljönni, így spotán úgy dönt a másik három, hogy szónélkül meglógnak az esküvöröl és meglátogatják a negyediket.

Újra gyerekek lesznek erre a két napra, miközben rádöbbennek, hogy éppen most nönek fel. Mindöjük érzi, hogy ugyan a testvéri kötelék örökre megmarad, de ez volt az utolsó közös csínytevés.

Nem hagy maradandó nyomot, de megérte azt a pár órát.

Lao-ce

Tao Te King

9

Aki tölt színültig:

jobb, ha elöbb abbahagyja.

Aki túl-élesre fen:

élét hamar kicsorbítja.

Arannyal, ékkövel teli kamra:

megörizni senkise bírja.

Kincs, gög, rang egyszerre:

mekkora szerencsétlenség!

Alkotni, adni, majd visszavonulni:

ez az égi bölcsesség

53

Ha van igaz tudásom:

a nagy út-at járom,

s csak attól félek, hogy letérek.

A nagy út sima,

de az embereket vonzzák az ösvények.

Ha pompás a palota:

a szántóföldek begyepesülnek,

a magtárak kiürülnek.

Dísz-köntösben járnak,

éles kardokat hordoznak,

étellel-itallal be nem telnek,

fölösleges javakat halmoznak:

rablás, dicsekvés a neve.

Nem ez az út-nak szelleme.

Én

Anyukám diái között fedeztem fel ezt a kincset és 30 év után olyan volt, mintha magamra találtam volna.

Még mindig ennek a cseresznye-fülbevalós kislánynak érzem magam.

Robert Merle: Malevil

Toplistás. Nem tudom egészen pontosan megmagyarázni, hogy miért, de ott a helye a polcon.
Alapvetöen az az érzésem, hogy nem egy különösebb könyv, de mégis! Valami megfogott.
A hangulat, az elképzelés? Nem tudom. Az biztos, hogy letenni nem nagyon tudtam.

Helyszín Franciaország, vidék.
Idö: 1970-es évek
Történet:
Emberünk (Emmanuel) tanító. Miután a családjával nem nagyon tud mit kezdeni, a nagybátyjánál tölti gyermekkora meghatározó részét. A szomszédságban van egy elhagyatott várrom (Malevil). Itt alakít bandát (a Kör), ez a titkos búvóhely.
Nagybácsi késöbb meghal, a gazdasága Emmanuelre marad, aki az örökségböl megvásárolja a szomszédos Malevilt is. Itt éldegél - éldegélne, ha nem jönne a szörnyedelem. Bomba robban (atom?) (azt nem lehet tudni, hogy mekkora kihatású, de Fanciaország minimum odaveszett).
Ö, a szolgálója és a Kör tagjai (akik azóta is barátok) éppen a vár pincéjében tartózkodnak, amikor történik a robbanás, így túlélik. És életben marad pár állat is.
Egy ideig azt gondolják, hogy ök az egyetlenek messze-távol, mígnem támadás éri öket.

... nem szeretném az egész történetet leírni, a lényeg, hogy természetesen nem ök a kizárólagos túlélök. Újra kell kezdeni az életet, új rendet kell felállítani, új társadalmat létrehozni. De álljunk csak meg! Kezdhetjük újra, felépíthetjük újra a társadalmat, gyárthatunk gépeket, fegyvereket, de az hová is vezetett legutóbb?

Fantasztikus a jellemek, szerepek kialakítása. Pszichológiai mestermü. Csak ajánlani tudom!

Tárhely

Bövítem a memóriafunkciókat: filmek.
Csak pár szóra és a címre minimalizálom a bejegyzést. Manapság minden megtalálható a neten, úgyhogy a történetek leírását hanyagolom. (ugyan ez logikátlan, mert a könyvek tartalmát is elolvashatnátok máshol, mégis leírom - nem baj, felvállalom konzekvenciamentes létem)

Teljesen öncélú kezdeményezés. Alább említett "szita sem" memóriám megsegítéseképpen.
(miután Eszternek köszönhetöen kiderült, hogy lehet almappákat készíteni, megeshet, hogy külön helyezem el ezt a témát.)

Szép vasárnapot nektek!